Szegeden ünnepelték a Bolyai-ösztöndíj tizenötödik születésnapját

Az 1998 óta létező, évente meghirdetett Bolyai János kutatási ösztöndíj jelentős szerepet tölt be a hazai tudományos utánpótlásképzésben, célja kezdetben a 40, majd a 45 év alatti tehetséges kutatók anyagi támogatása. Az ösztöndíj tizenötödik születésnapját konferenciával köszöntötték a TÁMOP-4.2.3-12/1/KONV-2012-0035 azonosítószámú, „Tudományos eredmények elismerése és disszeminációja a Szegedi Tudományegyetemen” projekt finanszírozásával 2013. november 11-én az MTA Szegedi Akadémia Bizottság székházában.

A nagyszabású eseményt a házigazda MTA Szeged Akadémiai Bizottság elnöke, Dékány Imre akadémikus nyitotta meg, aki arról szólt, hogy Szeged, a SZAB és a Szegedi Tudományegyetem számára az egyik legfontosabb kérdés: „honnan jövünk?” Az egyetem az 1920-as évek elején, a trianoni békediktátumot követően Kolozsvárról költözött a Tisza-parti városba. – Kolozsvár pedig a Bolyaiakat jelenti. Az SZTE Bolyai Intézete is kolozsvári gyökerű. Innen is látszik, a név kötelez – mutatott rá az ünnepi rendezvény különleges vonatkozásaira. Ezt követően Klinghammer István akadémikus, felsőoktatásért felelős államtitkár, a Bolyai János kutatási ösztöndíj szakértői kollégiumi elnöke mondott beszédet. Az államtitkár aláhúzta, a harmadik évezred kezdetén komoly paradigmaváltáson megy át a világ: a földre épülő agrártársadalom és a tőkére épülő ipari társadalom korszaka után a tudásra épülő társadalom, a tudásra épülő fejlődés korszaka köszöntött be. „Magyarország legyen nagy abban, amiben egy kis ország lehet” – idézte a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albertet, majd úgy folytatta: hazánk számára is a tudás, az iparrá alakuló tudás jelenti az esélyt a 21. században. – A politikának látnia kell, minél többet ad a tudásnak, a kutatásnak, az oktatásnak, annál többet kap vissza. Célunk nem lehet más, mint a térség leghatékonyabb oktatási rendszerének megvalósítása. A kormányzatnak éppen ezért akár erőn felül is támogatnia kell az oktatást, a tudásipart – ennek jegyében működik a Bolyai-ösztöndíjrendszer is – szögezte le.

Csépe Valéria akadémikus, az MTA főtitkárhelyettese, a Bolyai János kutatási ösztöndíj elkötelezett támogatója emlékeztetett, a Bolyai-ösztöndíjat 1997/1998-ban a kiválóságra épülő akarat hívta életre, mégpedig Széchenyi István gondolatát követve: „a szellemi kifejlés kibontakoztatására szánt anyagi kifejlés” húzódott meg az Akadémia kezdeményezésére meghozott 1997. őszi kormányrendeletben. Az ösztöndíj azóta közösséget teremtett, melyet a kiválóság elve vezet, s amíg ez az első számú szempont, addig jó úton is halad – húzta alá. Kosztolányi György akadémikus, az MTA Pécsi Akadémiai Bizottság (PAB) elnöke, a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratórium elnöke úgy fogalmazott, a Bolyai-ösztöndíj átvezet az egyetemi szférából az akadémiai felé. Mint mondta, egy kutató életében talán a fiatalkor a legaktívabb, legproduktívabb időszak, ekkor nyújt támogatást, segítséget az ösztöndíj. Pálfy Péter Pál akadémikus, az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet igazgatója, aki két cikluson keresztül töltötte be a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratórium elnöki tisztjét a Bolyai-rendszer stabilitását emelte ki. Bemutatta viszont, hogy míg kezdetben a beadott és a nyertes pályázatok tekintetében is körülbelül egyharmad-egyharmad-egyharmad részben képviseltették magukat a társadalom-, az élet-, valamint a műszaki és természettudományok, addig 2008-tól fokozatosan eltolódtak az arányok. A beadott pályázatok között jelentős mértékben előretörtek a társadalomtudományok, a másik két terület pedig visszaszorult. A következő évek fontos feladatának nevezte az arányok optimalizálását. A köszöntők sorát Varró András, az SZTE tudományos és innovációs rektorhelyettese zárta, aki kifejtette, a szegedi universitas rendkívül nagyra értékeli a Bolyai-ösztöndíjat mint a tudomány támogatásának, illetve a fiatal tehetségek Magyarországon tartásának eszközét. Hitet tett a tudomány hosszú távú, kormányokon átívelő, kiszámítható finanszírozása mellett. Annak a véleményének is hangot adott, hogy magas szinten művelt társadalomtudományok nélkül nincs tudásalapú társadalom, így a maga részéről – árulta el – örül neki, hogy erről a területről is sokan pályáznak Bolyai-ösztöndíjra.

Az ünnepi program délelőtti része a plenáris üléssel folytatódott. Előadást tartott Erdei Anna akadémikus, az ELTE Immunológiai Tanszék vezetője, aki bemutatta, milyen érdemeket szerzett az ösztöndíj útnak indításában, fejlesztésében Gergely János, a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratórium első, 1998–2007 között elnöke. Csépe Valéria akadémikus, az MTA főtitkárhelyettese azt elemezte, a bírálók részéről milyen szakmai és emberi felelősséggel jár a pályázatok értékelése. Ő is rámutatott, 2008 és 2013 között a nyertesek körében visszaszorultak a természettudományi, így a matematikai, kémiai, és a műszaki területet képviselők. Elárulta, az ösztöndíj fő céljaként annak idején azt jelölték meg, hogy a nyertesek felkészüljenek az akadémiai doktori fokozat megszerzésére. Teljesültek-e a célok? – tette fel a kérdést. Kicsit önkritikusan nemmel felelt erre, mondván, a Bolyai-ösztöndíjasok csak mintegy 10 százaléka szerzett eddig akadémiai doktori fokozatot. A legjobb arányban egyébként a matematika, fizika, a biológia, a kémia, a műszaki és az orvostudományok terén kutatók tettek eleget e követelménynek (rosszabb a helyzet a társadalomtudósok, bölcsészek esetében). Az MTA és az egyetemek kapcsolatának megerősítésében sem elsősorban a Bolyai-ösztöndíj játszik szerepet, ennek alapja a kiválóság. Ugyanakkor – folytatta – ha azt vizsgáljuk, a bírálók és a nyertesek megfeleltek-e a kiválósági szempontnak, egyértelműen igennel tudunk válaszolni, hiszen a korábbi ösztöndíjasok közül rengetegen lettek intézményvezetők, Lendület-nyertesek, támogatott kutatócsoport-vezetők vagy akár az MTA tagjai is. Kosztolányi György akadémikus követezett utána: az MTA PAB elnöke, a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratórium elnöke előadásában a Pécsi Akadémiai Bizottságon havonta megrendezett bolyais délutánok előadás-sorozatának tapasztalatait tárta a nyilvánosság elé. Ő egy újabb szempontra is rávilágított: a Bolyai-ösztöndíjnak a tudományos generációk egymásra találását, a nevelést is segítenie kell(ene), s ebben szerinte akadnak hiányosságok.

Krisztin Tibor akadémikus, az SZTE Bolyai Intézet tanszékcsoport-vezetője Bolyai János és a Bolyaiak jelentőségéről, illetve intézetének történetéről, legkiválóbb alakjairól, legnagyobb eredményeiről beszélt. Érdekességként említette, a ma „a geometria Kopernikuszaként” számon tartott Bolyai János eredményeit csak jelentős késéssel ismerte fel a szakma, akkor is először a külföldi tudományosság, s csak azt követően a magyar. Menyhárd Attila, az ELTE ÁJTK Polgári Jogi Tanszékének vezetője a jogalkotás és a jogalkalmazás témakörét, fogalomrendszerét járta körül. Szigeti Gyula, az MTA Doktori Tanács Titkárságának vezetője Pálfy Péter Pálhoz és Csépe Valériához kapcsolódva a számok tükrében vizsgálta a Bolyai-ösztöndíjat. Ő is elmondta, a Bolyai-ösztöndíjasok körülbelül 10 százaléka lett az MTA doktora (hozzávetőlegesen 2600 főből 251), ám már akad közöttük 11 akadémikus is. A 10 százalékot ugyanakkor nem tekinti kevésnek annak tükrében, hogy még csak 15 éve létezik az ösztöndíj, s annak megszerzésétől kezdve ideális esetben 7-9 év alatt lehet elérkezni az említett fokozatig. Ha a 2005 előtti bolyaisokat tekintjük, közülük 15 százaléknak van már meg az MTA doktora cím (az 1998-as ösztöndíjasok közül 27, az 1999-esek közül 20 százaléknak). Kijelentette: ennek tükrében az ösztöndíj egyértelműen elérte célját. További számokat is sorolt ennek alátámasztására: 2011 óta folyamatosan 40-50 százalék körül mozog a Bolyai-ösztöndíjasok aránya a friss akadémiai doktorok között. Különböző megközelítésből vizsgálva igazolta, hogy a társadalomtudományokkal foglalkozóknak mindössze 7-8, míg az élettudományok és a műszaki tudományok művelőinek átlagosan 14-15 év áll rendelkezésükre ahhoz, hogy megcélozzák a Bolyai-ösztöndíjat. Azt mondta: ennek okát érdemes lenn tudományterületenként külön is megvizsgálni. Saját kutatói útjával mutatta be a Bolyai-ösztöndíj hasznát Keserű György. Az MTA Természettudományi Kutatóközpont főigazgatója A fehérjeszimulációktól a gyógyszerkutatásig és tovább című előadásában elmondta: alma materében, a Budapesti Műszaki Egyetemen még vegyészmérnök hallgatóként megtapasztalhatta, hogy a kutatás és az alkalmazás, a felfedezés és a fejlesztés összefügg. Abban az időszakban tanulta meg azt is, hogy a kutató három alapkérdése: „Hogy néz ki?”, „Hogyan működik?”, „Mire jó?”. Vázolta: a természetes anyagok kémiájával kezdett foglalkozni, majd – a Magyary és a Bolyai-ösztöndíjnak köszönhetően – eljutott a gyógyszertervezésig, a gyógyszerkémiáig, a központi idegrendszer farmakológiájáig. Alkalma nyílt az akadémiai szféra mellett az ipar szempontjait is közelről megismerni. A Bolyai-ösztöndíj előnyének nevezte, hogy nem kényszerült választania az alap- vagy alkalmazott kutatás között, aktív szereplője maradhatott az akadémiai közösségnek. De azt is e támogatásnak köszönheti, hogy megerősödött a felfedező kutatásokba vetett hite.  

Szegeden ünnepelték a Bolyai-ösztöndíj tizenötödik születésnapját - GALÉRIA

A tudományos kutatás társadalomra gyakorolt hatásáról szól a Magyar Tudomány Ünnepének idei rendezvény-sorozata – emlékeztetett zárszavában Görög Márta. A jubileumi programot szervező MTA SZAB Bolyai Ösztöndíjasok Klubja Klubtanács titkára szerint az Európai Unió stratégiai célkitűzései között szerepel, hogy a szellemi tevékenység eredménye minél gyorsabban a versenypiacra kerüljön. E tudáshasznosítás kettős párbeszédet feltételez: a tudomány és a gazdaság együttműködésén túl a tudományterületek kooperációjára is szükség van. Szerinte ez utóbbi párbeszéd egyik terepe a Bolyai-ösztöndíjasok klubja.

Délután három fő tudományterületre osztva zajlottak szekcióülések. A Humán- és társadalomtudományok szekció elnöke Görög Márta, az MTA SZAB Bolyai Ösztöndíjasok Klubja Klubtanács titkára, az Élettudományok szekció elnöke Széll Márta, az MTA SZAB Bolyai Ösztöndíjasok Klubja Klubtanács tagja, a Matematika és természettudományok szekció elnöke pedig Török Zsolt, az MTA SZAB Bolyai Ösztöndíjasok Klubja Klubtanács tagja volt.

SZTEinfo

Fotók: Ü-K. L.