A 2023-as évben Szeged díszpolgára: Prof. Dr. Vécsei László

– Megannyi díj, elismerés tulajdonosa, 2023 májusától pedig immár Szeged díszpolgáraként is emlegethetjük. Mit jelent Önnek ez az elismerés? Hogyan és mikor tudta meg, hogy megkapja?

– A szegedi közgyűlés év eleji döntését követően kaptam egy levelet, amelyben a díszpolgári kitüntető elismerésről értesítettek. Szeged nemcsak kulturális, hanem tudományos szempontból is egyfajta szellemi központja Magyarországnak, mindeközben pedig a nemzetközi térképen is komoly helyet foglal el. Éppen ezért a díszpolgári címet nagy megtiszteltetésnek tartom. Visszagondolva az elmúlt évtizedekre: éppen 50 éve, 1973-ban kezdtem meg orvosi tanulmányaimat Szegeden, 30 éve, 1993-ban 38 évesen neveztek ki a Neurológiai Klinika élére, 2023 májusától pedig Szeged díszpolgára lehetek – 1973, 1993 és 2023 fontos évek lettek a pályafutásomban. Hallgatóként a város központjában, a Kárász utcán laktam, egy idős néninél, albérletben (akkor még nagyon olcsón) így a pécsi, a svédországi és a bostoni éveket leszámítva, az életem legnagyobb részét a városban éltem le.

– Karrierje lépésről lépésre haladt előre, azt hiszem, úgy is fogalmazhatok, hogy megjárta azt a bizonyos ranglétrát. Ez volt a célja, vagy az egyik lehetőség jött a másik után?

– Első éves egyetemista koromban Petri Gábor professzor úr szárnyai alatt az Orvostudományi Kar Sebészeti Műtéttani Intézetében, majd később a Kórélettani Intézetben voltam diákköri hallgató, illetve demonstrátor. Azt gondolom, hogy a hallgatókat bevonni a tudományos kutatásokba az egyik legfontosabb feladata az oktatóknak. Telegdy professzor úr meghívására azért csatlakoztam a Kórélettani Intézethez, mert úgy láttam (megjegyzem ma is úgy vélem), hogy a patobiokémiai alapokon nyugvó kórélettani személet igen komoly tudást adhat a gyógyításhoz. Miután jó néhány évig hallgatóként, majd fiatal orvosként idegrendszeri kutatásokban vettem részt, logikus volt, hogy a neurológiát választottam. A Kórélettani Intézetben egyébként sok Parkinson-kór modell-kísérletet végeztem, ami jó alkalmat adott arra, hogy alaposan megismerjem magát a betegséget is. Ezt követően Pécsre mentem, a Neurológiai Klinikára, azért mert a feleségem pécsi; őt 1977-ben az Országos Tudományos Diákköri Konferencián ismertem meg Szegeden, amikor egy nagyon érdekes angol nyelvű előadást tartott. Pécsen aztán igen csak kevesen voltunk a klinikán, s döntően stroke betegeket láttunk el. Így sokszor kellett intubálnunk, nyaki vénát preparálnunk, angiográfiás vizsgálatot végeznünk és nyaranta sokszor, akár 14 alkalommal is ügyeltünk. Ám a pécsi Neurológiai Klinika Pálffy professzor úr vezetésével a sclerosis multiplex gyógyításának egyik meghatározó központja is volt akkoriban. Az, hogy a migrén is az érdeklődésem homlokterébe került, Csanda professzor úrnak köszönhetem, aki közel 15 évet dolgozott Szegeden, majd 1976-ban a pesti Neurológiai Klinika vezetője lett. Szerencsém volt a külföldi tanulmányútjaimmal is: Svédországban, a Lundi Egyetemen dolgoztam, pont abban az intézetben, amely a migrénkutatás egyik fellegvára. Az Agy-díjas Lars Edvinsonnal – aki egyetemünk díszdoktora – a mai napig élő kapcsolatom van. Később kollégáim közül jó néhányan megjárták Lundot és Koppenhágát. Lund után Bostonban, a Harvard Egyetem egyik vezető kórházában dolgoztam Beal professzor mellett. Ő is világszerte elismert neurológus volt – s ugyancsak egyetemünk díszdoktora. A kapcsolatunknak köszönhetően klinikánkról többen dolgoztak nála Bostonban, majd New York-ban. Mint említettem, 1993-ban kerültem vissza Pécsről Szegedre, amikor a Neurológiai Klinika vezetőjének neveztek ki. Így röviden a kérdésére azt tudom válaszolni, hogy az egyik lehetőség, jött a másik után, én pedig mindegyikkel a legjobb tudásom szerint próbáltam élni.

Prof. Dr. Vécsei László életútjáról mesélt.

– Mi éltette/élteti és motiválta hivatása gyakorlásában, amelyből egy nagy szeletet a kutatásnak szentelt?

– Úgy vélem, hogy az egyetemi feladatok közül a kutatásnak kiemelt szerepe van. Oktatóként az tud igazán naprakész ismereteket és szemléletet átadni, aki maga is aktívan kutat. Itt nemcsak arról van szó, hogy milyen új izgalmas eredményeket fedez fel az az oktató, hanem arról a tudományos alapokon nyugvó, oktatói világképről is, ami meghatározza magát a tanítást. Ugyanezt tudom mondani a gyógyításról is. Ha visszatekintek a neurológia területén az elmúlt 40 évben tapasztalt fejlődésére, azt kell, hogy mondjam, elképesztő, milyen izgalmas jövő áll előttünk. Ezért is mondtam és mondom a hallgatóknak mind a mai napig, hogy valójában mindenkinek meg kellene szereznie a PhD-fokozatot. És nem azért, hogy még egy dr-t oda írhasson a neve elé, hanem azért, hogy az előtte álló 40-45 év aktív gyógyító munkájában a tudományos világkép alapvető legyen, és tudja naprakészen követni betegei érdekében a medicina fejlődését. A neurológia – és, persze más ágai is az orvostudománynak – a személyre szabott medicina felé tart, sőt az egyes területeken már ott is van. Ez azt jelenti, hogy egy-egy beteg esetén a döntéseket a páciens genomikájának, proteomikájának, lipidomikájának és így tovább, az ezzel összefüggő biomarkereinek ismeretében kell meghozni. Így nem hiszem, hogy további bizonyítást kíván, hogy a tudományos szemlélet elengedhetetlen mind az oktatásban, mind pedig a gyógyításban – mondom ezt egykori dékánként és az Egyetemi Doktori Tanács jelenlegi elnökeként is.

– Kutatni, gyógyítani vagy oktatni szeret inkább?

– Az orvoslás területén ezek elválaszthatatlanok egymástól. A betegek gyógyítása napi sikerélményt és pozitív visszajelzést jelenthet. A kutatás nagyon izgalmas feladat, és ha szerencsések vagyunk, ezen a területen is lehet szép sikerélményünk. Az orvostanhallgatók oktatása során pedig maga az oktató is sokat tanulhat a hallgatótól. Örülök annak a sok elismerésnek, amit a hallgatóimtól kaptam, többek között, hogy a Szegedi Orvostanhallgatók Egyesületének tiszteletbeli tagja lehetek.

– Számos tudományszervezői feladatot látott el, milyen következtetés vonható le ebből a munkából?

– Valóban sokféle területen dolgoztam, hiszen egyebek mellett közel egy évtizedig voltam az MTA Orvosi Osztályának elnökhelyettese majd elnöke, vezettem a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségét, voltam a Neurológiai Kollégium, sőt az Orvosi Kollégiumok elnöki testületének is a vezetője. Nemzetközi megbízatásaimból kiemelném, hogy az Európai Neurológiai Társaság alelnöke voltam, és több mint 20 éve vezetem a Danube Neurology Szimpóziumot, valamint jelenleg is a Neurológiai Világszövetség egyik bizottságát elnökölöm. Ennek a szerteágazó tudományszervező munkának röviden összefoglalható a lényege: minél optimálisabb környezetet teremteni a gyógyítás, oktatás és kutatás feltételeinek. Fontos feladata továbbá a szigorú minőségi kontroll, és itt hadd emeljem ki a tudományos munka színvonalát. Erről már esett szó korábban, hiszen meghatározza a gyógyítás és oktatás minőségét is: az MTA honlapján, az MTMT adatbázis ad információt egy-egy kolléga munkájáról. A közelmúltban bevezették a tudomanymetria.com adatbázist, amely a kutatók aktivitását értékeli. Ugyanígy nemzetközi adatbázisok is rendelkezésre állnak (például a Web of Sciences, ResearchGate, Google Scholar és így tovább...). Ha le akarjuk egyszerűsíteni ezt a bonyolultnak tűnő kérdést, akkor az üzenet az, hogy minél több igen jó minőségű kutatási eredményt kell publikálni, amelyek komoly nemzetközi visszhangot (citációt) eredményeznek. Ez a bizonyos citáció a világ egyetemeinek szakmai rangsorolásánál is jelentősen esik latba. Emellett kiemelendő, hogy ha közvetlen gyakorlati hasznosítható eredményünk van, azt szabadalmaztassuk, ahogy tettük mi is.

 A professzor úr májusban veszi át az elismerést.

– Mit tart a legnagyobb szakmai sikerének?

– Nehéz erre a kérdésre válaszolni. Örülök annak, hogy a kollégáim lelkiismeretesen gyógyítanak és oktatnak. Fontosnak tartom azt is, hogy a tudományos programjainkban az elmúlt évtizedek alatt több mint 60-an szerezték meg a PhD-fokozatot.

– Milyen célok és tervek állnak ön előtt?

– Mint korábban említettem a gyógyítás homlokterében a személyre szabott medicina áll. A migrén kezelésének területén biomarker vizsgálatokat végzünk, annak kiderítésére, hogy a klinikai tünettan és a molekuláris markerek változása mennyiben függ össze. Kiemelt kérdés ez, hiszen a megfelelő terápia alkalmazása ezeknek a markereknek az ismeretében sokkal effektívebb lehet. Emellett kollégáimmal folytatjuk a Turkui Egyetem PET centrumával az együttműködést, amelynek során sclerosis multiplexben szenvedő betegeknél összefüggést keresünk az agyi történések és a perifériás vérben lévő biomarkerek között. A Kyushu Egyetemmel (Fukuoka, Japán) igen jól haladó munkakapcsolatot sikerült kiépíteni az elmúlt évek során, amiben Toldi József professzornak, barátomnak is komoly szerepe van. Transzgenikus egértörzseket kaptunk (a beavatkozás a kinurenin-anyagcserét befolyásolja), s jelenleg is igen intenzív neurológiai gócjel-, magatartás- és neurokémiai vizsgálatokat folytatunk. Néhány napja jelentettük meg az eddigi eredményeket, s pályázni szándékozunk a program folytatására is. Ebben a programunkban Krizbai István munkacsoportjával (SZBK, együttműködő partnerünk Wilhelm Imola) is szoros munkakapcsolatban vagyunk. Az ELKH-SZTE Idegtudományi Kutatócsoportunk keretében sclerosis multiplex és migrén alapkutatást végzünk, és ugyancsak néhány napja töltöttük fel az elkövetkező évekre vonatkozó terveinket. Az elmúlt két évtized alatt igen szoros szakmai és baráti kapcsolatban voltam Fülöp Ferenc professzor úrral… a kinurénsav-analógok szintézise és szabadalmaztatása változatlanul folyik a Gyógyszerkémiai Intézet jelenlegi vezetője, Szatmári István professzor úr irányításával. Ez is jó alkalom, hogy megköszönjem azoknak a kollégáknak az együttműködését, akik a neurodegeneratív-immunológiai, nem régen lezárult GINOP programunkban tevékenyen részt vettek.

– És zárásképp, mivel foglalkozik szabadidejében szívesen?

– A szabadidőm igen korlátozott. Szívesen olvasok, egyebek mellett történelmi témájú könyveket, szeretek a Maros-parton sétálni, zenét hallgatni, és természetesen a feleségemmel együtt lenni, a gyermekeinkkel, unokáinkkal és barátainkkal találkozni.

Pósa Tamara

Borítókép: Prof. Dr. Vécsei László Szeged díszpolgára.

Fotó: Kovács-Jerney Ádám