Rejtélyes sírok és letűnt középkori utcák nyomában: Löffler Zsuzsanna ásatásvezetőt kérdeztük a Dóm tér feltárásáról

Korábban is folytak régészeti munkák a Dóm téren, de átfogó ásatásra eddig nem került sor. Az első feltárások a 20. század elején, a Dóm építésekor zajlottak, és már ekkor is ismert volt, hogy itt egy középkori templom állt. Móra Ferenc, a szegedi múzeum akkori igazgatója ezért szorgalmazta a régészeti megfigyelést az építkezés során. A későbbi, kisebb ásatások – például a tér egyes részein vagy a 2014-es felújítás során végzett kutatások – további bizonyítékokkal szolgáltak erre. Azonban, hogy pontosan mi és hogyan helyezkedik el a Dóm tér alatt, arra a most zajló feltárás adhat részletesebb válaszokat.

Feltárás a Dóm téren. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

A város felkérésére indult meg a feltárás a Dóm téren

Éppen ezért Szeged városvezetése kifejezetten azért fordult a régészekhez, hogy megtudja, mi lehet a Dóm tér alatt. E munka nem könnyű feladat a régészek számára, hiszen a helyszín folyamatosan rendezvényeknek ad otthont, és kiemelt központi terület, ahol nem lehet csak úgy, akármikor ásatásokat végezni. A régészek válasza az volt, hogy azt tudják, minek kellene lennie a tér alatt, de a pontos állapotok nem ismertek, ahogyan az sem, mennyire bolygatták meg az egykori építkezések és az 1879-es nagy árvíz utáni feltöltés során. Mint Löffler Zsuzsanna részletezte, a belvárosban akár másfél-két méter vastag feltöltéssel is számolni kell, ami megnehezíti a régészeti kutatásokat, hiszen gyakran csak a beruházások kivitelezési mélységéig áshatnak, ami nem mindig éri el a régészeti rétegeket.

A szakember elmondta, jelenleg egy próbaásatás zajlik, mely során egy kis, 36 négyzetméteres szelvényben kezdték meg a munkálatokat. A projekt célja felmérni, hogy milyen mélyen található az érintetlen talaj, megmaradtak-e a régészeti rétegek, és ha igen, milyen leletek rejlenek bennük. Az ásatási szelvényt tudatosan a középkori templomon kívül helyezték el, mivel annak pontos elhelyezkedése ismert. A fő kérdés az, hogy a vizsgált területen még a középkori temető maradványai találhatók, vagy már az egykori utcák kezdődtek ezen a ponton. A következő szelvény a tér másik sarkán, a Rerrich Béla tér közelében lesz, ahol egy középkori utca vagy egykori épület maradványaira számítanak a régészek.

Dóm téri ásatás. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

„Konkrét leletreményeink nincsenek, ez azonban elsősorban a középkori templom körüli temető sírjaira igaz, mivel azok jellemzően leletszegények. Ettől függetlenül az ásatás során várhatóan sok egyéb leletanyag – például kerámiatöredékek vagy fémtárgyak – is előkerülhetnek. Most leginkább arra vagyunk kíváncsiak, hogy hol húzódott a templom körüli temető határa, illetve pontosan hol futott a Szent Demeter utca. Fontos lenne meghatározni az utca szélét, és azt is, hogy a különböző korszakokban változott-e az elhelyezkedése. A másik szelvénynél azt szeretnénk igazolni, hogy valóban ott futottak-e azok a kis keresztutcák a Tisza felé, ahogyan feltételezzük. A régészet nem arról szól, hogy egy-egy aranytárgyat vagy konkrét sírt keresünk – sokan így képzelik el –, hanem sokkal tágabb összefüggéseket vizsgálunk” – árulta el az ásatásvezető. Leszögezte, ez az ásatás egyelőre csak egy teszt, amely segíthet meghatározni, hogy érdemes-e hosszabb távú feltárásba kezdeni. A jelenlegi ásatás április közepéig tart, azt viszont, hogy egy teljes régészeti feltárás mennyi időt venne igénybe, most még megbecsülni sem lehet.

Dóm téri ásatás. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Az első Dóm téri feltárás

A Dóm tér első ásatása Móra Ferenc bizalmasa, a szegedi múzeum egykori munkatársa, és a szegedi egyetem egykori oktatója, Cs. Sebestyén Károly néprajzkutató és régész nevéhez fűződik. Neki köszönheti az utókor a Dömötör-torony felfedezését, Szeged legrégebbi, Árpád-kori műemlékét.

Az 1879-es nagy árvízben Szeged nagy része megsemmisült. A város lakói fogadalmat tettek, hogy ha Szeged újjáépül, akkor emelnek egy nagy katolikus templomot. Ez lett a Fogadalmi templom, vagyis a Dóm. Az építkezéshez azonban el kellett bontani a téren már álló Szent Demeter-templomot, amely a barokk korszak utolsó szakaszában épült. Móra Ferenc, az akkori múzeumigazgató ragaszkodott hozzá, hogy egy szakember felügyelje a munkálatokat, mivel tudott róla, hogy a területen korábban egy középkori templom is állt. Így Cs. Sebestyén Károly irányította a bontást, amely során valóban előkerültek a középkori templom maradványai. Ekkor derült ki, hogy a barokk templom falai közé beépítve áll a régi templom tornya, a ma is látható Dömötör-torony. Kezdetben nem volt egyértelmű, hogy megmaradhat-e, mivel sokan úgy vélték, hogy elrontaná az újonnan épülő Dóm látképét, és el kellene bontani. Hosszú viták és küzdelmek után azonban végül műemléki védettséget kapott, így sikerült megőrizni, mesélte el Löffler Zsuzsanna.

Cs. Sebestyén Károly annak idején úgy fogalmazott, a feltárások során hamarabb elfogyott a pénz, mint a lelkesedés. Emiatt bizonyos részeket, például a XIV. századi háromhajós templom hajórészét, amely a tér közepe felé nyúlik, már nem tudták alaposan feltárni. Erről nem is maradtak részletes feljegyzések, mert nem volt lehetőség a munkálatok teljes végigkövetésére.

Dóm téri ásatás. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Megtalálták Szeged első templomai egyikének maradványait

A feltárás nyomán Cs. Sebestyén Károly összesen hét építési periódust különített el. A középkori templom legkorábbi szakasza még az Árpád-korban épült. Egy részletét pedig csak 2014-ben sikerült azonosítani a Dóm felújítását megelőző régészeti feltárás során. E felfedezésekről Lajkó Orsolya, a Móra Ferenc Múzeum néhai régésze a múzeum évkönyvében számolt be. A legnagyobb felfedezés az volt, hogy a legrégibbnek tartott Szent Demeter-templom építését megelőzően a téren egy ennél is kisebb, még régebbi templom állt, ami valószínűleg Szeged első templomai közé tartozott, a 11-12. században épülhetett. A maradványaira épült rá később a látogatóközpont. Végül 2017-ben egy kisebb feltárással sikerült megerősíteni a létezését: az étterem bejárata előtt a régészek egy apró kutatószelvényt nyitottak, és ennek köszönhetően az alaprajzot is sikerült rögzíteni.

Ezeket az ásatásokat leszámítva még egy kisebb feltárás köthető a Dóm térhez. 2007-ben egy kis szelvényt nyitottak más munkálatok során, amit Fogas Ottó, a Móra Ferenc Múzeum igazgatója vezetett. Ez az ásatás segített pontosítani a templom délkeleti sarkának, a sarokpillérének helyét, így megtudták, meddig nyúlt ki a templom a térre. A tér többi részén nem végeztek ásatásokat, de kétséges is volt, hogy a '60-as, '80-as évek között a Szegedi Szabadtéri Játékokhoz épített öltözők alatt maradtak-e bárminemű régészeti maradványok.

A Dóm téri ásatás egyik szelvénye. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

A Dóm tér mindig is központi része volt Szegednek

Mint Löffler Zsuzsanna felidézte, a mai Dóm tér területe mindig is Szeged központi része volt, a középkori Vár és Palánk városrészek szíve. Itt húzódott a városrész legfőbb utcája, a Nagy utca, amely a mai Oskola utcának felel meg. A Vártól indulva Alsóváros felé vezetett, és egyben azt a területrészt határolta, amelyet most a régészek a Palánk városrészben tárnak fel. Ebbe torkollott bele a Szent Demeter utca – amely ma részben a Dóm mögötti Révai utcával azonos –, ívesen csatlakozva a Nagy utcához. A Nagy utca és a Szent Demeter utca találkozásánál állt mindig is a templom, amelyhez a városrész temetője is tartozott. A pontos középkori utcák elhelyezkedését azonban nem tudjuk, mert hiteles térképek csak a 17. század végéről maradtak fenn. A középkori állapotokat így elsősorban katonai felmérések és korabeli írásos források, például útleírások vagy adózási jegyzékek alapján próbálják rekonstruálni. Bár a Dóm tér környékének elhelyezkedése nagy vonalakban ismert, a pontos részletek még mindig bizonytalanok. Egyedül a templom helyét ismerjük biztosan, minden más pontosításra szorul.

A feltárás során rétegenként haladnak egyre lejjebb

A feltárás folyamata elsőre egyszerűnek tűnhet: kijelölik a szelvényt, majd egy munkagép eltávolítja a feltöltött rétegeket. Ez azonban nem egy automatizált folyamat – a régészek végig figyelemmel kísérik a földmunkát, mert nem lehet előre tudni, milyen vastagok a rétegek, és hol található az első értékes régészeti réteg. Ahogy a talaj összetétele és a benne lévő anyagok változnak, elérkezik egy pont, ahol a gépi munka leáll. Innentől kezdődik az aprólékos kézi feltárás. A régészek ekkor pontosan meghatározzák, milyen felszínen álltak meg: milyen objektumok – például sírok, gödrök, járdarészletek – rajzolódnak ki. Minden réteget gondosan dokumentálnak: fotókkal, rajzokkal, GPS-es beméréssel és mélységadatokkal. A sírokat kiemelik, a leletek előbb a restaurátorműhelybe, majd antropológiai elemzésre kerülnek. Ha egy járdarészletet találnak, azt is feltárják, hogy kiderüljön, van-e alatta egy korábbi burkolat vagy épp egy temető. A feltárás így rétegenként, egyre mélyebbre halad, míg végül elérik a sárga altalajt – azt a természetes földréteget, amelyet az ember már nem bolygatott meg. Ha ebben még vannak mesterségesen beásott jelenségek, azokat szintén feltárják, de amikor a talaj teljesen tisztává válik, ott a régészet véget ér. Innen már a geológia vagy a paleontológia veszi át a munkát.

Feltárás a Dóm téren. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

A régészek reményei szerint a jelenlegi feltárás közelebb hozza őket a nyitott kérdések megválaszolásához. De hogy ehhez milyen mélyre kellene leásni? A régészek számára sosem egyszerű ezt meghatározni. Valójában addig dolgoznak, amíg el nem érik a sárga altalajt. Ennek pontos mélysége azonban változó, hiszen az évszázadok során végbement feltöltések, építkezések és átépítések mind befolyásolják a rétegek vastagságát. „Szeged története során a várost többször is átépítették – például a Palánk időről időre leégett, és minden újjáépítés újabb rétegeket hagyott maga után. A barokk templom építésekor is komoly tereprendezés történt, ami szintén befolyásolta a rétegsort. Most úgy tűnik, hogy a középkori temető szélét érintjük, de hogy pontosan milyen mélyre kell mennünk, az csak akkor derül ki, amikor ténylegesen elérjük az altalajt. Lehet, hogy három méteren van, de az is lehet, hogy négy és fél méterig kell ásnunk. Ez a próbaásatás éppen azért zajlik, hogy felmérjük a földmunka nagyságát. Bár a terület kicsinek tűnik, a munka hónapokig is eltarthat, mert minden korszak rétegeit külön kell vizsgálnunk: előbb az újkorit, aztán a törökkorit, végül a középkorit. Mindezt kézi erővel végezzük, mert amint előkerül az első régészeti lelet, onnantól nincs gépi munka, csak precíz feltárás” – magyarázta el Löffler Zsuzsanna.

Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Akár még a középkorinál régebbi leletek is előbukkanhatnak

Sőt, az ásatásvezető abba is beavatott bennünket, elképzelhető, hogy a középkori, Árpád-kori rétegek alatt még akár ennél régebbi leletek is felbukkanhatnak. Mint a régész elárulta, a város területén korábban már találtak kelta és avarkori leleteket. Szórványosan őskori leletek is előkerültek már, ami azt jelenti, valahol a város területén akár nagyobb számban is előfordulhatnak. Bár, azt érdemes figyelembe venni, hogy Szeged belterülete annyiszor átépült a különböző régészeti korokban, hogy megeshet, a régebbi korok emlékei már mind elpusztultak. „A jelenlegi ásatás során belefutottunk már a templom körüli temető néhány sírjába, illetve találtunk egy nagyon szép téglaút részletet, ami valószínűleg egy XVIII. század eleji járdának a részlete. Sőt, előbukkant egy feltehetően középkori épület alapfala is, de emellett néhány törökkori gödröt is találtunk, amelyeket a középkori temető területébe ástak bele” – tudtuk meg Löffler Zsuzsannától.

Feltárás a Dóm téren. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Hozzátette, a feltárás során előkerült téglaút meglepően jó állapotban maradt fenn, akár még járni is lehetne rajta. Jól látszik, hogy az idők során többször javították: egyes helyeken az egész téglák között kisebb darabokat tömtek be a résekbe, akárcsak egy mai, hasonló szerkezetű burkolaton. A templom körüli temető azonban már sokkal bonyolultabb képet mutat. Mivel a temetkezési terület szűk volt, idővel betelt, így az új sírokat egyszerűen a régebbiek fölé ásták. Gyakran előfordult, hogy az előző generációk sírjainak pontos helyét már senki sem ismerte, így az új temetések során a korábbi nyughelyeket részben vagy teljesen megbolygatták. A régi csontokat sokszor egy kupacba gyűjtötték és újra eltemették, de előfordult az is, hogy egyszerűen csak szétszórták őket.

Löffler Zsuzsanna az ásatáson. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Ennek következtében a feltárás során gyakran csak csonka vázak kerülnek elő: egyes sírokból például hiányzik a test egyik fele, mert később egy másik temetkezés részben megsemmisítette. Mivel a folyamatos ráásások eltüntették az eredeti sírgödrök nyomait, sok esetben a régészeknek rendkívül nehéz pontosan meghatározni a sírok határait. Itt a munka sokkal összetettebb, mint egy nyílt területen végzett ásatás során, ahol a sírhelyek jól elkülönülnek egymástól. Egy templom körüli temető ezzel szemben maga a káosz: a földből kiemelt vázak alatt gyakran máris újabb maradványok sejlenek fel. Löffler Zsuzsanna elárulta, mivel a Dóm téri ásatás során több sír is előkerült, már biztos, hogy a templom körüli temető több sírrétegét is sikerült feltárniuk.

A csontok sok mindent elárulhatnak az utókornak

A régészek a feltárt sírokból ugyan információkat nyerhetnek az elhunytakról, de meglehetősen keveset. A középkori keresztény temetkezések ugyanis nem bővelkednek mellékletekben, hiszen a korabeli hitvilág szerint az elhunytnak nem volt szüksége tárgyakra a túlvilágon. Így ezekben a sírokban jellemzően csak a váz maradt fenn, és legfeljebb néhány apró tárgy, például ruházathoz tartozó kapcsok, ritkán övdarabok vagy díszesebb fejéket viselő nőknél párták. Nagyon ritkán előkerülhet egy-egy gyűrű, de általában a leletanyag annyira minimális, hogy akár egy tenyérben is elférne.

Előkerült leletek a Dóm téri ásatáson. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

A legértékesebb információt az antropológusok nyerik ki a csontok vizsgálatával. Meghatározható, hogy az elhunyt férfi vagy nő volt-e, milyen életkorban halt meg, és bizonyos betegségek is felismerhetők, ha azok nyomot hagytak a csontozaton. A csontok emellett árulkodhatnak az illető életmódjáról is: például a kétkezi munkások esetében a fizikai megterhelés jelei gyakran jól láthatók. Néha még a táplálkozásra is lehet következtetni, például hiánybetegségek nyomán. Ha nagyobb számban sikerül feltárni sírokat, akkor a helyi közösség életmódjáról is átfogóbb képet kaphatunk. Bizonyos esetekben még népcsoportok elkülönítésére is van lehetőség, ha elegendő adat áll rendelkezésre. A Dóm téren végzett korábbi ásatások során, 2014-ben és 2017-ben már kerültek elő csontvázak erről a területről, így az új leleteket ezekkel is össze lehet majd vetni, árulta el Löffler Zsuzsanna. Hozzátette, az eddig feltárt sírok tájolása teljesen megegyezik a korábbiakkal, ami egyértelműen megerősíti, hogy ez a középkori temető egy újabb részlete.

Feltárás a Dóm téren. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

A múzeum valamennyi leletet megőrzi

Az ásatásvezető azt is elárulta, a feltárt leletek mind a Móra Ferenc Múzeumba kerülnek majd, ahol megtisztítják és restaurálják őket. A fémeket konzerválják, a cserépedényeket összeragasztják, majd a régészek tudományosan feldolgozzák az adatokat, ami akár évekig is eltarthat. A leletek összességében hozzájárulnak Szeged múltjának pontosabb megismeréséhez, mivel az évtizedek során feltárt kisebb területek adatai egy nagyobb képpé állnak össze. Mint Löffler Zsuzsanna elmondta, bár mindent kiállítani nem lehet, időszaki tárlatokon, helytörténeti kiállításokon, illetve friss kutatások és publikációk révén a nagyközönség is megismerheti az új felfedezéseket. A feltárások célja, hogy a város történetének eddigi ismereteit gazdagítsák és pontosítsák, zárta gondolatait az ásatásvezető.

Fülöp Tímea
Borítóképen: Löffler Zsuzsanna, ásatásvezető a Dóm téri feltáráson. Fotó: Kovács-Jerney Ádám