A szegedi tudományos műhelyek 11 kutatója kapta meg az MTA doktora címet

A kiválóságnak biztosít szerepet a Magyar Tudományos Akadémia azzal, hogy gondoskodik az MTA doktora címhez szükséges eljárásról – hangsúlyozta Freund Tamás. Az Akadémia elnöke köszöntötte az MTA új doktorait. E címre 1995 óta lehet pályázni. A korábbi tudományos minősítési rendszerben megszerzett „tudomány doktora” fokozat egyenértékű az MTA doktora címmel – olvasható az mta.hu tudósításában.

Az ünnepségen Kamarás Katalin, az MTA Doktori Tanácsa elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy 80-100 személy közreműködik egy-egy pályázati folyamatban. A MTA új doktoraival együtt a címmel, valamint a korábbi, tudomány doktora fokozattal rendelkező kutatók száma 2023. december 31-én 2572, közülük 2122 férfi, 450 nő.

Az MTA új doktorai a szegedi tudományos műhelyekből:

Gál Tamás (SZTE TTIK; középen) mellé állt az Akadémia két vezetője: Freund Tamás és Kamarás Katalin

Gál Tamás (SZTE TTIK Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék, tanszékvezető) akadémiai doktori értekezésében a városi beépítések eltérő klímamódosító hatásából eredő, ún. lokális klímazónákkal (LCZ) foglalkozott. Kidolgozott egy objektív GIS-alapú LCZ térképezési módszert és a zónák osztályba sorolásának fuzzy logikán alapuló eljárását. A fenti eredmények alapján leírta a városklíma-monitoringrendszerek telepítésének, a mérési helyszínek célszerű kijelölésének alapelveit. Bizonyította, hogy a mérőhely kiválasztása során nélkülözhetetlen információ a városi hősziget térbeli struktúrájának ismerete. Megállapította, hogy a lokális klímazónaosztályokra vonatkozó átlagos léghőmérséklet-különbség jelentős mértékben az éjjeli órák eltéréseiből adódik. Felismerte, hogy a relatív nedvesség elemzése nem alkalmas a városi légnedvességviszonyok klímamódosító hatásának pontos megállapítására. A szerző kidolgozta a humánkomfort-paraméter számításának újszerű eljárását, az ahhoz szükséges számítások és közelítések módszerét. Igazolta, hogy a hőhullámok idején a kompakt lokális klímazónák területén jelentősen megnő a terhelő humánkomfort-viszonyok időtartama. Felismerte, hogy az LCZ-rendszer alkalmas a növényzettel kapcsolatos várostervezési lépések klimatikus hatásainak elemzésére. Kimutatta, hogy a városi területre, illetve a közvetlen környékére telepített sűrű növényállományú véderdők, parkok klimatikus hatásai nem egyértelműen kedvezőek, mivel telepítésük akár hőmérséklet-emelkedést is eredményezhet. Ezért célszerű változatos jellegű zöld területek (sűrű erdő, ligetes erdő, gyepes növényzet) kombinációját alkalmazni.

Horváth Péter (középen) az MTA új doktora

Horváth Péter (SZTE alumnus, a HUN-REN SZBK Biokémiai Intézet igazgatója) akadémiai doktori értekezésében az egyes sejtek működésének minél precízebb megértésére mutatott be módszereket a számítógépes látás, a mesterséges intelligencia és mérnöki megoldások kombinálásával. Kitért e módszerek klinikai és alapkutatási alkalmazási lehetőségeire. Ezek közül a CIDRE nevű eljárás a képek inhomogén megvilágítási problémáit kezeli szoftveres kompenzáció alkalmazásával. A NucleAIzer nevű módszer mélytanuló hálózatok kombinálásával alkalmas az egyes sejtek mikroszkópos felvételeken való detektálására. A kifejlesztett CAMI és Deep Visual Proteomics módszerek a világon elsőként tették lehetővé egyetlen sejt szövetből való izolálását mesterséges intelligencia alkalmazásával. Az Autopatcher eljárás az emberi agyból egy mikropipetta segítségével képes egyetlen sejtet vizsgálni. A proteomikát kombinálta az egysejt-izolációval, mellyel egyedi sejtek fehérjéit lehet azonosítani. A zürichi gyermekklinikán felállított, általa kidolgozott komplex rendszer segítségével már több mint 350 leukémiás gyermek kapott terápiát.

Az MTA új doktorainak egy csoportja - a második sor szélén Józsa Krisztián

Józsa Krisztián (SZTE BTK Neveléstudományi Intézet, Neveléselméleti Tanszék, egyetemi tanár, intézetvezető-helyettes) akadémiai doktori értekezésének kutatásai az elsajátítási motiváció feltárására irányultak, s új, nemzetközi elismerését is kiváltó eredményekkel gazdagították a tématerületet. Eredményei azt igazolják, hogy a tanulási motívumok nem egyszerűsíthetők le külső és belső faktorokra. A szerző kialakította az elsajátítási motiváció magyar nyelvű terminológiáját, koherens fogalmi rendszerét. Megalapozta a tanulók több korosztályára kiterjesztett longitudinális vizsgálatát. Kutatási eredményei igazolták, hogy az óvodáskori elsajátítási motiváció vizsgálatával előjelezhetők az iskoláskori teljesítménykülönbségek. Az elsajátítási motiváció és a családi háttér kapcsolatának több szempontú elemzésével kimutatta, hogy a család társas-érzelmi jellemzői, nevelési sajátosságai meghatározóbbak lehetnek, mint a korábban vezető faktorként kezelt iskolázottság és szocioökonómiai státusz. Kiemelt tudományos értéket képviselnek azok az eszközfejlesztések, mérőeszközök, amelyek a tantárgyspecifikus mérésekben, az életkor-specifikus faktorok vizsgálatában, az elsajátítási motiváció digitalizált mérési eszközeinek kialakításában, fejlesztésében, iskolai alkalmazásában használhatók. Értekezése tudományos és társadalmi szempontból egyaránt fontos, mivel a gyakorlatban kevés figyelmet kiváltó elsajátítási motivációt új megvilágításba helyezi. Az elsajátítási motiváció radikálisan új értelmezési kerete hatással lehet az oktatási-nevelési gyakorlatra, a tudományos kutatásokban alkalmazott módszerekre s az iskolai mérési eljárások megújítására.

Az MTA elnöke, Freund Tamás (balról), Kasza Péter, az MTA új doktora (SZTE BTK) és Kamarás Katalin, az MTA Doktori Tanácsa elnöke

Kasza Péter (SZTE BTK Klasszika-Filológiai és Neolatin Tanszék, tanszékvezető) akadémiai doktori értekezésében egy eddig kevéssé kutatott 16. századi bécsi történetírót emel be a kora újkori magyar kor- és köztörténet kánonjába. Wolfgang Lazius (1514–1565) I. Ferdinánd magánorvosa és udvari történetírója volt, hatrészesre tervezett munkájának 5. része saját korának eseményeit mondja el. A bizonyos részleteiben páratlan forrásértékkel bíró történeti mű alapján Buda 1541. évi török kézre kerülésének és az azt követő néhány év változó sikerrel vívott végvári küzdelmeinek fontos részletei tisztázhatók. Az elbeszélés bizonyos pontjait nem a történeti hűség határozza meg, hanem a bécsi udvari propaganda kialakításának és alátámasztásának az eljárásai válnak felismerhetővé belőlük. A mű befejezetlen maradt, a szerző azonban meggyőzően rendet vágott a fennmaradt különböző szerzői változatok sorában, így először sikerült a szerzői szándékot tükröző főszöveget megállapítania, amely a kritikai kiadás alapját adja. A latin szövegkiadás mutatványai mellé kiváló, gördülékeny magyar nyelvű fordítást készített, amelyet alapos magyarázó jegyzetek kísérnek. Feldolgozott forrásai (és általában az a latin történeti anyag, amivel foglalkozik) fordítás nélkül, eredetiben ma már nem találnák meg közönségüket, ezért munkája nem csupán hiánypótló, hanem egyúttal újabb távlatokat is nyit a kora újkori magyarországi historiográfiai kutatásokban.

A szegedi tudományos műhelyekben dolgozó kutatónők közül egyedül az SZTE BTK Angol Tanszéken dolgozó Kérchy Anna (középen) nyerte el 2023-ban az MTA-doktora címet

Kérchy Anna (SZTE BTK, Angol Tanszék, egyetemi tanár) akadémiai doktori értekezése nagy ívű, ambiciózus, hatalmas szakirodalmi hátteret megmozgató munka, mely a magyar tudományos diskurzusban egyértelműen hiánypótló. A dolgozat a teljes Carroll- (avagy Dodgson-) életmű értelmezésére vállalkozik, e változatos életmű egymástól függetlennek tűnő, de – mint a dolgozat rámutat – egymással igen szoros összefüggésben álló aspektusainak elemzésére és értékelésére, amibe beletartozik maga az életrajz, a recepció, az Alice-könyvek szöveg- és képvilága, Carroll/Dodgson fényképészete, bizonyos esszéinek elemzése, a magyar fordításokra való reflexió, illetve a carrolli életmű kortárs intermediális és intertextuális továbbélése. A lefegyverző tárgyismerettel és rengeteg invencióval megírt értekezés kérdésfelvetéseinek módja miatt is innovatív, valamint a vizsgálódásba bevont olyan egyéb kérdések okán, mint a jelentés és jelentéstelenség játéka, a gyermekirodalom és gyermekiség kérdései vagy a nyelvi közlések politikai aspektusai. A szöveg mesterien bánik a viktoriánus közeg kulturális anyagával is, a disszertáció írójának igen sokrétű és mély tudása van a kor mindennapi diszkurzusáról, a kultúra különböző rétegeinek működéséről, és mindezt hatékonyan mozgatja annak érdekében, hogy minél teljesebben feltáruljon a carrolli/dodgsoni világ jelentésrétegeinek gazdagsága.

Az SZTE BTK Angol Tanszék "duplázott" a 2024. április 23-i ünnepségen: a tudományos műhely vezetője, Kiss Attila (középen) is átvehette az MTA-doktora címet

Kiss Attila (SZTE BTK Angol Tanszék, tanszékvezető egyetemi tanár) akadémiai doktori értekezésének célja, hogy a kora modern angol drámairodalom magyar kánonjába beemelje Shakespeare művei mellé Shakespeare kortársainak (mint például Middleton vagy Marston) jelentős műveit. Ezen általános célon belül azt kívánja elérni, hogy egy tüzetes elméleti alapvetés segítségével a választott drámai színművek értelmezési horizontját tágítsa azzal, hogy visszahelyezi őket abba a kulturális közegbe, amelyben születtek, és amelyben megnyilvánultak. Ebben az összefüggésben pedig amellett érvel, hogy a drámákat a kora modern emblematikus színház szemiotikai közegén belül vizsgálva a testek színpadi feltárása, csonkítása, boncolása valójában azt a célt (is) szolgálta, hogy megjelenítse a színház adott eszközkészletével a kor teológiai, filozófiai kétségeit a születőben lévő szubjektumot illetően. A kora modern kontextus feltérképezését azzal gazdagítja, hogy a test feltárulkozásának kora modern jelenségét a posztmodern anatómiai érdeklődése felől is szemléli, és párhuzamba állítja a két szempontrendszert. Kiss Attila az anatómiai testreprezentáció fogalmának kidolgozásával meggyőzően bizonyítja a kapcsolatot a kora modern emblematikus színház, a posztmodern gondolkodás, valamint magyar színházi előadások között. Ezáltal pedig a szakirodalom számos eddigi felismerését új összefüggésekbe és kontextusokba helyezi, amivel a téma számára új perspektívákat is megnyit.

Lambrev H. Petar (középen) az MTA új doktora

Lambrev H. Petar (SZTE Biológia Doktori Iskola, SZTE Fizika Doktori Iskola, SZBK Fotoszintetikus Membrán Munkacsoport) akadémiai doktori értekezésében a növények zöld színét adó klorofillt tartalmazó fénybegyűjtő fehérjekomplexekben nagyon nagy sebességgel zajló fotofizikai és -kémiai molekuláris folyamatokat vizsgálta, hogy azonosítsa a természetes fotoszintetikus rendszerekben levő szűk keresztmetszeteket, korlátokat, melyek áthidalásával a folyamat hatékonysága a jövőben javítható lehet. A világon egyre fokozódó élelmiszer- és energiaigény kielégítéséhez és a szén-dioxid mennyiségének csökkentéséhez elengedhetetlenül fontos a fotoszintézis mechanizmusának részletes, molekuláris szintű megértése. Kutatómunkája során megállapította, hogy a II-es fénybegyűjtő komplex (LHCII) szerkezete és gerjesztési sajátosságai érzékenyek a molekuláris környezetre. Bebizonyította, hogy az LHCII-ben a klorofillnak olyan töltésátviteli állapotai lehetnek, amelyek lehetővé teszik a fénybegyűjtés környezettől függő önszabályozását és az irányított energiaáramlást. Spektroszkópiai módszerekkel részletes ismereteket szerzett a klorofillok közötti energiaátadás dinamikájáról. Megállapította, hogy az LHCII egy robosztus és spektrálisan hangolható fénybegyűjtő antenna, amely a hatékonyság megőrzésével képes alkalmazkodni a fényviszonyokhoz. Kutatási eredményei fontosak lehetnek a napenergia hasznosításával a természetes fotoszintézishez hasonló hatékonysággal működő, szerves molekulákat előállító, ún. biohibrid rendszerek létrehozásához.

Az MTA új doktora lett Pál-Molnár Elemér (középen), az SZTE TTIK Földrajzi és Földtudományi Intézetének a vezetője

Pál-Molnár Elemér (SZTE TTIK, Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék, intézetvezető) akadémiai doktori értekezésében a Keleti-Kárpátokban található ditrói alkáli masszívum kőzettani és geokémiai vizsgálatának eredményeit tárgyalja. Ez a különleges geológiai képződmény egy megszilárdult magmatározónak tekinthető, amely több mint 200 millió évvel ezelőtt volt aktív, és amelynek változatos kőzettípusai ma nagyrészt a felszínen tanulmányozhatók. Széles körű terepi mintavétel után kőzettani és geokémiai módszerekkel jellemezte a kőzetek tulajdonságait, és ezzel az egykor a mélyben zajló magmás kőzetképződési folyamatok egyes részleteire (olvadás, gravitációs elkülönülés, magmaelegyedés, kristályosodás) is fényt derített. Kutatásai általában a magmás kőzetek, de különösen az alkáli komplexumok képződéséről, valamint a régió földtani fejlődéstörténetéről eredményeztek fontos, új ismereteket.

Papp Balázs 

(SZTE Multidiszciplináris Orvostudományok Doktori Iskola, SZTE Biológia Doktori Iskola; HUN-REN SZBK Lendület Számítógépes Rendszerbiológiai Csoport vezető) akadémiai doktori értekezésében leírt eredményei az evolúció folyamata mögött álló molekuláris mechanizmusokat világítják meg a gének közötti kölcsönhatások szemszögéből, és nemzetközi szinten is úttörőnek számítanak. Papp Balázs (képünkön) egközelítésében központi szerepet kap a sejt anyagcsere-hálózatának matematikai modellezése, amelynek segítségével számíthatóvá válik a mutációk és a fenotípus közötti leképezés. E módszertani megközelítéssel az alábbi főbb eredményeket érte el kutatócsoportjával. Anyagcsere-hálózatok segítségével előre jelezte a mutációk között fellépő kölcsönhatásokat, és ennek alapján új gépi tanulási eljárást javasolt az anyagcsere-hálózat automatizált javítására. Megmutatta, hogy az anyagcsere-hálózat részletes ismeretével előre lehet jelezni, hogy az endoszimbionta baktériumok evolúciója során a genomjuk hogyan egyszerűsödik le. Bebizonyította, hogy az enzimek mellékaktivitásának hálózati modellezésével megjósolható az anyagcsere evolúciós alkalmazkodása új környezetekhez. Végül pedig új megoldást javasolt a komplex adaptációk paradoxonának feloldására, amikor is az evolúciós előnyhöz több mutáció egyidejű megszerzése szükséges.

Freund Tamás, az Akadémia elnöke, Pusztai Bertalan, az MTA új doktora és Kamarás Katalin, az MTA Doktori Tanácsa elnöke

Pusztai Bertalan (SZTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, tanszékvezető egyetemi tanár) akadémiai doktori értekezésében a kultúra és a turizmus kölcsönhatását értelmezve arra kereste a választ, hogy mi történik a lokális identitásokkal a késői modern globalizmus korában. A néprajzi és antropológiai kutatások nemzetközi szinten is kiemelkedő kutatójaként immár két évtizede foglalkozik olyan, nagyobb tömegeket megmozgató események, rendezvények, fesztiválok vizsgálatával, amelyek kisvárosi vagy falusi környezetben zajlanak le. Kutatásai, amelyek összehasonlító jellegűek, imponáló empirikus alapokra épülnek: hazai, valamint finnországi és skóciai néprajzi terepmunka alapozta meg a következtetéseit, részt vevő megfigyelések és interjúk szolgáltatták ismereteinek primer forrásanyagát, s az ezek alapján létrehozott adatbázisok biztos alapot jelentettek a vizsgálat számára. A leírt jelenségeket komoly elméleti tájékozottsággal és igényességgel értelmezte. Az interdiszciplinaritás jegyében olyan területeket vont be a néprajz, illetve a kulturális antropológia módszertanába, mint a turizmuselmélet, a médiatudomány, a kommunikációelmélet, a társadalom- és gazdaságföldrajz. Munkája jelentős hozzájárulás a mikro- és makroszintű, egymással kölcsönhatásban végbemenő társadalmi és kulturális folyamatok kutatásához.

Szilágyi István (SZTE TTIK, Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék, az MTA-SZTE Lendület Biokolloidok Kutatócsoport vezetője, képünkön)

akadémiai doktori értekezésében a nano- és kolloidrészecskéket tartalmazó rendszerek stabilitásának vizsgálata terén végzett eredményes kutatómunkáját ismerteti. E rendszerek stabilitásának megértése és szabályozása elengedhetetlen számos biológiai, környezettani és ipari eljárás szempontjából. Kutatásai során tisztázta, hogy a sók anyagi minősége hogyan befolyásolja a részecskék stabilitását az azokat tartalmazó különböző folyadékokban. Az egyszerű sókat tartalmazó rendszerekről kiterjesztette vizsgálatait a modern környezetbarát ipari eljárásokban egyre nagyobb szerepet játszó ionos folyadékokra is, és ezekben a közegekben is sikeresen azonosította és értelmezte a részecskék stabilitását befolyásoló kölcsönhatásokat. Szintén vizsgálta a töltéssel rendelkező makromolekulák (polielektrolitok) hatását a részecskék stabilitására. Megállapította egyrészt, hogy a polielektrolitok segítségével különösen stabil részecskék állíthatók elő, másrészt pedig, hogy a polielektrolitok lehetővé teszik a részecskék további funkcionalizálását. Eredményeit alkalmazva sikeresen hozott létre különböző antioxidáns kompozitokat.

Az MTA új doktorairól további információk elérhetőek az MTA hivatalos weboldalán, az ünnepségről készült képgaléria megtekintéséhez kattintson ide.

SZTEinfo

Forrás: mta.hu; Fotó: mta.hu/Szigeti Tamás