A Buday család karrierje és a szegedi egyetem históriája összefonódik

Az erdélyi Buday Árpád 1924-ig Kolozsvárott élt. – Az I. világháborúban Kolozsvárról száműzött egyetem professzori karából sokan, tudatosan próbáltak Erdélyben maradni. Például Kós Károly pesti professzori állás helyett választotta, hogy visszamegy szülőföldjére. Kuncz Aladár is maradhatott volna Pesten, de elment Erdélybe, ahol íróként és szerkesztőként jelentős szerepet játszott. Buday Árpádnak is az volt az ambíciója, hogy erdélyi magyar értelmiségi marad. Ám ezt a körülmények lehetetlenné tették. Régészprofesszorként érkezett Szegedre, a Tisza-parti városba, amely befogadta a Kolozsvárról száműzött egyetemet – hallottuk Lengyel András irodalomtörténésztől.

A tudomány és az oktatás szolgálatában

Buday-emlékévet rendez a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke, valamint a Régészeti Tanszéke: két kiállítással, továbbá konferenciával és egy kötettel is emlékeznek a Buday család jeles alakjaira.

 

A 2017. május 17-i és 18-i tudományos ülés Buday Árpád és Buday György életét, munkásságát mutatta be. A program „a témából adódóan rendkívül sokszínű”, az előadások magukban foglalták „a régészeti, a művészettörténeti, a művelődéstörténeti, irodalmi, a helytörténeti és a néprajztudományi tárgyú prezentációkat is” –hallottuk a szervezőktől.

 

80 éve hunyt el az SZTE BTK Régészeti Tanszékét alapító Buday Árpád. Az ebből az alkalomból szervezett konferencián – többek között – Buday Árpád erdélyi életútja és munkássága címmel a kolozsvári Vincze Zoltán Levente tartott előadást, míg a régész professzor életútjának jelentős mozzanataira világított rá a Budapestről érkező Osváth Zsolt József a „...nemcsak nagy tisztesség, hanem súlyos felelősségvállalás is...” – a diákvédő Buday Árpád című előadása. A konferencián szó esett a szülőföld szerepéről a régész Buday pályáján, illetve az erdélyi római kori kutatásainak és római felirattanának jelentőségéről is. Pintér-Nagy Katalin, az SZTE BTK Régészeti Tanszékéről Buday Árpádra mint a szegedi régészeti intézet alapítójára emlékezett a konferencián.

 

A tudomány és az oktatás szolgálatában – Buday Árpád élete és munkássága című kiállítás 2017. decemberéig megtekinthető az SZTE BTK épületében, a Régészeti Tanszék folyosói kiállítóhelyén. Itt a régészprofesszor életét, munkásságát, intézetszervező tevékenységét, római koros kutatásait is az érdeklődők elé tárták. A Buday Árpád munkásságát bemutató kiállításnak „jelentőségét emeli, hogy egyetemünk egykori professzorára – aki jelentős eredményeket ért el a római kutatásai terén, európai hírű intézetet alapozott meg Szegeden, és jelentős volt az egyetemi közéleti szereplése is – az utókor semmilyen formában nem emlékezett meg” eddig.

A Buday Árpád fiának, Buday Györgynek a munkásságát villantja fel az Egy vázlatkönyv és holdudvara. Buday György 1927-es rajzai a szeged-alsóvárosi napsugaras oromzatokról című kiállítás, amelyet Kiss Lajos főépítész nyitott meg. Az SZTE BTK épületében, a Néprajzi és kulturális Antropológiai Tanszék Folyosó Galériájában berendezett tárlat ugyancsak a 2017. szeptember 30-ig látogatható. A fametsző. Buday György hagyatéka című filmet is levetítették a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának egyik megalapítója előtt tisztelgő konferencián. A program végén Juhász Antal néprajzkutató mutatta be Napsugarak Szegeden. Alsóvárosi oromdíszek Buday György vázlatfüzetében című kötetet. Elmondták: „A rajzsorozatot a fametsző 1927−1928-ban készítette az akkori szeged-alsóvárosi napsugaras oromzatokról, pontos adatolással. Kiállításuk és könyv formában való megjelentetésük által a Szeged egyik fontos szimbólumává vált napsugaras oromzatok hagyományos motívumaiba nyerhetnek betekintést az érdeklődők. Buday György ceruzarajzai egy olyan korszakba kalauzolnak minket, amikor még összefüggő utcaképet alkottak a napsugaras oromzatú házak. Azóta ezeknek a házaknak jelentős részét lebontották, helyükre új építésű épületek kerültek, de az utóbbi évtizedben ismét népszerűvé vált a díszes oromzatok alkalmazása. A kiállítás anyagából készített kiadvány ennek az újraéledő hagyománynak lehet autentikus forrása, valamint a lokálpatrióta szegediek és a turisztikai céllal ide látogatók is különleges képet kaphatnak Szeged egykor népi építészetéről.”

 

A bölcsészek konferenciájának résztvevői 2017. május 18-án megkoszorúzták a Buday család szegedi sírját.

 

 

Emléktábla és kiállítás

Szeged önkormányzata a 110 évvel ezelőtt született Buday György grafikusművész, Szeged díszpolgára tiszteletére emléktáblát avatott a Batthány utca 25. szám alatti ház falán.

 

A „királyi fametsző” sokoldalú munkásságát Szeged a jubileumi 2017. évben kiállításon is bemutatta. Fába vésett balladák címmel a Somogyi-könyvtár emlékezett Buday György munkásságáról – olvasható a Somogyi-könyvtár honlapján.

 

Buday Árpád fia, György első rajzai Kolozsvárott születtek, az első mesterei erdélyiek voltak. – A közhiedelemmel ellentétben Buday György nemcsak fametszeteket készített, hanem rajzolt, festett – sokoldalú művésznek indult. Erdélyiként a református tradícióhoz szorosan kötődött. Ennek akkor lett közvetlen jelentősége, amikor a család átköltözött Magyarországra és apja, Buday Árpád a szegedi egyetemen régészeti tanszéket kapott – emlékeztetett Lengyel András irodalomtörténész az összefüggésekre.

 

Buday György nem Szegeden érettségizett, de – családi megfontolásból – az itteni egyetem jogi fakultására iratkozott be, annak ellenére, hogy tudatosan művésznek készült. Így aztán jogi doktor lett, de sohasem jogászkodott – tudtuk meg a képzőművész munkásságát kutató irodalomtörténésztől.

 

 

A született diákvezér

– A Bethlen Gábor Kör Szegeden az erdélyi református egyetemi és főiskolai hallgatók csoportosulása volt. E csoportnak meghatározó személyiségének Jancsó Béla orvostanhallgató számított a 20-as évek második felében. Ő Buday Györgynek adta át a vezetést, mikor visszament Erdélybe és az ottani fiatalok mozgalmában lett vezéregyéniség. Buday elsőrendű szervező figuraként jó kapcsolatteremtő képességével jól át tudta hidalni a személyi ellenéteteket a Bethlen Gábor Körben is – hangsúlyozta Lengyel András. – Nagy realitás érzékével tudta, hogy Kolozsvár és Erdély más jellegű és természetű szociokulturális közeg, mint Szeged. Tehát alkalmazkodott a szegedi viszonyokhoz.

 

Miben nyilvánult ez meg? – kérdeztük a kutatót. A Lengyel András által említett szempontok közül az egyik az, hogy a szegedi egyetem hallgatói nemcsak Erdélyből rekrutálódtak, hanem alföldi gyerekek közül is. Ugyanakkor az alföldi és az erdélyi város légköre nagyon különbözött. Erre rávilágíthattak az olyan kapcsolatok, mint például Buday barátsága Bálint Sándorral, aki jellegzetesen katolikus és szegedi intellektusként bevezette őt a „Szeged-tudományba”. E folyamat eleme lehetett például az alsóvárosi búcsú, ahol együtt jártak. Ebből az élményből született meg Buday Boldogasszony búcsúja című fametszet-sorozata.

 

– Buday megpróbált jó Bethlen Gábor Kört csinálni az eredetileg református csoportból. Buday ambíciója összetett: körülötte és a kör körül informálisan föltűnek eredetileg nem református fiatalok, holott akkoriban „felekezetises” a diákközélet. Ezen Buday tudatosan túl akar lépni. Ezeknek a fiataloknak a „javából” akar létrehozni egy olyan diákcsoportosulást, aminek irodalmi, művészeti és politikai céljai is vannak – jelentette ki Lengyel András. – Ez lett a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma.

 

 

Az „élcsapaté” a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma

A szakirodalombeli fals adatok miatt is arra kértük Lengyel Andrást, pontosítsa: mikor jött létre a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma? Megtudtuk: a szervezet és „a jogilag létező valami” 1932-ben született, de e nevet már korábban, 1930-tól használják, például előadás-sorozatok minősítésekor. Sőt: könyvkiadói jelzésként is megjelenik: például Buday Boldogasszony búcsúja című könyve sem magánkiadásként lát napvilágot, hanem mint a „Művészeti Kollégium” kiadványa.

 

– Az 1932-es dátum azért fontos, mert addig minden mozgolódásnak a középpontja volt a Bethlen Gábor Kör, ahova egyébként a zsidó származású Radnóti Miklós is bejárt, éppen Buday miatt – utalt egy újabb összefüggésre Lengyel András. – Buday, tudatos döntés eredményeként, 1932-ben a Bethlen Gábor Kör vezetését átadta Ádám László joghallgatónak, ő pedig egyre erőteljesebben a „Művészeti Kollégiumra” koncentrált. Mert ebben látta a lehetőségét annak, hogy személyes művészi törekvéseinek, illetve az élcsapat tagjai irodalmi és tudományos ambícióinak is a legjobban megfelel. A Bethlen Gábor Kört egy darabig nem adták föl, így tudtak a kör helyiségében találkozni, de egyre erőteljesebben önállósodott a „Művészeti Kollégium” és ilyen néven vált a csoport országosan is és a határokon túli magyarság körében is ismertté.

 

Márkanév lett a „Művészeti Kollégium”. Milyen döntő elemekből áll össze ez a márkanév? Része többek művészi tevékenysége: például Buday a fametszetben, Radnóti a költészetben alkotott maradandót. Mások tudományos tevékenysége kötődött e kollégiumhoz: például Ortutay folklorisztikai működése, Reitzer Béla szociológiai eredményei, de ide kapcsolódott a Németországból haza látogató Kárász Judit szociofotós munkássága, vagy Hont Ferenc színházművészettel kapcsolatos elképzelései is.

 

 

A Szegedi Kis Kalendárium és hálózata

– Több kiadványuk viszi szét a hírüket. Ezek közül a legötletesebb a Szegedi Kis Kalendárium, a bibliofil, szépséges kiadvány-sorozat, amelyből pénzt is tudtak csinálni. E a kalendárium a magyar elit értelmiségen belül egyfajta presztízst teremtett számukra, hiszen a zeneszerző Kodály Zoltántól kezdve Bálint Mihály pszichoanalitikuson át az író Passuth Lászlóig és a költő Babits Mihályig eljutott – sorolta az irodalomtörténész. A Szegedi Kis Kalendárium tette közzé a „Művészeti Kollégium” tagjai gyűjtéseinek az eredményét. Így például Bálint Sándor versikés gyűjtéseit, vagy éppen Koós Károlyét, akinek a neve ugyan nem szerepelt, de akkor köztudott volt, hogy az ő gyűjtéseit adták közre a szegediek. – Ennek a Szegedi Kis Kalendáriumnak az örve alatta egy sor egyéb kiadványt is meg tudtak jelentetni: Buday fametszeteitől kezdve Radnóti verskötetén át Tolnai Gábornak a szabadversről szóló füzetig, vagy az erdélyi magyar irodalom történetéről szóló rövid áttekintésig. Tehát az újabb és újabb kiadványaik a kalendáriumból befolyt összegekből és az előfizetők gyűjtésének eredményeként jelenhettek meg, mert a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma mögött tőke nem állt.

 

Radnóti Miklós Bokor utcai albérlőtársa, Müller Miklós, aki Nicolas Müller néven lett világhírű később, idősebb korában elmesélte Lengyel András irodalomtörténésznek, hogy több mint tíz előfizetőt gyűjtött Radnóti verseskötetére. De ennél is jelentősebb „cselekedete”, hogy miközben barátkoztak, 15 jó fotót készített Radnótiról. Ezek azért is fontos fényképek, mert nem műtermi és merev beállítású felvételek, hanem – mivel Müller ismerte Radnótit – gépével élet-közelből kapott el néhány jellegzetes pillanatot.

 

– Tekintélyt teremtettek Buday-éknak, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának a kiadványaik. Például a Nyugatot szerkesztő Móricz Zsigmond számolt Buday-val, jelentek is meg ott írásai – mutatott rá Lengyel András. – Egy másik adalék: amikor a Nyugat alapító főszerkesztője, Ignotus Hugó, aki akkor már külföldön élt, mégis: amikor egy önéletrajzi memoár kötetének a terve fölmerül, akkor azt írta Hatvani Lajosnak, hogy „úgy képzeli el” ezt a kötetet, mint – és itt utalt egy nagy német kiadó Thomas Mann-kiadványára – amihez Buday György „csinálná” az illusztrációkat. Az illusztráció így lesz fontos alkotó része egy műnek. Itt igazolódik, hogy amikor egy szöveg meg egy képi anyag egymásra talál, akkor mindkettő befogadási lehetősége megnő. Ezért mondja öninterjújában, melynek kérdéseit és válaszait is maga magának fogalmazta Radnóti, akinek Buday több könyvét is illusztrálta, Buday-ról, hogy „harcostársam ő s művészetemben rokonom”. Tehát együttműködés is létezik a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumában.

 

– Több fontos karrier is a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumától ered. Nagyon különböző emberek kerültek együvé, egy csomó feszültség keletkezett, de Buday történeti érdeme, hogy ezeket okos diplomáciával, beszélgetésekkel oldani tudta – vélekedett Lengyel András, aki szerint az, hogy ez a csoport létrejött és együtt tudott maradni, Buday érdeme. – Beszéltem olyan régi tagokkal, akik elmondták, hogy délután találkoztak ilyen-olyan alkalomból és haza kísérgették egymást. Ennek az lett a vége, hogy egymást ide-oda kísérgették egy fél éjszakán keresztül, és közben beszélgettek. Ezeknek meggyőző eredménye, hogy például Ortutay, aki eredetileg „költő” akart lenni, végül folklorista lett, mert Buday elmagyarázta el neki, hogy ez előnyösebb lenne. Ehhez diplomáciai érzékre is szükség volt, hiszen úgy kellett „beadni” Ortutay számára a javaslatot, hogy ne az derüljön ki belőle, hogy „rossz verseket írsz”, hanem az, hogy „kiváló folklorista leszel”.

 

Milyen rétegekből állt Buday organizátori érzéke? – kérdeztük Lengyel Andrást. – A tehetség felismerésétől kezdve a karakterek helyes értelmezésig, vagyis Buday tisztán látta: hogy környezetében ki milyen szerepkörre alkalmas és mire nem – sorolta a kutató. – Ráadásul e többféle tehetségű tagból álló csoportot egyben tudta tartani, ösztönző szereppel. Nagyon különböző emberek alkották ezt a közösséget, és nagy teljesítmény volt ezeket összetartani.

 

Hol találkozott a „szegedi fiatalok” krémje? – kérdeztük az irodalomtudóst. – Nem a lakásukban, hanem a kör különböző helyiségeiben – a Kárász utcán, a református templom közelében, a legkülönbözőbb helyeken – találkoztak, annak ellenére, hogy a Buday család viszonylag nagy méretű lakásába föl-fölugrottak az emberek. Ugyanakkor Buday, aki a szó jó értelmében is „ügyes ember” volt, műtermet is kapott a Dóm téren, a vegytani intézet közelében. Egyetemi oktató lett, de nem jogászként, hanem grafikai-képzőművészeti lektorként oktatott. Szeged neves grafikusművésze, Kopasz Márta is járt az óráira. Így aztán az egyetemen is ki tudott alakítani egy bázist, ahova a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának a levelei érkeztek, de ahol találkozni is lehetett. A műtermében rendszeresen megfordultak részben a „Művészeti Kollégium” tagjai és a pesti vendégek. Például a szabadtéri, amelynek a létrejöttében Hont Ferenc is szerepet játszott, de a Hont mögé fölvonul a „Művészeti Kollégium” is – villantott föl egy újabb kapcsolatot Lengyel András, aki anekdotázott is. – A „szegedi szabadtéri” az egyik produkcióban szerepeltek a Szentpál Olga művészi táncos lányai. Ebből a találkozásból is rendkívüli kapcsolatok szövődtek. Innen került ki Buday egyik barátnője, Ortutay felesége, az ígéretes szociológiai írónak induló Reitzer Béla fiatalkori szerelme. Ezek a kapcsolatok egyszerre voltak személyes viszonyok és a különböző művészeti ágak közötti érintkezési pontok. E példák is igazolják: a „Művészeti Kollégium” nem irodalmi csoport volt, hanem tudatosan multifunkcionális kör, ahol az irodalom mellett a képzőművészet, a színház, a fotó is jelen volt. Ezekkel ők kifelé is érintkeztek. Az akkori budapesti fiatal elit-értelmiség számára Szegedet jelentős részben a Buday-féle „Művészeti Kollégium” jelentette.

 

 

Az egyetemi hatásokon túli világ

Hogyan bomlott föl a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma? Befejeződtek az egyetemi évek és az aktív egymás mellett élés, mint oly sok más diákkezdeményezés hanyatlásakor? – kérdeztük Lengyel Andrást. – Ez is egy almotívum, de a döntő az, hogy Buday György úgy érzékelte: az országban rossz folyamatok zajlanak, célszerű odébb menni – fogalmazott a kutató.

 

– Olaszországi, majd angliai ösztöndíjat kapott, így került távol Szegedtől Buday György. Amikor itthon elkomorultak a viszonyok, Angliában maradt. Mivel tartósan külföldön élt, a legerősebb személyi kohéziós mozzanat megszűnt, kívülről nem lehetett összetartani e társaságot. De nem „100 százalékosan” szűnt meg a „Művészeti Kollégium” – tette hozzá Lengyel András – Beindult egy szétválási folyamat, sokféle irányban. Részben – Fifi, vagyis Radnótiné naplójából is kiderül – a „művészeti kollégiumosok” egy csoportja később is összejárt, szoros baráti, sőt – Radnótiné kifejezetésével élve – klikkszerű összetartozásban éltek. Ennek olyan következményei is vannak, hogy például a Radnóti sírjából kiemelt Bori noteszben is ott a felirat: „aki megtalálja, juttassa el Ortutay Gyula dr. egyetemi magán tanár … címére”, mert ez a kapcsolat „élt”. Ám a szegedi „Művészeti Kollégiumból” Pesten nem az eredeti 15 tagú csoport, hanem egy szűkebb létszámú csapat maradt meg és egymást segítette. Még 1945 után is: például Radnótiné Ortutay titkárnője lett; amikor pedig Ortutay miniszterként megtehette, akkor Buday Györgyöt haza hívták, kiállítást rendeztek a műveiből és kitüntették. Egy másik példa az évtizedekig fennmaradt kapcsolathálóra, hogy az első Radnóti-monográfia szerzője az a Baróti Dezső, aki tagja volt a „Művészeti Kollégiumnak” is, majd a szegedi egyetemen irodalomtörténészként, 1956-ban rektorként is tevékenykedett. Tehát szervezetszociológiai szempontból 1938-ban megszűnt, de mint baráti kapcsolat jócskán tovább élt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma.

A magyarországi „fordulat éve”, azaz 1948 után Buday György az általa Londonban létrehozott Magyar Intézet igazgatója volt. Hazahívták szokásos diplomáciai beszámolóra, de Ortutay várta és azonnal visszaküldte, mert tudta: Buday Györgyöt le akarták tartóztatni. – Így, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumából eredő kapcsolatnak köszönhette Buday azt, amit Ignotus Hugó fia nem úszott meg: hazajött és Ignotus Pált letartóztatták. Megmaradt Buday útlevele, amiben ott a bélyegző: rajta az érkezés és a visszautazás azonos napjának a dátuma. Tehát a szereplők nagyon sokféle és nem mindig ellentmondásmentes szerepet játszottak egymás életében, de az összetartozás tudata megmaradt – összegzett Lengyel András.

 

A szegedi egyetem szellemiségéről mit árul el a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának szövevényes története? – kérdeztük. – Például Dézsi Lajos, a kitűnő régi magyaros irodalomtörténész a „művészeti kollégium” számára nem volt érdekes, de Sík Sándor, aki modern anyagot adott elő, nagyon fontos lett – úgy is, mint atyai barát és ösztönző figura – említett két ellentétes példát Lengyel András. – A szegedi egyetem presztízsét Buday és körei is emelték, de a „Művészeti Kollégium” is kapott elismerést az egyetemtől és Szegedtől. Buday György maga is utalt erre az egyik írásában, mikor kiemelte: élményei alaprétegét Erdélyben kapta, de minden, ami a továbbiakban történt, erre az alaprétegre rakódott rá. Szeged és az itteni egyetemi közeg jelentősen kitágította Buday horizontját. Itt ért meg alkotóként és itt lett sikeres szervező, Szegeden lett ismert és elismert művész, fontos alkotó, aki később az angol anyakirálynővel is kapcsolatot tartott. Szegeden lett „valaki” Buday György.

 

Újszászi Ilona

Fotók: SZTE BTK