89. Ünnepi Könyvhét – Trócsányi László Párizsi Naplójáról a legfrankofónabb magyar városban, Szegeden mesélt

Izgalmasabb egy jogászprofesszor számára az alkotmánybírói feladatnál a párizsi nagyköveti poszt? A kérdésre Trócsányi László, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar professzora, igazságügyi miniszter válaszolt a „Párizsi Napló – avagy ami a nagyköveti jelentésekből kimaradt… 2010. július – 2014. június” című könyvében, de a Századvég Kiadó gondozásában megjelent kötetet bemutató 2018. június 8-i beszélgetésen is.

– Brüsszelben és Luxemburgban voltam nagykövet 2000 és 2004 között. E négy év meghatározó jelentőségű lett az életemben: Magyarországot külföldön képviselni és a hazámnak barátokat szerezni komoly feladat. Mikor Magyarország 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozott, az érdeklődés homlokterébe került – sok más országgal együtt – emlékeztetett Trócsányi László, aki kivételes lehetőségként tekintett arra, hogy a hazáját külföldön nagykövetként szolgálhatja. – Jó tandemet alkottunk – jellemezte az Alkotmánybíróság elnökével, az ugyancsak a szegedi egyetemen professzorként oktató Paczolay Péterrel kialakult kapcsolatát Trócsányi László, aki 2007-től alkotmánybíróként dolgozott. – De 2010-ben, amikor a Fidesz kétharmaddal megnyerte az országgyűlési választásokat, lehetőség adódott arra, hogy amit Brüsszelben elkezdtem, folytathatom Párizsban. Azt a kérdést tettem föl magamnak, hogy hol vagyok hasznosabb? Az alkotmánybíró csapatban dolgozik, könnyebben helyettesíthető, míg a nagykövet egyedüli, egyéni teljesítményének súlya nagyobb, mert – úgy is mondhatnám – a diplomatán rajta van a világ szeme…

„Mission: Impossible?” – Trócsányi László naplója 2. fejezetének a címe utal arra, hogy egy diplomata számára Franciaország nem könnyű terep. – Míg a német – magyar relációnak jelentős a történelmi hagyománya, addig a magyar – francia viszony múltja „viharosként”, a jelene is sok-sok előítélettel és kevés valós tudással jellemezhető, mindkét oldalon – emlékeztetett, több példát említve, a diplomata szerepet vállaló egyetemi tanár.

– Humorral – válaszolt Trócsányi László arra a kérdésre, hogy a magyarországi sajtószabadságot vagy jogállamiságot megkérdőjelező franciaországi cikkekre és vitákra miként reagált párizsi nagykövetként. – Egyik kormány sem tökéletes, de a hibákat és érdemeket mérlegre téve dialógusra törekedtem az előítéletes megközelítésű véleményekre reagálva. Az újfajta eszközöket, például a közösségi oldalakat és a nyilvánosság egyéb fórumait is az üzeneteim átadására használtam. A hagyományos módszer pedig a jelenlét: minden meghívásnak eleget tettem, beszéltem és építettem a kapcsolatokat – nap mint nap.

A Szegedi Tudományegyetem professzoraként párizsi nagykövetté lett Trócsányi Lászlót, az SZTE Állam- és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszék egyetemi tanárát, az SZTE ÁJTK Nemzetközi és Regionális Tanulmányok Intézet szakfelelősét büszkeséggel tölti el, hogy diplomataként – csapattagjai segítségével – népszerűsíthette például a szegedi felsőoktatást. A francia értelmiségi körökben, például a Párizsi Magyar Intézet révén, művészek közreműködésével, de sziszifuszi munkával építkeztek, alakították ki azt a szakmai kapcsolatot, amely továbbgyűrűzik, egészen a máig.

– Harkálykodtam. Hétvégenként a laptopomon lekopogtam az előző napokról a memóriámban ragadt tényeket és benyomásokat – válaszolt Trócsányi László könyvheti beszélgető partnere, Szántó Georgina újságíró azon kérdésére, hogy miért ír naplót egy diplomata, aki hivatalból jelentéseket gyárt, vagy éppen cikkekkel reagál a francia újságok hasábjain hazájával kapcsolatos vitapontokra. – Szeretek olvasni. Örömmel vettem kézbe például a két világháború nagykövetei közül például Bori András kötetét, aki a 20-as évekbeli Varsóról, Bukarestről és Belgrádról évszámokkal és dátumokkal, ugyanazzal a struktúrával írt, mint ahogy én rögzítettem a párizsi élményeimet. Arra gondoltam, hogy húsz-harminc év múlva talán lesz, akit érdekel, hogy az Orbán-kormány időszakában miként zajlott a magyar külpolitika képviselete – árulta el. Hozzátette: inspirálta a „főnöke”, az akkori külügyminiszter, Martonyi János – aki a Szegedi Tudományegyetem professor emeritusa – is, aki európai műveltségű és frankofon személyiségként érzékeltette: a diplomáciában Párizs kiemelt hely.

Magyarországon 2010 és 2014 között egyfajta „kvázi forradalom” zajlott – új alkotmánnyal és sarkalatos törvényekkel, s ezek hiteles magyarázata sok munkát adott a párizsi nagykövetnek – említette elsőként Trócsányi László, mikor sorra vette, milyen eredményeket könyvelhet el párizsi diplomataként.

A magyar kettős állampolgárság kérdésköre kapcsán sikerült megértetnie, hogy míg a francia „politikai nemzetként”, vagyis az országa határain belül gondolkodik, addig a magyar nemzet sajátossága, hogy annak részei az országhatáron belüli többségi nemzet tagjai, az azon túl kisebbségiként rekedt magyarság, és a diaszpórában élők is. Érzékeltette: korábban szerzett nemzetközi ügyvédi tapasztatai mozgósítására is szüksége volt a francia cégekkel, a különadóval vagy a például a pécsi vízművel kapcsolatos vita békés rendezésében.

– Hálás vagyok a csapatomnak, akik a nagykövetségen körülvettek, büszke vagyok, hogy együtt dolgozhattunk – fogalmazott Trócsányi László. Kiemelte: örül, hogy a Párizsi Naplóban rögzített élményeiről a szegedi egyetemi épület előtt, a Dugonics téren, a 89. Ünnepi Könyvhéten beszélhetett, mert Szeged és Párizs rendre találkozik, hiszen Szeged a legfrankofónabb magyar város.

Az „SZTE utcára viszi a tudományt” mottójú rendezvényei közül Trócsányi László: Párizsi Napló című kötetének bemutatója, az SZTE és a 89. Ünnepi Könyvhét „FRANKO – BIBLIO – FILIA Könyves utazások 2018” programsorozat kiemelt rendezvénye dedikációval zárult.

Lejegyezte: Ú. I.

Fotók: Bánffi István, Pálfi György

További információ:

89. Ünnepi Könyvhét – Szabó Tibor tükörképe a levélgyűjteménye

89. Ünnepi Könyvhét – Szabados Ágnes a boldogság kulcsáról, az olvasásról

89. Ünnepi Könyvhét – az SZTE irodalomtörténésze is kérdezett „a zEtna tüzérzékeny köteteiről”

89. Ünnepi könyvhét – „nagy gondolatok kertjében lakni, s olvasni, mint egykor” – Darvasi Lászlóval és Szilasi Lászlóval

89. Ünnepi Könyvhét – Drámapedagógiai kört indít, a fiatalokat vonzó programokat kínál a Szegedi Nemzeti Színház

89. Ünnepi Könyvhét – Nagy Gábor Dániel a társadalmi tőke és a vallás kapcsolatrendszeréről

89. Ünnepi Könyvhét – Az SZTE frankofón bölcsészei a felvilágosodásról, a művészet befogadásáról, az utazási irodalomról

89. Ünnepi Könyvhét – Boldizsár Ildikó mesekutató a történetek hatalmáról

89. Ünnepi Könyvhét – Vendégsátorban az Europe Direct az SZTE ÁJTK Nemzetközi és Regionális Intézettel

89. Ünnepi Könyvhét: 60 éves a Hupikék törpikék képregény – e műfaj kulcs az olvasás népszerűsítésében

89. Ünnepi Könyvhét – J. Nagy László: „A múlt benne van a jelenben – Algériában és Franciaországban is”

89. Ünnepi Könyvhét – Jancsák Csaba: Reform-hullámvasúton a tanárképzés

89. Ünnepi Könyvhét Szegeden: a programok több mint fele SZTE-s kötődésű

A 89. Ünnepi Könyvhét szegedi programjai: a professor emeritustól a gyerekig