Interjúk, edzések és köszöntések váltják egymást Kónya Zsófia programjában. Az SZTE pszichológus hallgatója történelmet írt Pekingben, hiszen ő az első, a Szegedi Tudományegyetem 440 éve íródó története során, aki téli olimpián dobogóra állhatott, mégpedig a rövidpályás gyorskorcsolya vegyes váltóval. A bronzérem megszerzése óta eltelt időszakot már itthon értékelte az SZTE NKI sajtóosztályának.
- Leülepedett a történelmi siker: első szegedi téli olimpiai érem, első SZTE téli olimpiai érem, első vegyes váltó döntőben érem?
Kónya Zsófia: - Meglepő, de még mindig emésztgetnem kell…Úgy érzem, még mindig nem tudatosult teljesen, hogy mit értünk el a csapattal.
- Mi változott az olimpia óta?
- Nem mondanám, hogy óriási fordulatot vett az életem. A hazaérkezés után nem sok pihenőt kaptunk. Ismét javában zajlanak az edzések, igazán még nem is tudtam megünnepelni ezt az érmet, de ami késik, nem múlik! Az szokatlan, hogy elég sok megkeresés érkezik különböző interjúkra a televíziós csatornáktól, rádióktól, újságoktól.
- Hogyan teltek az elmúlt hetek?
-Az edzéseken és interjúkon kívül két igazán szívhez szóló köszöntés történt az elmúlt héten. Először Szegeden, a Városházán fogadtak minket, majd egyenesen a Szegedi Műjégpályára vitt az utunk, ahol a Szegedi Korcsolyázó Egyesület versenyzőivel, szülőkkel, szurkolókkal találkoztunk. Jászapáti Petrával együtt természetesen, aki szintén szegedi és szintén az SZKE klub színeiben versenyez. Nagyon meglepett mennyien eljöttek! Készítettek rólunk Petrával egy óriásplakátot, amit kitettek a pálya palánkjára, az egyik anyuka még két hatalmas tortát is sütött, amelyekre díszítésként az olimpiai ötkarikát is rávarázsolta. Az pedig külön megtiszteltetés,- hogy egykori csapattársam, akivel Szocsiban, a 2014-es olimpián még együtt versenyeztünk- Lajtos Szandi is szólt néhány kedves szót! Láttam rajta, hogy őszintén örül a sikereinknek.
-Lesz pihenő, illetve világbajnokság, hiszen az eredeti időpontról már elhalasztották?
- Igen, a világbajnokság után muszáj lesz pihennem. Ez a szezon több szempontból is különleges és nehéz volt. A pihenő alatt pedig szeretnék jobban koncentrálni a tanulmányaimra. A legújabb információk szerint Montreálban lesz a vébé, április 8-10. között.
- Melyek a legmeghatározóbb élmények az SZTE-vel kapcsolatban?
- A csoporttársaim mindig nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, elvégre pszichológia szakon vagyok. Ugyanezt elmondhatom az oktatóimról is. Mivel lassabb ütemben végzem az egyetemet, így előfordul, hogy több időre van szükségem egy-egy beadandóhoz. Úgy érzem, ezt nagyon jól tolerálják. Külön öröm, hogy én lehetek az első diák, aki téli olimpiai érmet nyert az egyetemnek!
- Az SZTE-s diploma milyen módon hasznosítható a sport utáni életben?
- Amikor elkezdtem az egyetemet, az volt az elképzelésem, hogy sportpszichológus szeretnék lenni. Az élsportban szerintem nélkülözhetetlen, hogy egy jó pszichológus is legyen mögöttem. Úgy érzem, a sportolói múltam és ez a szakirány jó párosítás lenne, de ehhez még nagyon sokat kell tanulnom. Önmagában a pszichológia pedig egy olyan tudomány, ami az élet minden területén ott van és hasznosítható, más szakot el sem tudnék képzelni magamnak!
- Mi a következő cél?
- Most úgy érzem, hogy a következő olimpia már túl messze van nekem. Persze ez még változhat. Elég erős idényt zártam, így mindenképp szeretném folytatni még a sportot, de 30-31 évesen lehetséges, hogy már mást csinálnék.
SZTEinfo/Lévai Ferenc
Fotó: Sahin- Tóth István