A 2025-ös SZTE Őszi Kulturális Fesztivál során a Szegedi Tudományegyetemre érkezett Mácsai Pál Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, hogy előadja az Örkény István szavaiból összeállított Azt meséld el, Pista című színdarabját. Interjúnkban Mácsai Pált kérdeztük a közel 30 éves előadásról.
Egy műsorban Jászay Tamás színikritikus az ön Örkény Istvánnal való azonosulásáról beszélt. Érzi ezt az azonosulást? Esetleg az azonosítást a közönség részéről?
Ebbe a szerepbe én viselkedtem bele magamat, teljes joggal égett rám. Örkény István élete tipikus XX. századi élet, egy magyar polgár élete. Szinte bárki mondaná el ezt a szöveget, érdekes lenne. Ez nem álszerénység, hanem a szöveg erejének bizonyítéka. Én csak ráéreztem, hogy Örkény egyes szám első személyű szövegei színpadi monológ formájában is érdekesek lehetnek. Az sem az én privát passzióm, hogy az általam alapított színháznak Örkény István nevét adtuk. A színházak gyakran azok nevét veszik fel, akiktől sokat kapott a drámairodalom. Csiky Gergely, Szigligeti Ede és így tovább.
Azt sem mondhatom, hogy Örkény a kedvenc szerzőm – igaz, hogy kedvencem semmilyen téren nincs, több szerző, több jelenség fontos nekem. Természetesen Örkény is – de Kosztolányi, Krúdy, vagy Dosztojevszkij is. Az viszont igaz, hogy tőle kaptam a legtöbbet: élményben, fellépésszámban, gondolkodásban. De messze nem csak ő érdekel mint szerző: éppen dolgozom egy önálló esten, Műhelylátogatás a címe, és a magyar irodalom számomra fontos versein alapul. Egy szűk válogatás, de így is két és fél óra, szóval még hosszú, rövidíteni kell: látja, ki mindenki fontos nekem.
Egyébként az azonosulás ott is tetten érhető, hogy az Azt meséld el, Pista hangoskönyvi verziója egy Örkény István nevű Spotify profil alatt fut, és ön a borítón éppen a szerzővel azonos pozicióban ül.
Nem én hoztam létre a Spotify profilt, nekem Facebookom sincs, ezen a téren boomerként viselkedem.
Annak is érzi magát? Úgy tűnik, ön nyitott a világra és szabadon gondolkodik.
Nevezzük öniróniának, amit mondtam: valójában azért nincs fb profilom, mert amikor másokét látom, unatkozom. Nem lehet annyiszor fontosat mondani, ahányszor fb vagy tiktok vagy insta ingerenciája támad az embereknek.
Fotó: Sahin-Tóth István
Régóta, több mint 29 éve játssza az Örkény-előadást. Változtatott a személyiségén?
Talán meglepően hangzik, de nem; nem érzem azt, hogy változtatott volna rajtam. A viszonyom természetesen változott a szöveghez. Csak egy példa: Örkény beszél arról a különös helyzetről, hogy a nála majdnem 30 évvel fiatalabb Radnóti Zsuzsával egymásba szeretnek és összeházasodnak. Ez termékeny, szép kapcsolat volt, ami 35 évesen különösnek hatott számomra. 65 évesen viszont természetesnek tűnik. Már tudom, hogy az ember pszichéjének kora nem azonos az életkorával. A léleknek feltehetően nincs is kora – talán csak állapotai vannak.
Harminc év egy generáció. Amikor először bemutattuk, akkor a darab jelen ideje – a hatvanas, hetvenes évek – még karnyújtásnyira volt. A nézők ismerték a szövegben felbukkanó szereplőket, például Aczél Györgyöt. Ma, a maga generációja nem nagyon tudja, hogy ki volt Aczél; vagy maga tudja véletlenül?
Tanultuk történelemórán.
De biztosan nem idéz fel élményt magának, hanem olyan, mintha nekem Klebelsberg nevét mondanák. Szóval bizonyos dolgok hangsúlyai és fénytörései megváltoznak, bár ettől függetlenül a darab ugyanaz, mint kezdetben, és azt hiszem, lényegében én is ugyanaz vagyok.
Ha már Aczél György. Mit gondol arról, hogy Örkény a kis dolgokban megalkudott Aczélékkal, hogy publikálni tudjon?
Természetesen, erről is nagyon őszintén beszél a szövegben.
Amikor ön egy szerepet játszik a színpadon, az mindig egy személyes interpretáció? Jelen van benne Mácsai Pál?
Nagyon is; az Azt meséld el, Pistában ráadásul nem csak én, mert a szüleim és a nagyszüleim is jelen vannak. Talán azért olyan stabil a szöveg, mert három lábon áll. Én, az apám és a nagyapám is benne vagyunk.
Az Azt meséld el, Pista egyszemélyes előadás, monológ. Ön monodrámában vagy többszemélyes drámában érzi magát komfortosabban?
Jelentős különbség van, más-más figyelmi állapot szükséges hozzájuk, de egyik sem jobb a másiknál. Ez olyan, hogy szeretem a filmet és a színházat is, illetve szeretek focizni és úszni is. Az egyik csapatjáték, a másik magányos, elvileg unalmas, valójában izgalmas, csak másképp. Mindkettő sport, mindkettő élvezetes. A monodráma és a többszemélyes dráma között valójában még ennyi különbség sincs, mert a színházban a lényegi történés a nézőtér és a játszó, illetve a nézőtér és a játszók között van.
Mit gondol, a nagyközönség Örkény irodalmi műveit olvassa szívesebben, vagy inkább színházi előadást néz róla?
Az olvasás és a színpadi előadás befogadása rokonok, mert mindkettőnél az olvasó vagy a néző fantáziájában jön létre a mű. Mindkettő belső mozi. Igen, a színház is, az élmény valójában a néző fejében történik, egyfajta szép cinkosságban a színpaddal. Alkat vagy alkalom kérdése, hogy valaki közösségben akarja átélni az élményt, vagy egyedül otthon.
Fotó: Sahin-Tóth István
Az Azt meséld el, Pista-monológ Örkény életéről szól az író saját szavaival. Örkény István humora és elméssége van jelen a szövegekben, ahogy irodalmi műveiben is. Van különbség befogadásban?
Van. A monológban privát, egyes szám első személyű szövegek szerepelnek, akkor is, ha szépprózából lettek válogatva; szépprózából egyébként kevés került az előadásba. Többnyire Örkény vallomásszövegeiből, interjúrészletekből, levelekből – amelyeket szintén egyes szám első személyben írt – és magnószalagon őrzött családi történetekből állítottuk össze Bereményi Gézával a szövegkönyvet. Nem az élőbeszéd által spontán születtek, de nem is írásművek. Talán egy sajátos, kicsit komponált oral history.
Milyen munkamódszerrel dolgoztak Bereményi Gézával? Mi alapján emeltek be vagy hagytak ki részeket?
Először is összegereblyéztem, amit Örkény egyes szám első személyben magáról írt; körülbelül 400-500 oldal volt, egy kásahegy. A fénymásolt papírokat Bereményi nagy nappalijában kiterítettük, és négykézláb mászkálva válogattuk, húztuk őket egyik ponttól a másikig. Sok minden volt meg többször, ez alapján is húztunk ki szövegeket és persze rendezőelv volt a kronológia is, de elsősorban Bereményi hallatlan pontos arányérzéke volt fontos. Tudta, hogyan kell a tragikus és a komikus szövegrészeket adagolni. Több élettapasztalata volt – mégiscsak 15 évvel idősebb nálam –, és habár én is tudtam, mi a kihagyhatatlan, és mi az, ami esetleg puszta anekdota, az ő életismerete és tapasztalati anyaga sokat segített. Kiválasztotta Örkény életpályájának csomópontjait. Mint egy idősebb barát, egy mentor, vagy apuka.
Jobb lett a világ az előadástól? Mit ad ez a darab a nézőknek?
Természetesen nem lesz tőle jobb a világ. Ha egy színházi előadás után utcára mennek az emberek és egy jobb világért forradalmat csinálnak – ilyen még nem volt és nem is lesz –, akkor sem a színházi előadás miatt mennek ki, hanem a rég összegyűlt elégedetlenségüket lobbantaná fel az előadás, mint szikra. „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” kérdezi Vörösmarty a Gondolatok a könyvtárban című versben. Nem hiszem, a világ nem lesz jobb, de minden színházi előadás nyomot hagy, ha mást nem, valamilyen közérzetet. Ez az előadás például úgy tud hatni, mint egy találkozás egy fontos rokonnal, ismerőssel, talán tanárral. Nekem is voltak ilyen estéim, Örkénnyel nem találkoztam, érettségiztem, mikor meghalt, de vacsoráztam például Fejtő Ferenccel, arra nagyon emlékszem; és meghatározó volt Jancsó Miklóssal, Fábri Zoltánnal, Orbán Ottóval, Bereményivel, Esterházy Péterrel, vagy idősebb színészkollégákkal történt több találkozásom is, említhetem Darvas Ivánt vagy Mensáros Lászlót: mindketten most lennének százévesek. Darvas például Gálffi Lászlót ihlette monodrámára, és készülünk egy Mensárosra emlékező estre is. A színészsors tűnékenyebb, mint az íróé, természetesen, a mi dolgunk, hogy emléküket valamiképpen legalább egy darabig életben tartsuk.
Balog Helga
Fotó: Sahin-Tóth István
