Univerzáliák? Közelítés az irodalom természetéről címmel a legújabb irodalomelméleti irányzatokhoz kapcsolódó nemzetközi konferencia kezdődött május 17-én a SZAB-székházban. A május 19-én záruló interdiszciplináris tanácskozást a Germán Filológiai Intézet és az MTA Szegedi Akadémiai Bizottsága (SZAB) rendezi.
A szegedi konferencia az irodalomtudomány régóta ismert és újonnan felfedezett univerzáliáinak problémáját állítja a középpontba, és olyan kérdésekre keresi a választ, mint például: mi az oka annak, hogy az általános megoldások lehetőségét mindig viták övezték? Léteznek-e univerzáliák az irodalomban? Ha igen, miként fejeződnek ki, és hogyan ismerhetők fel? Mire vezethetők vissza? Mit tud ehhez hozzátenni az evolúcióelmélet és a kognitív tudomány? Hogyan fejeződnek ki a szövegben az univerzális struktúrák? Milyen új módszerek adódnak a rekonstruálásukra a természet- és társadalomtudományok közti ezen új interdiszciplinaritás révén?
Az irodalomtudomány tárgya természetének megítélését tekintve valójában sohasem volt egységes: az irodalmat vagy egyedinek és változónak tekintette, továbbá variabilitását történelmi, társadalmi és kulturális áramlatok fényében vizsgálta, vagy pedig az irodalmiság általános struktúráit, univerzáliáit kereste. E vizsgálódási keretben új perspektívákat kínálhatnak az evolúciós elvekre építő kognitív tudományok, amelyek a természet és a kultúra ko-evolúciójából indulnak ki, és az irodalmat – éppúgy, mint az azt létrehozó és befogadó emberi elmét – a humánevolúció eredményének tekintik, és ebből a szempontból értelmezik.
A kultúra produktumai – ahogy minden, az emberi nemre jellemző, evolúciós teljesítmény – univerzális struktúrákra vezethetők vissza, és mint az emberi kogníció általános mechanizmusainak hatásaként magyarázhatók – vallják a terület szakértői. Ez a gondolatkör különösen megtermékenyítően hat az irodalmi univerzáliakutatásban, ugyanis itt a műfajelmélettől a retorikán át az esztétikáig fellelhetők olyan univerzáliák, melyek összefüggésbe hozhatók a régóta alkalmazott, filozófiára és nyelvészetre alapozó irodalomtudomány prototipikus állandóival.
A tudományos tanácskozásra a magyar szakemberek mellett német és osztrák kutatók érkeztek, a nyitóelőadást Karl Eibl, az evolúciós szemléletű kognitív irodalomtudomány nemzetközileg elismert szaktekintélye tartotta meg. A konferenciát a Német Irodalomtudományi Tanszék oktatói – Szabó Erzsébet, Horváth Márta, Hárs Endre – aszervezték. A tanácskozás a TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KONV-2010-0005 irodalomelméleti alprogramjának zárórendezvénye.
Arany Mihály