Könyvhét 2019 – Az SZTE hallgatóját, Pejin Leát kérdeztük a Nyugati csiga körfűrésszel álmodik című első kötetéről

– Hogyan született meg a Nyugati csiga körfűrésszel álmodik című első versesköteted?

– Tagja vagyok az Előretolt Helyőrség Íróakadémiának, ami egy pesti székhelyű akadémia. Igaz, nagy port kavart a megjelenésünk először, de a 3 év alatt én nagyon sok jót kaptam ettől az akadémiától. Ösztöndíjat, előadásokat kaptunk, utazási lehetőséget biztosítottak irodalmi fesztiválokra is. Mentorok foglalkoznak velünk és a költeményeinkkel. Én is a mentoromnak mutattam meg a verseimet. Először 80 verset küldtem neki, ebből a felét választotta ki, utána a 40-ből még 15-öt kihúztunk, majd írtam még 15-öt, és így jutottunk el a kiadáshoz. Ők adták ki a kötetet, és a másodikat is ők fogják, hogyha minden jól megy.

– Honnan jött a verseskötet címe?

– Ez tulajdonképpen az egyik, a kötetben is szereplő versem címe. Megmondom őszintén, hogy címadásban rendkívül rossz vagyok, sokszor a vers első sorát adom címnek, vagy egyáltalán nem is adok neki. A kötet címét vagy az apukám vagy a szerkesztőm találta ki. A Nyugati csiga körfűrésszel álmodik című vers a kelet és nyugat, a fejlődés és visszamaradás ellentétéről és kapcsolatáról szól, egyike a közéleti témájú verseimnek, így tökéletesen tükrözi az egész kötet jellegét is. Természetesen, ha valaki olvasta a verset, akkor könnyen megértheti, hogy miért is lett éppen ez a cím.

– Milyen témájú verseket írsz, és miből nyersz ötletet?

– A kötetben 2 nagy ciklusra bontottuk a verseimet. Az egyik a közéleti, politikai témakör, amit tulajdonképpen a szociológiai tanulmányaim is ihlettek és tápláltak. Ehhez a témához tartozik még a Vajdaság, a határontúliság léte, ennek megélése, illetve, hogy milyen egy más nyelvet használni. Ezeknél a közéleti verseknél úgy gondolom, hogy az ihlet kézenfekvő, hiszen sok impulzus ér az életben, akár közvetetten azáltal, hogy elolvasok egy újságot, vagy közvetlenül azáltal, hogy csak sétálok az utcán. A határontúliság kapcsán egy fontos szempont a nyelv is. Rendkívül sokat számít, hogy átjöttem egy másik országba, ugyanis észrevettem, hogy egy kicsit máshogy beszélek, mint a szegediek. Nincs nagy tájszólásom, de a szókincsem tartalmazza a szerb szavakat is, és vannak konkrétan zentai vagy vajdasági szavak is, amelyeket mi használunk, de itt nem értenek.

– Például?

– Itt egy rögtönzött lista: „patika = tornacipő, örökíró = toll, batri = elem, trénerka = mackónadrág, recka =s trigula, bóbics=ki nevet a végén”. Azért akartam erről is írni, mert szerintem ez egy érdekes téma, és sokunkat érint itt Szegeden. Azért akartam erről is írni, mert szerintem ez egy érdekes téma, és sokunkat érint itt Szegeden. A másik téma vagy ciklus pedig a szerelmes versek, szerelmes líra. Szerintem mindenkinek, aki verset ír, egyrészt a megélt, másrészt pedig a vágyott szerelem szolgál témául. Nem feltétlenül kell, hogy az ember megéljen bármit is, ugyanis sokszor csak van egy érzés vagy érzet, egy képzés vagy egy képzet, amit kivetítünk egy versre. Így pedig egy nem feltétlenül szerelmi érzésből akár egy szerelmi vers is készülhet.

– Mióta írsz verseket?

– 9-10 éves korom óta írok verseket, de nyilván ezek még gyerekfejjel írt versek voltak. Amikor 9 éves voltam, akkor kaptunk számítógépet, és nagyon élveztem, hogy a Word-be be lehet gépelni a gondolataimat. Viszont a fő motiváció az volt, hogy meg is tudtam szerkeszteni a verseket, így minden sor más színű volt, vagy kék volt a háttér, és hasonló dolgokkal kísérleteztem. Igazából ezért kezdtem verseket írni. Sőt: énekelni és gitározni is a számítógép miatt kezdtem el. Az éneklés azért jött, mert felvehettem magamat. A gitározás pedig azért, mert volt otthon egy gitár és nagyon lassú volt a számítógépünk. Amikor nagyon elegem volt, akkor megfogtam a gitárt, és elkezdtem rajta szórakozni. Utána egyre többször fagyott le a gép, én pedig egyre jobban játszottam. Így tanultam meg egyébként a rubik kockát is kirakni. Nagyon egyszerű ez az esetemben, a legtöbb mindent így csináltam.

– Lesz-e második könyv?

– Igen, a következő verseskötetem már tervben van, az biztos, hogy ebben az évben elkezdjük vele a munkát. A versek nagy része egyébként már megvan. Kicsit más lesz, mint a mostani, kevesebb közéleti vers lesz benne. Nekem jobban tetszik eddig, és remélem mások is így fogják érezni majd. A rímeket annyira nem tartom fontosnak, főleg nem kötött versformában írok. Megpróbálkoztam a rímekkel is, de nem érzem a sajátomnak, mert úgy érzem, hogy bekorlátozza a gondolataimat. Így a következő versek ennyiben hasonlítani fognak az első kötethez.

– Mik a terveid, céljaid a jövőre?

– Most tettem sikeres államvizsgát a Szegedi Tudományegyetem BTK Szociológia szakán. Szeptembertől pedig a Kommunikáció- és Médiatudomány mesterképzést fogom elkezdeni. Fontos célom természetesen megírni és kiadni a következő kötetet, meg még egyet, meg még egyet és még nagyon sokat. Jó lenne egyszer majd CD-t is kiadni, és sokat szeretnék zenélni is. Prózát is szeretnék írni, sőt írtam is már, de jelenleg úgy érzem, hogy részemről sokkal több odafigyelésre, munkára, nyugodtságra és kiegyensúlyozottságra lenne szükség ehhez a munkához. Egyszer nyilván regényt is szeretnék írni, de először inkább egy novelláskötet az, amit megcéloznék.

*

Pejin Leával, az SZTE szociológia szakos hallgatójával a Nyugati csiga körfűrésszel álmodik című könyvéről Bene Zoltán író, szerkesztő beszélgetett a 90. Ünnepi Könyvhéten, 2019. június 17-én 18 órától a JATE Klub Teraszán, az SZTE NKI Kulturális Iroda szervezésében.

Versei megjelentek a Magyar Naplóban, az Irodalmi Jelenben, az Előretolt Helyőrség magyarországi és vajdasági mellékletében és a Bárka folyóiratban. Néhány verse elérhető itt is:

SZTEinfo – Kocsis Bernadett

Fotók: P. L., Ú. I.