Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
A 95. Ünnepi Könyvhét egyik különlegessége, hogy a gyermekirodalom is nagy hangsúlyt kap. A Szegedi Tudományegyetem társszervezőként idén is bekapcsolódott a programsorozat szervezésébe. Egykori SZTE-s biológushallgatók, Lovranits Júlia Villő és Bodor Attila írók beszélgettek a 95. Ünnepi Könyvhét és 23. Gyermekkönyvnapok Dugonics téri nagyszínpadán június 14-én délután a környezet- és természetvédelem fontosságáról, és annak megjelenítési lehetőségeiről a mesekönyvekben. Bodor Attila meséinek elsődleges célja a szórakoztatás, de szemléletet is formál, így viszi közelebb a kicsikhez az olvasást és a tudományos világot.
A szegedi kötődésű Sebők Orsolya – Imelda Green – illusztrátor, aki mindkét író könyveihez készített már grafikákat, valamint Lázárné Csernus Anikó, az SZTE Alma Mater alumni koordinátora beszélgetett a rendezvényen az SZTE egykori hallgatóival.
A fotóra kattintva megtekinthető a GALÉRIA az SZTE Dugonics téri kitelepüléséről a 95. Ünnepi Könyvhéten
A program végén kihirdették a Lovranits Júlia Villő: Bodza, a természetmentő könyvéhez kapcsolódóan kiírt rajzpályázat nyerteseit, akik az írónőtől a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott könyvcsomagokat, valamint SZTE-s ajándékokat vihettek haza.
AZ SZTE NKI Kulturális Irodája, a Családbarát Egyetem és az SZTE Alma Mater közös összefogásából született meg a könyvhétre a kisgyerekes családokat megcélzó baba-mama sátor, játszó- és foglalkoztató sarok, ahol a JGYPK óvónőképző szakos hallgatói várták az érdeklődőket.
Bodor Attila, az SZTE TTIK Biotechnológiai Tanszékének munkatársa, aki okleveles környezetkutató képesítését is a Szegedi Tudományegyetemen szerezte meg. Tanulmányai végeztével elhelyezkedett egy környezetvédelmi cégnél, amely kooperált az SZTE TTIK Biotechnológiai Tanszékével, ahonnan felajánlották neki, hogy jelentkezzen a doktori képzésre, és ő élt is a lehetőséggel. Csoportja a környezeti mikrobiológiával és biotechnológiával foglalkozik. Kutatásaik többsége a mikrobiális kármentéssel függ össze, azaz például baktériumokkal próbálják lebontatni a különböző szennyező anyagokat. Mint egy jó mesében, ebben a cikkben is kell egy erős fordulópont, ami jelen esetben az, hogy Bodor Attila meseíróként is sikeres. Eddig három mesekönyve jelent meg a Könyvmolyképző Kiadónál: A ló, aki édességet tüsszentett (3000 példányban, ezt azóta újra kellett nyomni), A tél menyasszonya (2500 példányban) és Az elképesztő kelkáposzta-főzelék (2000 példányban). A vörösbegy éneke című meséjével szerepel a Helma Kiadó e-könyv formájában megjelentetett meseantológiájában, a Mesés tavaszban. Valamint az Aranymosás Irodalmi Magazin honlapján online olvasható az Egy jól sikerült köszönés című meséje, továbbá egy felnőtteknek szóló novellája is Málnák címmel. Bodor Attilát kérdeztük a 95. Ünnepi Könyvhét és 23. Gyermekkönyvnapok alkalmából.
– Könyvheti programban vett már részt korábban is? Milyenek a tapasztalatai?
– Igen, a budapesti könyvheti és könyvfesztiválos programokban rendszeresen részt szoktam venni. Általában a Könyvmolyképző Kiadó standjánál lehet megtalálni, ha épp nem a kínálatot bújom én is. Ilyenkor örömmel dedikálom a könyveimet minden érdeklődőnek, és beszélgetünk pár szót az olvasókkal. Íróként ezek azok az alkalmak, amikor lehetőség nyílik találkozni az olvasókkal, élőben halljuk a visszajelzéseiket, és ez lelkileg nagyon fel tud tölteni. Az országos, nagy könyves események mellett gyakran hívnak egyébként könyvtárakba, óvodákba vagy általános iskolákba is, ahol mesélek a gyerekeknek arról, hogy mivel foglalkozom civilben, hogyan keveredtem a meseírás közelébe, és (mivel meghazudtolni nem tudom magam) kicsit tudósosat is játszunk: a könyveim témájához kapcsolódva elvégzünk pár könnyű, otthon is egyszerűen kivitelezhető konyhai kísérletet. Ezek is mindig nagyon vidám alkalmak.
–Összességében a könyvek helyzetéről mit gondol a 21. században, különösen a gyermekirodalom tekintetében?
–Nem vagyok nagy szakértője a témának, leginkább csak olvasóként látok bele a dolgokba. Az egyrészt elszomorít, hogy már az irodalmat is ilyen mértékben járja át a politika, és sújtja néha olyan intézkedésekkel, amelyek egyszerre nehezíthetik a könyvpiac, a benne dolgozók és az olvasó emberek dolgát is. Pedig ez utóbbiak sajnos egyébként sincsenek sokan. Szomorúan látom (az ismerősi körömben is), hogy egyre kevesebben olvasnak rendszeresen. Jó lenne valahogy több olvasót „nevelni”, hiszen nem csak az iskolával kapcsolatosan lehet olvasni, hanem remek időtöltési, szórakozási és tanulási lehetőséget is nyújthat egy-egy könyv. A modern technika nyújtotta opciókkal nehéz felvenni a versenyt, de talán nem lehetetlen. Jó és izgalmas történetekkel már egészen kicsi kortól fel lehet kelteni a gyerekek figyelmét a könyvekre, és ha megszeretik őket, akkor felnőttként is vissza-visszatérnek majd a könyvek világához. Csak remélni merem, hogy a meséimmel egy kicsit én is hozzájárulhatok ehhez.
– Mennyiben van egymásra hatással a két tevékenység, a biológusi munka és a meseírás?
– Ha őszinte akarok lenni, akkor leginkább egymástól veszik el a mentális kapacitást. Egy-egy húzósabb időszakban gyakran érzem úgy, hogy elhagy a kreativitásom. Máskor meg pont az egy-egy új ötlet miatti lelkesedés (és az izgalom, hogy hamarosan leírhatom majd) tud átbillenteni a nehezebb szituációkon. Sokat segítenek ebben a meseíró ismerősök is, akikkel rendszeresen szoktunk egymásnak „feladatokat” adni: kinek milyen témában, szereplővel stb. kell mesét írnia. Aztán élvezettel olvassuk, hogy ki hogyan oldotta meg a dolgot. De hogy kicsit visszakanyarodjak a munkához: sokáig inkább csak a szórakoztatás volt a célom a mesékkel, és nem feltétlenül a tudás átadása. Az jó, ha a mese felhívja a figyelmet egy-egy problémára, vagy lehet belőle egy tanulságos beszélgetés, de a tanítást nem éreztem célomnak. Manapság viszont néha kacérkodom a gondolattal, hogy mégis hogyan lehetne a kettőt úgy ötvözni, hogy mese maradjon (hiszen ez a lényeg), de legyen benne új információ is. Főleg, hogy szívügyem a környezetvédelem (ebben a témában, egészen pontosan a szennyezett közegek biológiai kármentesítésében dolgozom), és jó lenne minél több emberben tudatosítani a fontosságát. Azt látom, hogy a mai fiataloknak már fontosak az ehhez kapcsolódó témák, és érdeklik őket. A mesék szintjén, egyszerű formában pedig a gyerekek – rajtuk keresztül pedig talán a szülők – figyelmét is fel lehet hívni arra, hogy vigyázzunk a környező világra. Hiszen a fiataloké a jövő.
– Készül-e most is új mesekönyv? Mi a terv ezzel kapcsolatban?
– Az egyik terv már kicsit ebbe az irányba kacsintgat, hiszen lesz benne a civil munkámból is egy kevés (például olajfaló baktériumok). A másik pedig egy őszi-halloweeni tematikájú projekt, amelyet a tavaszváró mesék mintájára szintén antológiában szeretnénk majd megjelentetni a meseíró társaimmal. Remélem, hamarosan lesz rá mód, hogy az olvasók is találkozhassanak ezekkel az írásokkal.
Lévai Ferenc
Fotó: Bobkó Anna, Móró Bianka, SZTE Alma Mater
