Bemutatkozott a Szegedi Tudományegyetem új vezetősége január 5-én. Tudományos és innovációs rektorhelyettesként Varró András, az SZTE ÁOK Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet tanszékvezető egyetemi tanára fog munkálkodni a továbbiakban, aki a tudományos utánpótlásról, valamint az alapkutatások és az innováció fontosságáról beszélt.
– Mit tart legfontosabb vezetői hitvallásának
– A tudományért és innovációért felelős rektorhelyettesként legfontosabb feladatom, hogy a Szegedi Tudományegyetemnek mint az ország egyik legrangosabb egyetemének tudományos munkáját minél hatékonyabbá és minél magasabb szintűvé tegyem.
– Hogyan kezdi a munkát?
– Legelső tevékenységem az lesz, hogy megkeresem a karok vezetőit, hiszen az orvostudományi kar professzoraként nincs még elegendő rálátásom minden területre. Tájékozódni szeretnék az egyes karok problémáit, igényeit, terveit illetően, hogy ezeket megfelelő módon tudjam képviselni, integrálni az egész egyetem vonatkozásában, és ezek alapján majd sokkal konkrétabb terveket tudok készíteni.
– Milyen kérdéskörökre szeretne összpontosítani?
– Kiemelném az alapkutatások fontosságát mind a természet-, mind a szellemtudományok terén, hiszen az innovációt és az alkalmazott kutatást ezekre kell építeni.
Ma a természettudományok korát éljük, de én fontosnak tartom a szellemtudományokat is, szeretnénk, ha a Szegedi Tudományegyetem ezen a területen is az élmezőnyben maradna. A természettudományokat sokkal közelebbről ismerem, itt megpróbáljuk a tudományos eredményeinket a hasznosulás irányába vinni. Nagyon fontos a mai világban, hogy megteremtsük az innovációnak, a szabadalmak bejelentésének, kezelésének professzionális intézményi hátterét, amely már részben rendelkezésre is áll, hiszen az elődeim kiváló munkát végeztek, de ahogy az élet halad, ezt tovább kell vinnünk.
A másik cél a kapcsolatok bővítése. Elég széles kapcsolatrendszerrel rendelkezünk, tengeren túlon, Európában is, valamint a román és szerb egyetemekkel, így helyzetünknél fogva regionális vezető szerepet vállalhatunk.
– Bemutatkozásában kiemelte a tudományos utánpótlás biztosítását. Milyen problémákkal kell itt szembenéznünk?
– Fontos területnek tartom a tudományos utánpótlás nevelését, ami tulajdonképpen talán az egyik legnagyobb probléma napjainkban, pedig ezen is múlik, hogy az egyetem fejlődése a jövőben is biztosítva legyen. Elsősorban a PhD- és a posztdoktorális képzéseket hangsúlyoznám, illetve annak a tudományos szellemi potenciálnak a növelésére gondoltam, akikből a jövő generációja kikerül. Ez egyébként országosan, nemcsak a szegedi egyetem szintjén felmerülő kérdés. Magának a tudományos munkának az anyagi megbecsülése és megfelelő tudományos környezet biztosítása lévén kellene előrelépnünk, hogy ez a nagyon komoly tudományos érték, amivel ma a szegedi egyetem rendelkezik, biztosítva legyen a jövőre nézve is. Sőt, egy fejlődő világban ez az elvárás már nem is elégséges, inkább azt kell elérnünk, hogy elődeinket vagy bennünket még túl is szárnyaljon a következő generáció.
– Mondhatjuk úgy klasszikusan, hogy itt tartaná a tehetséges elméket?
– Azt szeretném elérni, hogy ha valaki tehetséges, ne legyen értelme elhagyni az egyetemet, külföldre menni, hanem itt sokkal komolyabb karriert lehessen befutni. Azok az eredmények, amelyekkel most az egyetem dicsekedhet, nagyobb részben a múlt generációnak a termékei, amelyre ugyan büszkék lehetünk, de ahhoz, hogy előre léphessünk, sok teendő vár még ránk.
– Sikerrel járhatunk?
– Én optimista vagyok, hiszen a siker részben rajtunk is áll, meg kell teremtenünk a feltételeket, és akkor képesek leszünk megvalósítani terveinket.
Arany Mihály