Munka, egyetem és sport egyszerre? Lehetséges.

Egy békéscsabai általános iskola toborzó eseményén kezdődött Kovács-Fiskus Fanni szeretete a röplabda iránt. Szüleivel együtt ő is úgy gondolta, hogy egy ilyen csapatsport, csak jó lehet számára. Olyan jól teljesített, hogy közel 1 év múlva egy válogatóra vitték, ahol be is került a békéscsabai csapatba, a BRSE-be. A ranglétrát végig járva eljutott egészen az élvonalig.

-Bár csak csereként játszottam, de néhány meccsen, azért be tudtam állni, ami egy hatalmas élmény és tapasztalat volt.

Amikor elérkezett az érettségi, számára nem volt kérdés, hogy a sport világában maradjon-e. Jelentkezését kizárólag a Szegedi Tudományegyetemre adta be, ahova felvételt nyert testnevelés-földrajz osztatlan tanári képzésre. Azt is elmesélte, hogyan csatlakozott jelenlegi klubjához.

- Én kerestem meg őket, az akkori EHÖK-SE-t, hogy van-e itt lehetőség és jöhetnék-e játszani. Megörültek nekem, és annak is, hogy Békéscsabáról jöttem, így megpróbáltuk. Jól sikerült, és én azóta is szeretek velük együtt dolgozni.

Bár NB I-ben lévő csapatból érkezett egy alsóbb osztályban szereplő együtteshez, nem volt benne ellenérzés a szintkülönbség miatt.

- Nekem ez egy lehetőség volt, hogy magamnak is bizonyítsam azt, hogy én is tudok húzóember lenni. A szegedi csapat nagyon sokat segített abban, hogy magabiztosabb legyek a pályán, úgyhogy én kifejezetten örültem a lehetőségnek. Egész hamar be is kerültem a kezdőcsapatba és azóta is szerencsére úgy érzem, hogy tudom segíteni a csapat fejlődését.

Új csapatában más volt a sporthoz való hozzáállás. Az SZRSE egy család. Fanni viszont elmondása szerint úgy nőtt fel, hogy fontosak és szükségesek az eredmények.

- Kisgyerekként a legtöbben azért sportolunk mert szeretjük, amit csinálunk. Viszont miközben felnővünk, szükségünk van pozitív visszajelzésekre, eredményekre, ahhoz, hogy minél tovább maradjunk a sportágban. Nem csak szeretni kell a sportot, hanem hogy ha már belefektettél annyi munkát, annyi edzésóraszámot, akkor igenis céltudatosnak kell lenni és küzdeni kell a lehető legjobb eredményért.

Nem gondolja problémának, hogy ezt a vonalat képviseli, hiszi, hogy az edzéseken a lehető legtöbbet kell kihoznia magából. Békéscsabán egy jól működő egyesület részese volt, ahol rengeteg emléket, barátot és tapasztalatot szerzett. Mikor Szegedre jött azzal szembesült, a klubot az tartja össze, hogy itt mindenki élvezi és szereti a röplabdát.

A Vidux-Szegedi RSE női felnőtt csapata, fotó: Kocsis Alíz

- Ez nem gond, kicsit sem, hiszen ez is az egyik szépsége a sportnak, hogy bele tudunk szeretni majd belefektetjük a munkát. Jönnek az eredmények, közben az egészet élvezzük és végül ez mind együtt összetartja a dolgokat.

A sportág szeretete mellett a célorientáltsága sem hagyott alább. Egy csoda, sőt, egy álom teljesülne be azzal, ha a három éve tartó küzdelem után az NB II-ben, kezdőjátékosként tudna feljutni csapatával az NB I-be. Jelenleg vezetik csoportjukat és úgy látja, kifejezetten van esélyük a feljutásra, de ezt nem egy kitűzött feladatnak tartják.

- A feljutás nem egy kötelezettség, nem így fogjuk fel, hanem egy lehetőség. Egy újabb lehetőség arra, hogy az eddigi sok edzést, kamatoztassuk és bizonyítsuk , hogy ez nekünk is megy. Készen állunk arra, hogy egy szinttel feljebb lépjünk.

Kovács-Fiskus Fanni akció közben, egy hazai mérkőzésen, Fotó: Kocsis Alíz

Gyakran előfordul a sport világában, hogy a férfiak több figyelmet kapnak, mint a nők. Az SZRSE vezetősége kifejezetten odafigyel arra, hogy egyenlőség legyen a csapatok között, ugyanazokat a lehetőségeket biztosítják a férfiak és a nők számára is, beleértve a médiában való szereplést. A klubon belül teljesen egyenlőek. Viszont annak ellenére, hogy kitűnő eredménnyel szerepel a női felnőtt csapat a csoportjuk élén, a szurkolók támogatását kevésbé érzik, mint az SZRSE NB I-ben szereplő felnőtt férfi csapata.

- Az talán jobban eladható , hogy NB I, mint az, hogy NB II. Talán csak ennyi a különbség. A szurkolók pedig, nem igazán tudjuk, hogy miért nem jönnek többen a női meccsre, mert mi folyamatosan nyerünk. Idén még nem kaptunk ki ebben a szezonban, ami azért tényleg nagy eredmény és örülnénk is, ha többen tudnának jönni. Mi is ugyanannyi munkát teszünk bele, mint a fiúk, igazából nincs nagy különbség. A klub teljes mértékben támogat minket.

A meccsekre való felkészülés nem csak a fizikai edzést jelenti. Sokkal inkább a csapatszinten való együtt készülésen és a mentális jóléten van a hangsúly.

- Van, amelyik meccsre jobban kell fejben felkészülni, de taktikai szempontból mindegyikre ugyanúgy készülünk. Ez csapatjáték, tehát nem lehet, hogy az egyik ember így készül, a másik pedig úgy. Együtt kell, egy emberként a pályán lenni.

Fanni az egyesületnél nemcsak játékosként van jelen , hanem technikai vezetőként is. Többek között verseny- és rendezvényszervező is. Kommunikál a szövetséggel, például az NB I mérkőzéseit is ő szervezi. Egy kisebb irodai stábbal biztosítják a versenyek gördülékenységét, így jobban belelát a háttérmunkába is.

- Ott kell lenni rendezni, felépíteni a pályát, stábot összeszedni, labdaszedőket, az mind az én feladatom, ami nem kis munka. Nem mondanám soknak, csak sok szálon fut. Mindenkinek vannak nehezebb hetei vagy éppen könnyebbek. Nem egyszerű kézben tartani mindent egy-egy meccs előtt vagy egy tornarendezés előtt, de eddig úgy érzem sikerült.

A védekezésből és a támadásokból is kiveszi részét Kovács-Fiskus Fanni, Fotó: Kocsis Alíz

Beszélgetésünk végén arról kérdeztem, milyen üzenete van az emberek, olvasók számára:

- Szeretnénk, ha több fiatal járna a meccseinkre. Szülőkkel vagy gyerekekkel együtt várjuk a szurkolókat, mert ez egy igazi családi program. Nézzék meg, hogy milyen, mert jó hangulat tud lenni. Azoknak is jó, akik ismerkednének a sporttal. Ez tényleg egy csodás sportág és olyan embereket tud nevelni, akik remekül helyt állnak az életben is. Fiúknak és lányoknak is való. Ugyanolyan terhelést kapunk, ugyanolyan edzésszámmal vagyunk minden korosztályban.

Lénárt Dóra

Fotó: SZRSE/Kocsis Alíz