Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Június 24. és 28. között konferenciával emlékeznek meg Szőkefalvi-Nagy Béla Kossuth-díjas matematikus, a Szegedi Tudományegyetem egykori professzora és a Szegedi Akadémiai Bizottság egykori elnöke születésének századik évfordulójáról.
Az SZTE Bolyai Intézete és a SZAB Matematikai Bizottsága által szervezett szimpózium ünnepélyes megnyitójára június 24-én 10 órától kerül sor. A megnyitón köszöntőt mond Szabó Gábor, az SZTE rektora, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, valamint Szőkefalvi-Nagy Béla örökségéről beszél Kérchy László, a Bolyai Intézet Analízis Tanszékének vezetője.
A konferenciáról további információ és a részletes program ITT olvasható.
Szőkefalvi-Nagy Béla (1913-1998) Kolozsvárott született, édesapja a neves matematikus, Szőkefalvi Nagy Gyula volt. Felsőfokú tanulmányait 1931 és 1936 között a szegedi egyetemen végezte, matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1937-ben kormányzógyűrűs doktorátust szerzett, 1940-ben analízis és algebra tárgykörből habilitált. 1948. július 1-jén tanszékvezető egyetemi tanári kinevezést kapott a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Kar Bolyai Intézetének Ábrázoló Geometriai Intézetében, amelyet 1983. december 1-ig vezetett, a később létrejövő Függvénytani, illetve Geometriai és Analízis Tanszékkel közösen. 1951-1952-ben és 1963-1966-ban a Természettudományi Kar dékánja volt. Számos tudományos tisztséget viselt, többek között az MTA Matematikai Bizottságának, illetve a Szegedi Akadémia Bizottság elnöke volt. 1990-től a Szegedi Tudományegyetem professor emeritusaként tisztelték. Tudományos munkáját sok más mellett Kőnig Gyula-éremmel, kétszer Kossuth-díjjal, Akadémiai Aranyéremmel és a Magyar Köztársaság Érdemkeresztjével is elismerték, 1990-ben a Szegedért Alapítvány első fődíjasa volt, 1991-ben Szeged várostól díszpolgári címet kapott.
„Életét munka- és családszeretet, fáradhatatlan energia, az emberekkel és közügyekkel való törődés, segítőkészség jellemezte” – így emlékezik meg az Évfordulós Emlékcsarnok Szőkefalvi-Nagy Béláról, aki példamutató pedagógusegyéniség volt: matematikatanárok és matematikusok ezreit képezte. Kiemelkedő iskolateremtő tevékenysége során számos szegedi, hazai és külföldi matematikus vallhatja magát tanítványának, a szegedi matematikai iskola kimagasló képviselője, az úgynevezett „második triumvirátus” tagja volt.
„Szőkefalvi-Nagy Béla tudományos eredményeinek zömét a funkcionálanalízis területén érte el, […] vonzotta az elméleti fizika, amely, akárcsak az algebra és a logika, az első világháború utáni időszakban rohamosan fejlődött. Nem véletlen hát, hogy tanítómesterét Riesz Frigyesben találta meg. A tanítványból néhány év alatt munkatárs, később szerzőtárs lett. Első monográfiája 1942-ben jelent meg a Hilbert-tér lineáris operátorairól, s ezek elméletének alapművévé vált, úgy hogy már öt évvel később újra kiadták az Egyesült Államokban, majd további húsz év múlva megint megjelent. Második könyvét Riesz Frigyessel együtt írta francia nyelven Lecons d'analyse fonctionelle címmel. Ezt az 1952-ben publikált hatalmas művet négy éven belül angol, német és orosz nyelvre is lefordították, később japánul és kínaiul, végül 1988-ban magyarul [!] is kiadták. Egykét nyelven a világ minden egyetemi könyvtárában megtalálható. Magyar tanítványai mellett egy kiemelkedő képességű román matematikus, Ciprian Foias is csatlakozott Sz.-Nagy Béla kutatásaihoz. […] Sz.-Nagy Béla hűségesen sáfárkodott az első triumvirátus hagyatékának egyik nagyszerű darabjával, az Acta Scientiarum Mathematicarum folyóirattal, amelyet Riesz távozása után évtizedekig szerkesztett legendás szigorúsággal és aprólékos figyelemmel. Ő is alapított folyóiratot: az Analysis Mathematica, a magyar és az orosz (korábban szovjet) tudományos akadémia közös kiadványa, immár negyedszázados múltra néz vissza” – olvassuk Csákány Béla professzornak a második triumvirátusról szóló írásában.
SZTEinfo
