A siker illata: tartós és valódi érték

– Hallgatóként miért döntött a szegedi mérnökképzés mellett?

– A mérnöki pályára kalandos út vezetett, eredetileg teljesen más elképzelésem volt a jövőmmel kapcsolatban, ugyanis magyartanár szerettem volna lenni. Budapesten, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán végeztem el egy évet, de úgy éreztem, hogy ez az irány nem elégíti ki a széles érdeklődési körömet, a szívem a mérnöki pálya irányába húzott. A nagy távolságok miatt Budapesten nehéz lett volna két szakot párhuzamosan végezni, ezért átjelentkeztem Szegedre, ahol a Bölcsészettudományi Karon folytattam tanulmányaimat, a Mérnöki Karon pedig elkezdtem a tanulmányokat. Számomra nem volt megterhelő a városváltás, mert Szeged mindig is a szívem csücske volt, nagyon élhető és barátságos városnak tartom. Intenzív volt ez az időszak a tanulás és a beosztások szempontjából, de nem bántam meg egy percét sem. A mérnöki hivatás sokszínűsége és innovativitása magával ragadott. A szüleim is támogattak, édesapám agrármérnök, édesanyám pedig informatikus közgazdász, így már gyermekkoromban inspirált, hogy ugyanazt az elkötelezettséget vigyem tovább a saját szakmai pályafutásomba. Fontos volt számomra, hogy a mérnöki pálya lehetővé tegye az elméleti tudás mellett a gyakorlatot és a tapasztalatot is.

– Okleveles élelmiszermérnökként hogyan alakult a karrierje?

– A végzést követően Szentesen, a szülővárosomban helyezkedtem el a Hungerit Zrt.-nél gyakornokként, majd pár hónap után lehetőségem nyílt, hogy kipróbáljam magam üzemvezetői pozícióban. Fiatalon, pályakezdőként nagy kihívás és felelősség volt egy teljes üzem irányítása. Három év baromfiipari tapasztalat után a Pick Szeged Zrt.-nél helyezkedtem el, ahol 9 éve dolgozom, itt több pozícióban is szereztem tapasztalatot: kiemelt minőségügyi auditor, minőségbiztosítási vezető és lean mérnökség vezető. A termelési tapasztalatom sokat segített a karrierem során, úgy gondolom, hogy aki az élelmiszeriparban dolgozik, annak a termelési technológia és a főbb folyamatok ismerete elengedhetetlen.

– Többféle pozícióban is megfordult, milyen volt az út a vezetővé váláshoz?

– Irányítottam fizikai, illetve szellemi munkát végző kollégákat is, és azt tapasztaltam, hogy teljesen más vezetői stílus használata szükséges különböző pozíciókban attól függően, hogy mi az aktuális célod, amit el szeretnél érni. Hosszú és rögös út vezetett a vezetővé váláshoz, ki kellett lépnem a komfortzónámból, meg kellett tanulnom döntéseket hoznom és felelősséget vállalnom. Mindig arra törekedtem, hogy megbízható, példamutató és hiteles vezető legyek, akihez bizalommal fordulhatnak a kollégái. Véleményem szerint a jó vezető sosincs ’kész’, mindig fejlesztenie szükséges magát és a készségeit. Tudatosan képzem magam, rengeteget olvasok, általában vezetői, üzleti és pszichológia témában, podcastokat hallgatok, és ha tehetem, képzésekre és előadásokra járok. A karrierem során mindig láttam számomra ’jó’ és ’rossz’ vezetői példákat, amikből sokat tanultam, le tudtam vonni a következtetéseket, és el tudtam magamnak tenni útravalónak, hogy én milyen vezető szeretnék lenni.

– Mint minden iparág, az élelmiszeripar is számos kihívást rejt önmagában. Mit tart igazán nagy kihívásnak és mit élvez a munkakörében a legjobban?

– „Aki kimarad, az lemarad!” Az élelmiszeripar stratégiai ágazat, a kiváló minőségű és biztonságos élelmiszert már hatékonyan és az erőforrások optimális kihasználásával célszerű előállítani. A mindennapjaim az értékteremtésről szólnak, meg kell találni azokat a folyamatoptimalizálási, automatizálási és digitalizációban rejlő lehetőségeket, amelyek a modern élelmiszer előállításához nélkülözhetetlenek. A folyamatos változékonyság megterhelő, ezért prioritásként kezelem, hogy a szervezetem agilisan, rugalmasan és tudatosan tudjon reagálni és gyorsan kilábaljon a nehezebb helyzetekből. Hiszek abban, hogy alázattal és kitartással, akár újratervezés árán is, a megoldásra koncentrálva a kitűzött cél elérhető. Általában nagyobb, több társosztályon átívelő projekteket vezetek, mindig katarzis élménnyel tölt el, ha a projekt sikeres és a végeredmény tartós és valódi értéket teremt. Szeretek csapatban dolgozni, mert lehetőséget ad a tanulásra és új nézőpontok megismerésére. Lehetőségem nyílt több mentori, illetve duális programban is részt venni, ezek különösen kedvesek voltak számomra, mert fantasztikus érzés egy-egy hallgató/kolléga tehetségének kibontakozását nyomon követni. A mentorálás folyamata komoly elköteleződést kíván mindkét fél részéről, hiszen több hónapig tartó, rendszeres közös munkával jár. Természetesen nem minden nap leányálom, de ha új célokat tűzünk ki magunk elé, amelyekkel motiválhatjuk saját magunkat vagy akár másokat is, gyorsabban túllendülhetünk a nehéz napokon.

– Mit üzenne a jelenlegi mérnökhallgatóinknak?

– Amit én elmulasztottam, pedig segítség lett volna a későbbi önmagamnak az az, hogy „Vállaljatok minél több előadást és ragadjatok meg minden szereplési lehetőséget az órákon és azon kívül is!” Vezetőként és szakértőként is rengeteg olyan helyzettel fogtok találkozni, amikor ki kell állnotok magatokért és amiben hisztek, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy rutinosak legyetek és kiváló kommunikációs készséggel rendelkezzetek. Nem szabad félni a kihívásoktól és attól, ha valamit nem tudtok. Mindannyiunkban felmerülnek kételyek ilyenkor, de minden problémát meg lehet oldani, csak tapasztalni és gyakorolni kell, elhagyva a komfortzónát. A szemléletmódomat illetően mindig fontosnak tartottam az alázatot, mert ugyan „lefelé mutat, de felfelé visz”.

– Mi a kedvenc emléke a képzése kapcsán, amit megosztana velünk?

– Sok az emlék, rengeteg történetem van, nem is férnének az interjú keretei közé... Szerencsés vagyok, hogy rendkívül összetartó közösségünk volt és kiváló, nagy tudású tanári gárda kísérte végig az egyetemi éveinket. A tudás mellett kapcsolatokat is építettünk, mai napig tartó barátságok születtek, ehhez hozzájárult a rengeteg kari buli, koli bulik, gólyabálok, külsős céglátogatások és a büfében eltöltött hol kötetlen, hol vizsgadrukkal túlfűtött beszélgetések is.

Fotó: Gál Adrienn

Újvári Gréta