Figyeljünk a beteg alternatív kúráira! – Dr. Csupor Dezső gyógynövénykutatóval beszélgettünk

– Hogy viszonyulnak a kollegái, kutatótársai az ön médiaszerepléseihez? Nem rosszallják, hogy egy kutató népszerűsítő blogot üzemeltet?

– Ha az ember szeret valamit csinálni, akkor nem annyira érdekli, hogy mások mit mondanak. A pályám kezdetén volt rá példa, hogy megkérdezte tőlem egy idős professzor: miért nem értelmes dolgokkal foglalkozom, sokkal többre vihetném, ha nem tölteném ilyesmivel az időmet. De én azt gondolom, hogy sok minden belefér egy életbe. Nekem ez a hobbim. Azonban már egyre többre értékelik a szakmán belül a tudománykommunikációt. Idén indult is egy tudománykommunikáció-kurzus, amit a gyógyszerész PhD-hallgatóknak tartok. Egyrészt társadalmi kötelességünknek is érzem, hogy a nagyközönség számára érthetően elmondjuk a kutatási eredményeinket, másrészt, ha mi nem mondjuk, akkor majd mondja más, és abban nem mindig van köszönet.

– Látok szélsőségeket a gyógynövényekhez való viszonyulásban: vannak, akik kuruzslásnak tartanak mindenféle gyógynövényes kúrát, és vannak, akik kizárólag a gyógynövényekben hisznek, elvetnek minden szintetikus gyógyszert. Milyen széles az a réteg, amelyik a középúton tud maradni?

– A tudás az, ami középen van. Általában a nagyközönség hajlamosabb a gyógynövények iránti pozitív elfogultságra, az egészségügyi szakemberek pedig a negatív elfogultságra, azonban az igazság a kettő között van. Az én tapasztalatom szerint a középső réteg a legszűkebb. Sokan azt gondolják, hogy sokat tudnak a növényekről, de reális képe keveseknek van róluk. Az emberek nemcsak ebben a témában, hanem általában hajlamosak szélsőséges véleményeket kialakítani.

Fotó: Kovács-Jerney Ádám

– Milyen arányban vannak a gyógyszertárakban a szintetikus és a növényi alapanyagú gyógyszerek?

– Vannak gyógyszerek, amelyek kifejezetten gyógynövényből készülnek, ilyen termékből körülbelül száz van Magyarországon. Aztán vannak a 100%-ban szintetikus gyógyszerek, ami azt jelenti, hogy laborban saját ötlet alapján előállítanak egy molekulát. A kettő közöttiből van a legtöbb: amikor van egy hatásos természetes vegyület, – nem is feltétlenül növényi, lehet ez gombából kinyert vagy állati – és a gyógyszerkutatók az alapján mesterségesen előállítanak egy gyógyszert. Ez lényegében ugyanúgy hat, mint a természetes, de kicsit módosítanak rajta azért, hogy jobb, erősebb és tartósabb legyen a hatás. Különböző becslések szerint a jelenlegi gyógyszerek 50-60%-a ilyen.

– Jobb eredményt lehet elérni, ha valaki párhuzamosan kúrálja magát orvos által felírt gyógyszerekkel és alternatív, természetes módokon? Vannak valamilyen hátulütői?

– Ha jól vannak megválasztva a különböző gyógymódok, akkor ki is egészíthetik egymást. Például a húgyúti fertőzést gyakran kezelik antibiotikummal, és vannak gyógynövények, amelyeket probléma nélkül lehet szedni ezzel párhuzamosan, ezáltal gyorsabb lehet a gyógyulás. De vannak olyan párosítások, amelyek kölcsönhatása problémát okozhat. Sokszor a beteg nem is gondolja, hogy problémás, amit a gyógyszer mellett fogyaszt. Nem gyógynövény, de klasszikus példa erre a grapefruit. A grapefruit meggátolja, hogy a májenzimek lebontsák a gyógyszerhatóanyagot, ezáltal nő a gyógyszerhatás. Ha valaki rendszeresen napi egy pohár grapefruitlevet elfogyaszt bizonyos gyógyszerek mellett, az problémás. Ha csak egyszer teszi meg, akkor nincs baj. Jó példa még az orbáncfű, amely egy antidepresszáns hatású növény. Ez a grapefruittal ellentétes hatású, fokozza más gyógyszerek lebontását. Ha az ember fogamzásgátlót szed, nem gondol magára gyógyszerszedőként, mert egészséges. Azonban ha mellette elkezd egy rosszkedv vagy enyhe depresszió miatt orbáncfüvet fogyasztani, akár nem kívánt terhesség is bekövetkezhet – ugyanis az orbáncfű csökkenti a fogamzásgátló hatásért felelős hormonok szintjét a szervezetben. Vagy csökkenti az immunrendszerre ható szerek mennyiségét, ami egy szervátültetett betegnél elindíthatja a szervkilökődés.

– Ahhoz, hogy ezeket kivédjük, elég elolvasni a betegtájékoztatót, vagy az orvossal kell mindent megbeszélni?

– A betegtájékoztató nagyon hosszú, és néha jobb is, ha az ember nem olvassa el. Mert tudni kell, mi belőle a lényeg, tudni kell súlyozni, és azt a szakember tudja. Szerencsés esetben az orvos vagy a gyógyszerész felhívja a figyelmet az igazán fontos mellékhatásokra és kölcsönhatásokra. A baj abból van, hogy az együtt szedett termékekről – legyen az gyógytea vagy étrend-kiegészítő – a betegek általában nem számolnak be. Vagy azért, mert nem tulajdonítanak neki jelentőséget, vagy pedig azért, mert a szakemberek egy része kifejezetten rosszallja, és leszidja a beteget, amiért mást is szed, mint amit ő előírt. Nemzetközi kutatások szerint a betegek akár 80%-a is eltitkolhatja az együtt szedett termékeket. A kulcs az lenne, hogy ha a beteg bármit elkezd szedni a kezelése mellé, megkérdezi róla az orvosát, hogy nem lehet-e belőle valami probléma. Ez a gyógyszereknél megvalósul, de a gyógynövény termékeknél általában nem. Mindig elmondom a gyógyszerész- és az orvoshallgatóknak, hogy nem szabad elítélően és elutasítóan nyilatkozni a beteg alternatív kúráiról, mert azzal csak azt érik el, hogy a beteg eltitkolja azokat. Ha racionálisan nem mondják el neki, hogy miért nem érdemes szedni valamit, hanem csak ledorongolják, akkor ugyanúgy szedni fogja, csak nem mondja meg. Nyitottan kell hozzáállni, és hogyha tényleg valami komoly kölcsönhatás van, akkor azt el kell neki magyarázni, és meg fogja érteni.

– És akkor elkezdenek szorongani olyan dolgokon, amelyekre nincs túl sok esély. Ezekre a félelmekre alapoznak az áltudományos gyógyítók?

– Ezeket a szorongásokat lehetne oldani a hatékony orvos-beteg kommunikációval. Sok gyógyszerszedést meg is lehetne akadályozni azzal, ha kiderülne, hogy mi van a beteg panaszának hátterében. Gyakran csak a tünetig jut el a beszélgetés, a tünetre kap valamit, ami arra valószínűleg jó lesz, de a mélyebb okok kiderítésére nincs idő. Sokszor éppen azokra a beszélgetésekre nincs idő, amelyek a betegnek megadnák a pszichés támogatást. És igen, ebből következik az, hogy az álgyógyítók népszerűsége megy fölfelé, mert lehet, hogy nulla szakértelemmel rendelkeznek, viszont van idejük. Meghallgat, együttérez, bólogat, és akkor a beteg úgy érzi, hogy nahát, milyen jó fej, milyen jót beszélgettem vele.

Fotó: Kovács-Jerney Ádám

– Nem lehet, hogy egyes hatástalan, de veszélytelen alternatív kezelési módok segítenek a betegnek, mert megnyugszanak tőle?

– Igen, a placebohatás önmagában gyógyít, illetve segíti a gyógyulást. Persze vannak korlátok; ebből nem az következik, hogy a súlyos betegségek esetén elég lenne a placebo. De fontos, hogy a beteg higgyen a gyógyszerben. Azonban mindig könnyebb olyan dologban hinni, ami pozitív. Például a kemoterápiában nehéz hinni, mert annak során a beteg rosszul van. De hogyha meg azt mondják, hogy itt van ez a gyógytea, kellemes íze van, napi egy csésze, és meggyógyulsz, abban sokkal könnyebb, hiszen ahhoz pozitív érzet társul. Etikai kérdéseket vet föl, hogy jó-e, ha a beteget mindenről lebeszéljük, amit ő választ. Mérlegelni kell. Ha olyan dolgot választ kiegészítésként, ami a terápiát rossz irányba befolyásolja, vagy ha annyiba kerül, hogy rámegy a gatyája, akkor le kell róla beszélni. De ha ezek nem állnak fenn, és látszik, hogy a beteg gyógyulásba vetett hitét segíti, akkor hagyni kell.

– Vannak még felfedezésre váró gyógynövények?

– Az európai növényeket nagyjából már mind felderítették, felderítetlen viszont Afrika és Dél-Amerika, és – ami még ezeknél is érdekesebb – a tengeri élőlények. A tengeri élőlények felderítése még szinte sehol nem tart. Ezt a munkát lassítja, hogy egy európai kutatónak sokkal nehezebb Dél-Amerikából vagy Afrikából növényi mintát kapni kutatási célra, van ugyanis egy őslakosokat és a gyógynövénykincsüket védő tendencia, mert azt mondják, ha a minták idekerülnek a kontinensre, abból az őslakosoknak nem lesz haszna.

Fotó: Kovács-Jerney Ádám

– Melyik a jobb: a természetből összegyűjteni magunknak a gyógynövényt vagy megvásárolni?

– Az gyűjtsön, aki tényleg ért hozzá. Az interneten összeszedett információk nem elegek, olyantól kell tanulni, aki a természetben megmutatja a növényeket, és azt is, hogy mivel lehet őket összetéveszteni, illetve hogy hol nőnek. Az ismerethiánytól nagyon bátor lesz az ember, pedig lehetnek veszélyes tévesztések. Abszolút nem javaslom a gyűjtést, ha valakinek nincs mély tudása a témában.

– Ha már PirulaKalauz címen üzemeltet blogot, hadd kérdezzem meg: mit javasol azoknak, akik félnek, vagy nem szeretik lenyelni a tablettákat?

– Igen, a gyerekeknél ez még inkább probléma. Ők sok gyógyszernek kaphatják a folyékony változatát, szirupot vagy cseppet. Ha pedig felnőttnek van ilyen problémája, akár egy fóbia vagy nyelési zavar formájában, érdemes megkérdeznie az orvostól, hogy van-e ebből a gyógyszerből folyékony verzió; lehet, hogy az alapvetően gyerekeknek szántat is lehet úgy adagolni, hogy az egy felnőttnek jó legyen. Aztán vannak olyan gyógyszerek, amelyeket akár el is lehet porítani. Ezt két dolog akadályozhatja: egyrészt az íz, mert sokszor a gyógyszereknek rossz az ízük; másrészt vannak olyan gyógyszerek, amelyek felszívódást lassító vagy gyomorsavtól védő bevonattal vannak ellátva, ennek segítségével átjutnak a gyomron, és csak a bélben esnek szét. Ezért mindig meg kell kérdezni a gyógyszerésztől, hogy az adott gyógyszert lehet-e felezni, porítani. Egyébként, ha bő vízzel veszi be az ember a gyógyszert, és nincs nyelési problémája, akkor nem fog megakadni.

– A vitaminok között például ott vannak a gumivitaminok. Nem áll fenn a veszélye, hogy egy gyerek túladagolja magát velük, mert finomak?

– Habár előfordulhat, hogy a gyerek többet megeszik belőle, mert az édes íze és a különleges textúrája evésre csábít, de ez ritkán okoz problémát. Ezekben a gumivitaminokban jellemzően nem túl nagy a vitamintartalom; a vitaminok eleve biztonságosak, tehát hogyha véletlenül a több tízszeresét fogyasztja el az ember az optimális mennyiségnek, attól sem fog megmérgeződni. Ezzel együtt nagyon fontos betartani az adagolási előírást, mert a tartós túladagolás veszélyes lehet.

– A D-vitaminról szokták mondani, hogy nem szabad sokat beszedni belőle.

– Nagyon sokáig és nagyon sokat kellene szedni ahhoz, hogy legyen valami érezhető mérgező hatás. Viszont, hogy mondjak egy ellenpéldát, az USA-ban más adalékokat is beletesznek a gumicukorba, például melatonint, ami nagyon népszerű mint altató. Nálunk ezt szabályozták, és a melatonin nem kerülhet étrend-kiegészítőként forgalomba. De az USA-ban évente többezer gyerek szorul sürgősségi ellátásra a gumicukorként elfogyasztott melatonintól.

Balog Helga
Fotó: Kovács-Jerney Ádám