Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Bíró Gergő Zalán az Egyetemi Vers- és Prózamondó verseny győztese, orvostanhallgató, emellett versmondással és zenével is foglalkozik. Az irodalom és a zeneművészet legalább olyan régóta az élete részét képezik, mint az orvostudomány iránti érdeklődés. Az SZTE SZAOK másodéves hallgatóját a művészet és tanulás közötti egyensúlyról is kérdeztük.
– Márai Sándor Halotti beszéd című versével nyerte meg a versenyt, miért ezt a szöveget választotta?
– Ezt a verset korábban is elmondtam már egy versmondó versenyen még 2020 márciusában, a székesfehérvári Versünnepen. Bejutottam vele a döntőbe, ami végül a koronavírus-járvány miatt sajnos elmaradt, és azóta sem lett bepótolva. Amikor megláttam, hogy az egyetemen lesz vers- és prózamondó verseny, úgy döntöttem, hogy ezt az alkotást újra előveszem. Szeretem Márait, de nem kimondottam az ő írásait kerestem először. Ezt a verset választottam, mert jól leírja az elszemélytelenedést, ami a mai világban jelen van; ez rendkívül megérintett. Így a Versünnep elmaradt döntőjét is sikerült magamban lezárni.
– Ezek szerint régóta foglalkozik versmondással?
– Igen, egészen kiskorom óta. Talán hét éves lehettem, amikor először indultam versmondó versenyen. Emlékszem, az állatok világnapja volt, és Zelk Zoltán A három nyúl című versét mondtam el, amiért különdíjat kaptam. Azóta majdnem minden évben voltam versmondó és szépkiejtési versenyen is. Hetedikben a Szép magyar beszéd versenynek megnyertem a megyei fordulóját, majd az országos megmérettetésen a Kazinczy-jelvény arany fokozatában részesültem. Gimnáziumban szintén a járvány miatt maradt el a Szép magyar beszéd országos fordulója, aminek már a Kazinczy-érem lett volna a tétje. A járvány sok mindent keresztülhúzott, de ezzel szerintem mindenki így van.
– Orvosi tanulmányai mellett milyen szerepet tölt be az életében az irodalom?
– Kicsiként viszonylag hamar megtanultam olvasni és folyamatosan faltam a meséket, később regényeket, novellákat és verseket. Amióta egyetemista vagyok azonban elég kevés az időm, többek között ezért sem tanultam új művet a versenyre, hanem felelevenítettem egy korábban megtanult alkotást. Azaz az irodalom továbbra is szerves része az életemnek, mondhatni ez a hobbim. Az Egyetemi Vers- és Prózamondó verseny mellett beneveztem a Nemzeti VERSeny nevű, három fordulós vetélkedőre is. Az első fordulóra egy otthon készített vers-videót kellett beküldeni. Ezzel továbbjutottam a második fordulóba, ahol már egy vers-filmet készítettem el a Fehérvár Médiacentrum segítségével, Áprily Lajos A csavargó a halálra gondol című versét adtam elő. Sajnos itt nem jutottam döntőbe, viszont ez egy egészen más műfaj volt számomra, élveztem a klip elkészítését.
– Az írás, alkotás mennyire áll Önhöz közel?
– Néha megszáll az ihlet, és ilyenkor írok rövidebb verseket, ezeket a hozzám közel állóknak szoktam megmutatni, és pozitív visszajelzést szoktam tőlük kapni. Általában az írás nem játszik akkora szerepet az életemben, mint az előadás. Persze a filmkészítés alkotói folyamata, a jelenetek és a jelmezek megtervezése élvezetes volt. És ezúton is szeretném megköszönni a Médiacentrumban mindazoknak, akik segítettek, hogy létrejöjjön a versklip.
– Gondolkodott már azon, hogy a versmondással akár hivatásszerűen is foglalkozzon?
– Igen, megfordult a fejemben, de az elsődleges célom mindig az volt, hogy orvos legyek, hogy ez legyen a hivatásom. Ennek ellenére nem szeretném elhanyagolni a versmondást sem, ha lesz rá lehetőségem, erre is szeretnék időt szánni. Van egy ismerősöm, aki zongorázik és gyönyörű képeket fest, ő a versmondó verseny díjkiosztója után meg is keresett, hogy a legközelebbi kiállításmegnyitóján mondjak el egy verset. Az ilyen felkéréseket, meghívásokat nagyon szívesen fogadom, szívesen szerzek örömet a közönségnek.
– Hezitált azon, hogy irodalommal kapcsolatos vagy orvosi pályát válasszon?
– Kisebb koromban sok időt töltöttem orvosok között, és megtetszett ez a hivatás, elkezdett érdekelni a biológia és az élettudományok. Ezért már kisgyermekként elhatároztam, hogy én is a gyógyító hivatást fogom választani. Innentől kezdve ez nem is volt számomra kérdés. Egyébként nincs orvos a családban, szüleim pedagógusok.
– Az életében most milyen az orvosi hivatás és a művészetek közötti egyensúly?
– Az időm és az energiám nagy részét jelenleg a tanulmányaim kötik le. Úgy gondolom, sőt, érzem, hogy az orvosi olyan megterhelő - mind fizikailag, mind mentálisan -, hogy muszáj valami olyan elfoglaltságot találni, ami feltölti az embert. Elég kevés szabadidőm van, de verseket, regényeket továbbra is olvasok, zongorázom is, hiszen a zeneművészet is nagyon közel áll a szívemhez. Úgy gondolom, kell valami, ami az embert fel tudja tölteni lelkileg.
SZTEinfo - Kovács Pál
Fotó: Molnár Dóra
