A forradalom szikrájától a megtorlás hamujáig – 1956-ról a szegedi Déri Miksa középiskolában

– Egyszerűség. Mindenkinek van valami kevéskéje, így érték el a boldogságot. Fontos a munka és a munkás. Ezt mondta a párt. De a valóságban nem számított a munkás – jellemezte a múlt század ’50-es évekbeli hangulatát az akkori szegedi egyetemi rektor, Baróti Dezső szerepét magára öltő Tar Ferenc. Ő és a szegedi Déri Miksa Műszaki Technikum „10. d” osztályának minden tanulója föllépett az 1956-os iskolai ünnepségen.

Egyetemisták a színpadon

„I. szín: az Auditórium Maximum – tele vörös zászlókkal, az előtérben Lenin-szobrokkal. Bent tanári asztal és székek. Egyetemisták beszélgetnek…” – olvasható a forgatókönyvben. A Szegedi SZC Déri Miksa Műszaki Technikum magyar és történelem szakos tanárai mindig színvonalas műsorokat rendeznek a különböző ünnepekre. Ezt a műsort és forgatókönyvet most a „10. d” osztályfőnöke és magyar-történelem szakos tanára, Gergelyné Bodó Mária állította össze.

Az első színpadképhez tartozik az „AudMax” jelenkori és 65 évvel ezelőtti hangulatát idéző fénykép, kivetítve.

Az 1956. október 16-i és 20-i nagygyűlés szereplői közül a 65 évvel ezelőtti szegedi egyetemi oktatók – Barót Dezső rektor és Perbíró József jogi kari dékán, a diákjóléti testület elnöke –, illetve az egyetemisták közül a MEFESZ megalapításának egyik ötletgazdája, Lejtényi András kap szót… A hangulat, a történelmi pillanat versírásra ihlette az ifjú Farkas Lászlót…

„… Ne higgyünk szűk, és abroncsos fejeknek…” – szavalta Sziveri Barnabás a 65 évvel ezelőtt, a MEFESZ megalakulása ihlette verset Farkas László szerepében. – A „Nagy út előtt” című költeménynek ez a sora akkor és ma is igaz – jelentette ki a főpróba szünetében. – Nem kell mindenkinek mindent elhinni – értelmezte a gondolkodásra és véleményalkotásra buzdító sorokat a középiskolás diák.

„Kiss Tamás, Lejtényi András, Tóth Imre egyetemisták vezetésével az október 16-i nagygyűlésen megalapították az egyetemisták a MEFESZT, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét. Ezzel az állampárt ifjúsági szervezetének, a DISZ-nek az uralmát megtörték, azaz a kommunista Magyarországon az első, nem a párt által létrehozott szervezet született meg” – magyarázta a narrátor, Kulcsár Dániel a színpadon a 65 évvel ezelőtt a szegedi egyetemen történteket.

– Minden elkezdődik valahol. 1956 Szegedről indult. Itt kellett megtörténnie, mert a szegedi egyetemisták képesek voltak kimondani, amit mindenki gondolt – vélekedett az egyik ’56-os hőst alakító mai középiskolás, Makra Zoltán.

A színpadon az 1956-os joghallgató, Lejtényi András szerepét alakító diák, Fejes Máté felolvasta a MEFESZ nagygyűlésein formálódó követelések közül a legfontosabb kilencet:

Az idegen nyelvek fakultatív oktatását

Katonai oktatás óraszámainak csökkentését

A marxizmus óraszámainak csökkentését

Ki kell vonni a szovjet csapatokat Magyarországról!

Új országgyűlési választásokat kell kiírni.

Farkas Mihály és társainak felelősségre vonása nyíltan.

Kossuth-címer legyen a hivatalos címer!”

Hangképként egyre erősebben szólt a MEFESZ 1956. október 20-i nagygyűlésén készült rádiófelvétel…

Az utcai tüntetésen

Október 22-én „a szegedi egyetemisták elutaztak Szegedről: a MEFESZ megalakításának hírét maguk vitték az ország különböző egyetemeire, így kovászai lettek a forradalomnak. Voltak, akik hazamentek. Hazavitték a forradalom lángját, amely Szegeden lobbant fel, s lettek motorjai saját településükön a forradalmi eseményeknek” – hangsúlyozta az 1956-os iskolai műsor folytatásában a narrátor, Kulcsár Dániel.

– Szegeden, az egyetemen már 1956. október 16-án és 20-án megfogalmaztak pár követelést. Az itteni előhullámok után, 1956. október 23-án robbant ki a forradalom Budapesten – mondta ki a 10. osztályos Csonka Bende, aki az egyik egyetemistaként szólt a mai iskolai díszteremben.

„Szeged október 23-tól átlagos nagyváros módjára élte meg a forradalmi napokat, szerencsére nagyobb vérontásra nem került sor” – összegzett a narrátor.

– A kendergyári fiatalokkal találkoztak a szegedi utcákon az egyetemisták. Nagyon együttműködőek voltak mindkét oldalon, egyből a forradalom mellé álltak… Schwarcz Lajos kendergyári munkást eltalálta egy lövedék a Takaréktár utcánál. Az egyetemi Auditórium Maximumba vitték a testét. Az asztalra fektették. Meghalt… – idézte föl 1956 Tisza-parti történéseit Földesi László. Mert az iskolai műsorban szerepet vállaló 10. d osztály a tanmenetben előírt időszaknál korábban, sőt: részletesebben megismerhette 1956 helyi történéseit. - Ez volt az egyetlen szegedi haláleset a forradalom idején, mert mederben tartották az eseményeket az egyetemi oktatókból lett forradalmi vezetők, például Perbíró József – tette hozzá a diák.

Tanárember, fegyverrel a kézben

„… IV. jelenet: Miközben a narrátor beszél, diákok hordják a fegyvereket dobozban: Márton Ákos, Márkus Levente, Medgyesi Kevin, Zudor Levente…” – olvasható a mai diákok neve a 65 évvel ezelőtti múltat felidéző forgatókönyvben.

– A Déri kollégiuma a mai Moszkvai körúton a rendészeti hivatallal – 1956-ban az ÁVH épületével – szemben lévő épület volt. A forradalom idején abba a kollégiumba szállítottak fegyvereket déris diákok a szemközti épületből – magyarázta Földesi László.

Megemlékeztek az egykori gépész oktatóról, Maróthy Andrásról is. „A Déri Miksa Általános Gép- és Villamosipari Technikum tanára, aki kétszeres válogatott úszóként az 1934-es magdeburgi Európa-bajnokság aranyérmes csapatának tagja volt, 1956. október 30-án a szegedi nemzetőrség egyik parancsnoka lett. Ezért büntetést, másfél év börtönt kapott, és többet nem térhetett vissza az iskolába.”

Professzorok segélykiáltása

„Október 31-én újjá szerveződtek Szegeden is az egykori koalíciós pártok, de az események alakulására nem nagyon volt befolyásuk. November 1-jétől a Délmagyarország helyett a Szeged Népe jelent meg…” – vitt vissza a 65 évvel ezelőtti Tisza-partra a narrátor szava.

Rikkancsok szórják a Szeged Népe 1956. november 3-i számát – most a Déri szakközépiskola dísztermében, 2021. október 22-én. E napon a 10. d osztály négy alkalommal mutatta be 1956-os műsorát, hogy az iskola minden diákját emlékeztethesse a 65 évvel ezelőtti szabadságharcos napokra.

„A november 3-i Szeged Népében közölték azt a felhívást, amelyet a szegedi egyetem professzorai a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albertnek, és rajta keresztül a világ egyetemeinek szántak, és amelyet Baróti Dezső rektoron kívül még 17 egyetemi tanár írt alá. Ebben hitet tettek a nemzet függetlensége mellett. Ennek megőrzéséhez a nemzetközi tudományos közvélemény segítségét kérték…” – folytatta a színpadi jeleneteket szövegével összekötő a narrátor.

– Szent-Györgyi Albert is itt dolgozott, ebben az iskolaépületben az 1930-as évek elején. Az itteni műhelyben berendezett egyetemi laboratóriumban találta meg a paprikában a C-vitamin bombát – emlékeztetett Kulcsár Dániel, aki a narrátor szerepében sokszor továbblendítette a műsorban megidézett időszak történeteit. Arra is emlékeztetett, hogy Szent-Györgyihez és a vele kapcsolatban álló egyetemekhez is el akarták juttatni a szegedi professzorok segélykiáltásukat. – Miközben a magyar forradalmi események zajlottak, a nemzetközi események nem segítették a magyar forradalom sikerét.

Megtorlásról, családi történettel is

„Szegedet 1956. november 4-én éjjel vonták körbe szovjet páncélosok” – emlékeztetett a narrátor. „November 7-én megindult a termelés, megkezdődtek a letartóztatások…”

– Dédnagyapám a szegedi rendészeten főhadnagy volt… Emiatt a dédnagymamám nem tudott munkát vállalni csak 10 évvel később. A nagyapám, Fövényes András a Radnóti Miklós Gimnáziumot befejezte, de az egyetemet később fejezte be, mert az ’56-os forradalom miatt előbb dolgoznia kellett. Végül Öttömösön helyezkedett el, történelem és orosz szakos tanárként – villantotta föl a 10. d osztályos tanuló, Fövényes Zsolt, hogy miként érintette a családját 1956 vihara.

„A Szegedi Rendőrkapitányság 1957 májusáig 209 személyt vett őrizetbe és indított ellenük eljárást politikai bűncselekmények miatt. A vád államellenes szervezkedés, izgatás, esetenként rablás, gyújtogatás…” – sorolta a narrátor.

Súlyos tanulságok és játékos tanulmányok

Szeged 1956-os emlékhelyei közt az SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar, valamint az SZTE József Attila Tanulmányi és Információs központ közötti parkban magasodó MEFESZ-emlékmű fotóját is kivetítették a műsor színpadképeként.

Az emlékezéshez nem csupán az 1956-os ünnepi műsorral járult hozzá a Déri 10. d osztálya. Az iskolában mentorált hallgatók közül a történelem szakos Losonczi Ádám és szakvezető tanára, Gergelyné Bodó Mária olyan számítógépes játékokat dolgozott ki, amelyek az 1956-os történelmi tényeket feldolgozó műsorban előadott témákhoz kötődnek.

Íme, az 1956-os forradalom és szabadságharc 6 témaköre játékos „feladványként”:

A szegedi egyetemisták a forradalom lángját lobbantották fel (labirintus)

link: https://wordwall.net/play/23455/719/249

Az 1956-os forradalom néhány szegedi helyszíne: (párosító)

link: https://wordwall.net/play/23454/290/770

A MEFESZ pontjai (csoportosító)

link: https://wordwall.net/play/23454/894/988

Az 1956-os forradalom szegedi eseményei (kvíz)

link: https://wordwall.net/hu/resource/23453659

Az 1956-os forradalom néhány szegedi vezéregyénisége (szókereső)

link: https://learningapps.org/watch?v=pipb99rht21

Az 1956-os forradalom szegedi eseményeinek emlékezete (Legyen Ön is milliomos!)

link: https://learningapps.org/watch?v=px7mj1qxa21

– A Covid-19 járvány miatti online oktatás idején, tavaly, mi is készítettünk számítógépes játékokat a tananyaghoz. Akkor például korabeli Szent István ábrázolásokat fotoshopoltunk mai képpé, Szent-Györgyit szabadulószobába tettük – ajánlotta próbára a 10. d-s Makra Zoltán a tanulást játékosan segítő feladványokat.

– Miért? – kérdezett vissza Makra Zoltán, majd – egy mai diáktól nem remélt természetességgel válaszolt: – Mert a múltból lehet tanulni. Nem szabad elfelejteni 1956-ot, az áldozatokat.

*

Az 1956-os forradalom és szabadságharc szegedi eseményeit játékok segítségével segít feleleveníteni a 6 feladvány, amely elérhető a Szegedi SzC Déri Miksa Műszaki Technikum honlapjáról is.

SZTEinfo – Újszászi Ilona

Fotók: Sahin-Tóth István