SZTE Info

A felelős gondolkodást segítették az Esélyegyenlőségi Napok

Az SZTE Egyetemi Életvezetési Tanácsadó Központ szervezésében rendezték meg az Esélyegyenlőségi Napokat Szegeden 2014. május 5-én és 6-án. Számos programmal várták az érdeklődőket, a budapesti láthatatlan kiállítás „mini” verziója is eljött az egyetemi városba.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

– A kiállítás nem titkolt célja, hogy a látók és a nem látók közé hidat építsünk – mondta Juhász Zsolt, a láthatatlan kiállítás műszaki igazgatója. – Nagyon kevesen tudjuk elképzelni, hogy hogyan is élnek a látássérültek. Szeretnénk bemutatni az érdeklődőknek a nem látó embereknek életét. Nagyjából abban a korban nőttem föl, amikor még a fogyatékkal élőket kivették a társadalomból, és elkülönítették őket. A mi kiállításunk pedig éppen azért fontos, mert tesz egy lépést afelé, hogy teljesen integrálva nőhessenek fel ezek az emberek.


Juhász Zsolt a más országokban és városokban megrendezett kiállításokról is beszélt. Elmondta: Budapesten és másik két országban is jelen vannak. Ott teljesen élethűen felépítették a kiállítás. Teljes sötétség van, még szemmaszkot sem kell felvenni. A műszaki igazgató a Szegeden megrendezett Esélyegyenlőségi Napokról is szólt az SZTE Médiacentrumnak.

– Mi azért örülünk, hogy eljöttünk ezt a kiállítást egy másik városba is megmutatni, főleg egyetemistáknak, mert úgy gondoljuk, hogy ők azok, akik később felelősen tudnak majd gondolkozni erről a kérdésről. A budapesti és szegedi kiállítás között az a különbség, hogy a szegedi csak egy nagyon pici szelete a teljes témának. Nem is szeretnénk összemosni a kettőt. Azt szeretnénk, hogy aki itt kedvet kap, az jöjjön el Budapestre, és nézze meg a főkiállítást. Itt sokkal kevesebb helyszín van, nincsenek elszeparálva egymástól, a hangokkal nem tudunk játszani, mert nincs akkora tér. Budapesten minden érzékszervet megdolgoztatunk, még a talpat is. Nagy kérdés egyébként is, hogy melyik a jobb: ha sose láttál és úgy élsz, vagy láttál és tudod, hogy mit vesztettél el. Majd, ha elveszted a látásod, lassan veszted el, vagy hirtelen. De ezek már filozófiai kérdések.

Juhász Zsolt szerint a munkájában az a jó, hogy a kiállításon dolgozók pozitív visszajelzések garmadát kapják. Minden látogatót megérint az élmény. A kiállítás a műszaki igazgató szerint brutális őszinteséget tud kiváltani a látogatókból, ezek közül számos a blogbejegyzésekben is olvasható. Tapasztalatai szerint kevés vak ember van, aki nyíltan tud beszélni az életéről. Ezért is fontos, hogy a tárlaton dolgozó látássérültek nyitottak legyenek, önállóak és kommunikatívak. Ezeknek a szempontoknak az elősegítését lehetővé teszi a kiállítás szellemisége, mely szerint nem az elrettentés a cél, hanem a példamutatás.


 

Egy látássérült a mindennapokról

 

Az Esélyegyenlőségi Napokon részt vett Fóris Norbert, a Nem adom fel Alapítvány tagja. A 20 éves fiatalember a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskolában tanul, most érettségizik, azután pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szeretne továbbtanulni szociálpedagógia szakon, ami azért érdekli, mert szeret az embereknek segíteni.

– Született vak vagyok – folytunk bele a mélyebb témákba. – Koraszülött voltam. Életemben sohasem láttam semmit, még fényt sem. 14 éves koromig megvolt mind a két szemem, azután az egyiket zöld hályog miatt, a másikat pedig daganat következtében kellett kivenni. Így most mind a két szemem helyén protézis van. De ez nem ment ennyire egyszerűen. Az első műtét lesújtott, de anyukám nagyon sokat segített és vígasztalt. A második műtét már könnyebben ment. De ezután is fölálltam és összeszedtem magam – mesélte Fóris Norbert.


A fiatalember 14 éve sportol. 10 évig dzsúdózott, számos kiváló helyezést ért el: világbajnoki második, Eb-harmadik helyet és -ötödik helye mellett világkupa-győztes és tizennégyszeres magyar bajnok. A dzsúdót öt éve a triatlon váltotta fel.

Beszélgetésünk alatt végig a lábunk alatt sertepertélt Norbi kutyája, a 4 éves Luna. A labrador Norbi vakvezető kutyája, másfél éve hűs társa.

– Nagyon örülök neki, hogy itt van, és segíti a mindennapjaimat, mert könnyebb közlekedni egy kutyussal, mint a fehér bottal – jegyezte meg Norbi.

Ezután arról mesélt, hogy hogyan talált rá a Nem adom fel Alapítványra. – Olvastam róluk az interneten, mert olyan kerestem, ahol kibontakoztathatom magam, illetve ahol a társadalomnak bemutatható az élethelyzetünk. Erre pedig itt lehetőség van. Eddig ez a legjobb munkahelyem, és nem azért mondom, mert most itt dolgozom — tette hozzá mosolyogva.

 


Megtanulni két keréken járni!

 

Szalóky Bélát, az SZTE ÁJTK jogászhallgatóját is megkértük, hogy mesélje el néhány mondatban, milyen volt kipróbálni a kerekesszéket a kialakított pályán.

– Mindenképpen furcsa volt és nehéz. Főleg az, hogy megtalálja az ember az egyensúlyát, hogy ne boruljon hátra úgy, mint én az elején – szemléltette saját tanulságait. – Ugyanakkor az is nehéz, hogy nagy kézi erő kell ahhoz, hogy irányítsuk a kerekesszéket, főleg az emelkedőkön. Itt Szegeden, a Deákba Ferenc Gimnáziumba jártunk középiskolába, és ott jóval meredekebb a feljáró. El nem tudom képzelni, hogy ott milyen nehéz lehet egyedül közlekedni.

 

SZTEinfo


Korábban írtuk:

Elkezdődtek az Esélyegyenlőségi Napok a Szegedi Tudományegyetemen

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

esza_felso

SZTEmagazin

2019. december 02.

Kiemelt_Hernadi_Klara_1

A nyugati világban a mezőgazdaság, valamint a 3. világban például a textilipar szennyező anyagait képes kiszűrni az édesvizekből az a berendezés, amelynek a prototípusát az SZTE Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszéken a dr. Hernádi Klára professzor irányításával dolgozó csapat, az indiai Amity Egyetemmel közösen, fejlesztette ki.

SZTEtelevízió

2019. augusztus 07.

kiemelt_Berenyi_Antal

Berényi Antal, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa és kutatócsoportja azonosította azt az agyterületet, amely azoknak a ritmusoknak a keletkezéséért felelős, amelyek alvás közben a rövidtávú memóriából áttöltik az emléknyomokat a hosszú távú memóriába. A felfedezés segít annak a megértésében, miként tudunk emlékezni. Azt is felderítették, hogy a különböző epilepszia-típusok hogyan alakulnak ki az agyban. A kutatócsoport munkájáról dokumentumfilmben mesél az SZTE agykutatója.

Eseménynaptár

Eseménynaptár RSS

Rendezvénynaptár *

  • január 22.
    18:00 - 19:00
    Irán – régi nevén Perzsia – mindig befolyásolta múltunkat, és jelenünket is. A több mint 2500 éves kultúra rányomta bélyegét a mai társadalmunkra. A klasszikus európai műveltséggel mindig szoros kapcsolatban élt. Az ősi selyemút révén nem csak árucikkek jutottak hozzánk, hanem az eszmék cseréje is fontos lépés volt. Az iráni és hazánk történelme között – annak ellenére – hogy nagy a távolság, sok közös vonás van. Csodálatos paloták, városok, terek és a régmúlt emlékeiről, és ami a legfontosabb, az ott élő emberekről szeretnék majd beszélni.
  • január 23.
    09:30 - 13:00
    Az SZTE Közoktatási Vezetőképző és Továbbképző Intézet (KÖVI) szervezésében
    Program:
    9.15 Érkezés, regisztráció
    9.30 Köszöntőt mond: Prof. Dr. Gellén Klára, az SZTE oktatási rektorhelyettese
    9.35 dr. Szikora Ágnes főosztályvezető (Oktatási Hivatal Tanügy-igazgatási és Köznevelési Hatósági Főosztály): A tanfelügyeleti és pedagógusminősítési rendszer tapasztalatainak használhatósága a köznevelési rendszer fejlesztésében, a rendszer jövője
    10.15 Ritter Attila intézményvezető, szakértő (Janus Pannonius Gimnázium, Pécs): A tanfelügyeleti és pedagógusminősítési rendszer hatása az intézményi fejlesztésre, szervezetre, pedagógiai folyamatokra
    10.50 kávészünet
    11.15 Málnási-Szász Myrtill igazgató, szakértő (ÉSZC Százhalombattai Széchenyi István Szakgimnáziuma és Gimnáziuma): Szakértőként az iskola élén
    11.30 Szabó Győzőné tréner, ICF coach, a KÖVI oktatója: A tanfelügyeleti és pedagógusminősítési szakértők szerepviselkedése, a személyiségfejlődés mélyítésének lehetséges irányai
    12.15 dr. Keczer Gabriella egyetemi docens (SZTE JGYPK), a KÖVI oktatója: A KÖVI hozzájárulása a tanfelügyeleti és pedagógusminősítő szakemberek fejlődéséhez
    12.30 Kérdések-válaszok, kötetlen tapasztalatcsere, kedvezményes beiratkozási lehetőség az SZTE KÖVI szakvizsgás képzésére
  • január 23. 09:30 - 24. 16:20
  • január 24.
    09:00 - 15:00
    Program:
    09:00 A résztvevők köszöntése
    09:15 Közérthetően a vastagbélrákról – Prof. dr. Molnár Tamás (SZTE I. sz. Belgyógyászati Klinika)
    09:45 Rizikóbecslés – interaktív felmérés a részt vevők között – Prof. dr. Molnár Tamás, dr. Ruttka Mariann, dr. Szántó Kata és Dr. Pigniczki Daniella (I. sz. Belgyógyászati Klinika)
    10:00 A vastagbélrák szűrés módszerei – Prof. dr. Molnár Tamás (SZTE I. sz. Belgyógyászati Klinika)
    10:15 Colonoscopos modell bemutatása az Oktatási épületben – Prof. dr. Molnár Tamás, dr. Ruttka Mariann, dr. Szántó Kata és Dr. Pigniczki Daniella (I. sz. Belgyógyászati Klinika)
    10:45 Vissza a SZAB székházba
    11:00 Szendvicsebéd
    11:30 Mi okozza a méhnyakrákot? Milyen megelőzési lehetőségek vannak? Mit jelent a méhnyakrák szűrés? Interaktív helyzetelemzés, kérdés-felelet szekció – Prof. dr. Kahán Zsuzsanna és dr. Fábián Gabriella, valamint dr. Hodoniczki László (SZTE SZAKK Onkoterápiás Klinika)
    12:30 Sugárterápia: hogyan gyógyít, mik a veszélyei, és hogyan lehet e veszélyeket kivédeni? Interaktív bemutatás, kérdés-felelet szekció – Dr. Varga Zoltán és Deák Bence (SZTE SZAKK Onkoterápiás Klinika)
    13:30 A méhnyakrák kezelési lehetőségeiről. Gyógyítható-e? Mik a kezelési módok korai és előrehaladott méhnyakrák esetén? Gyakorlatias bemutatás videok segítségével, Kérdés-felelet szekció – Dr. Végváry Zoltán, Dr. Kószó Renáta és Dr. Együd Zsófia (SZTE SZAKK Onkoterápiás Klinika)
  • január 24.
    10:00 - 13:00