Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Hogyan pusztította el Szegedet az 1879-es tiszai árvíz? Mit tettek és mit tehettek volna a katasztrófa elkerüléséért az elődök? Miért kihívás a mai geográfusok és vízügyesek számára a Tisza áradása? E kérdésekre is választ ad a Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékén felállított, az 1879-es szegedi nagy árvízhez vezető elöntéseket bemutató interaktív tábla.
Hatalmas térképen a Tisza és a környező területek – az 1879-beli állapotok szerint. Az üvegre festett térképen fénnyel megvilágítható területek 8 lépésben mutatják be az elöntés történetét. A fényes térkép melletti magyarázó táblák is segítenek abban, hogy napról napra bemutatható legyen az 1878 decemberében kezdődő tiszai áradás, a 1879. március 12-én Szegedet is elpusztító katasztrófa története… Az interaktív táblát a Szegedi Tudományegyetem úgynevezett bölcsész kari épületének (Szeged, Egyetem utca 2.) egyik első szintjén, az SZTE Természettudományi és Informatikai Karhoz tartozó Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék folyosóján Mezősi Gábor tanszékvezető egyetemi tanár avatta fel.
A 2017. március 8-i avató ünnepségen megjelent oktatók és kutatók mellett a vízügyi szakemberek és az egyetemi hallgatók is tetszéssel fogadták a fénnyel megvilágítható szemléltető eszközt.
– A katasztrófa szinte megjósolható volt – jelenttette ki Kiss Tímea. Az SZTE TTIK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék docense A szegedi nagy árvíz története című előadásában érzékletesen mutatta be a katasztrófához vezető – az 1854-es folyószabályozással kezdődő –, majd az 1878 decemberétől induló és egészen az 1879 őszéig tartó áradással záruló időszak téves és jó döntéseit.
A XIX században a folyók szabályozását kísérő gátépítés pontatlanságait katasztrofális méretűre nagyította, hogy a szűk mederbe szorított Tiszán nagy sebességgel vonult le az árhullám.
– Az 1879. március 5-én Szegedtől északra történt első gátszakadás után, szinte naponta történtek a további katasztrófák. A védművek nem bírták a nyomást és a Tisza végül teljesen körülvette Szegedet. Március 12-én hajnalban a város nyugati oldalán 25 öl széles résen özönlött be a víz, ami a régi Szeged teljes pusztulásához vezetett – mutatta a térképen is a kék színű növekvő területet a kutató.
A 70 ezer lakosú Szeged 1879. március 12-én reggelre víz alá került: például a Szentháromság utca körül 50 centis, de a város mélyebb területein 5 méter mély volt a víz. A pusztító áradásban 151 ember lelte halálát, több mint 5 ezer ház dőlt romba. Az épen maradt 270 épület között volt a ma a Szegedi Tudományegyetem Rektori Hivatalának is otthont adó Dugonics tér 13. szám alatt akkoriban Főreáltanodaként funkcionáló épület.
– Az 1879 őszén induló újjáépítés kezdetén 1,5 millió köbméter földdel töltötték föl Szeged mélyebb részeit… – sorolta a számokat a geográfus.
A Kiss Tímea, Ágoston János és Priskin Zsolt által készített interaktív táblát és annak segítségével az 1879.es pusztító tiszai árvíz történetét az SZTE Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékén munkatársai a +36 62 343365 telefonszámra érkező és előzetes egyeztetés után szívesen bemutatják az érdeklődőknek.
Az 1879-es szegedi nagy árvíz története itt is olvasható.
Újszászi Ilona
Fotók: Bobkó Anna
