Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Sonka, tojás, kolbász, fonott kalács, vázába helyezett barka, színes tavaszi virágok, csokitojás és csokinyúl az udvart borító zöld fűbe rejtve, a tojásfa árnyékában – na de tényleg a nyuszi hozza a tojást? Húsvéti hagyományokról és szokásokról kérdeztük Frauhammer Krisztina, néprajzkutatót, az SZTE BTK Néprajzi Tanszékének tudományos munkatársát.
- Mikor és hogyan találkozott a vallási alapokra épülő, húsvéti ünnepkör a néphagyományokkal?
- A húsvét ma is egy vallási ünnep, a keresztények Krisztus halálára és feltámadására emlékeznek ilyenkor. Ezzel párhuzamosan azonban időről-időre megjelentek különféle néphagyományok és szokások is az ünnepkörhöz kapcsolódóan. Manapság talán ezek a szokások, hagyományok hangsúlyosabbak, mint maga a vallási tartalom, de a húsvétot ma is a kereszténység legnagyobb és legősibb ünnepeként tartjuk számon, amely a zsidó pászka ünnepéből nőtt ki. Már az első keresztények között is kiemelt helyet foglalt el, annak ellenére, hogy ezekben az évszázadokban csak egyetlen szentmisével emlékeztek meg róla. Feltehetően a húsvéti időszak ünnepnapjainak és liturgikus gyakorlatainak a gazdagodásával – amely körülbelül a 6. századtól kezdődően, hosszú évszázadok alatt nyerte el mai formáját – párhuzamosan alakultak ki az ünnephez kapcsolódó különféle szokások és hagyományok, amelyek a mai napig változnak. Egyes elemei már kikoptak a köztudatból, mások újdonságként beépültek.
- A húsvét – mint olyan sok más ünnepünk is – telis-tele van szimbolikus jelentésű ételekkel, cselekményekkel, tárgyakkal. Hazánkban az egyik legismertebb ilyen étel a húsvéti sonka, illetve a bárány. Ez utóbbi volt a zsidók pászka ünnepének fő eledele is, hiszen a zsidó hagyományok szerint az emberek a sertéshúsra tisztátalanként tekintettek, nem szabadott megenni azt. A keresztény hagyományban a bárány Krisztus jelképévé vált, ezáltal megmaradt, mint a húsvét egyik meghatározó étele. Emellett már a 10. századtól fogva vannak adataink a sonka fogyasztásáról és szenteléséről, hiszen a keresztény kultúrkörben ez nem volt tiltott. Sőt, Európában és hazánkban is, idővel praktikus okokból is népszerűvé vált, hiszen a téli disznóvágások után ez a füstöléssel tartósított, kiváló minőségű húsféleség volt az, ami elállt. De a tojás is a legrégebbi húsvéti eledelek közé tartozik, alap élelmiszer, ugyanakkor az életnek, az újjászületésnek is archaikus jelképe. Már avar sírleletekben is találtak a halott mellé temetve, illetve a 12. századtól tudunk a szenteléséről is. Sőt, festésének és díszítésének is ismertek már a kereszténység előtti gyökerei. Újabb keletű szokás – mely Magyarországra német közvetítéssel a 20. század utolsó éveiben került – a festett tojásokkal díszített zöld ág, egyre gyakrabban fa. Ugyancsak német hatásra került a húsvéti szimbólumok közé a 20. század első felében a nyúl. A tojást ajándékozó nyúl hagyománya a 19. század közepétől vált elterjedtebbé a német területeken, de általánosnak itt is csak a 20. század közepétől mondható. Ennek ellenére egyes adatok arra mutatnak rá, hogy a gyermekek húsvéti tojáskereső játéka, illetve maga a húsvéti tojás ajándékozása már régebb keletű, 16−17. századi szokás volt náluk. A nyúllal csak később kapcsolódott össze a tojáskeresés, vélhetőleg az állat szaporaságával összefüggésben. Így válhatott aztán a húsvéti ünnepkör reprezentatív állatává. A húsvéti képeslapok, reklámok, további tipikus jelképe hazánkban a barka. Ennek eredete a húsvét előtti vasárnapi liturgiához – a virágvasárnaphoz – tartozik. Európában, így nálunk is ez a növény helyettesíti a pálmaágat, amellyel Krisztus jeruzsálemi bevonulását idézik meg. Miután a templomban megszentelik, sokfelé különleges erőt (gyógyít, óv, véd betegségtől, rossz időtől és így tovább) tulajdonítanak a virágjának, azaz a pimpójának.
- Van-e különbség Magyarországon aközött, ahogyan például a Dél-Alföldön ünneplik a húsvétot és aközött, ahogyan a Dunántúlon vagy Észak-Magyarországon?
- Hazánkban a húsvéti ünnepkör szokáskincse nagy vonalaiban egységes volt, és ezeknek a hagyományoknak számos eleme máig él. Így a hagyományos húsvéti ételek fogyasztása, a tojások festése és díszítése, a locsolkodás napjainkig széles körben ismertek maradtak. Egyes hagyományőrzőbb településen él még – vagy „visszatanulták” – a húsvéti határjárás, az emmauszjárás, illetve a Krisztus keresés szokását. Emellett azt is tapasztaljuk, hogy a húsvét ünneplése sokat veszített vallási tartalmából, hiszen sokak csak töredékesen, vagy egyáltalán nem ismerik az ünnep mögötti biblikus hagyományt. Így a köztudat már nem, mint a legnagyobb ünnepet tartja számon. Sokak számára mára a családi, baráti találkozás alkalma lett, illetve az ünnephez kapcsolódó munkaszünetet kihasználva a pihenés, a rekreáció alkalmává vált.
- Mit mutatnak a tapasztalatok, a gyakorlat: hogyan, hol, milyen módon ünneplik ma világszerte a húsvétot?
- Számomra a Mediterráneum térségének, azaz Spanyolországnak, Portugáliának, Szicíliának és Olaszországnak a leglátványosabbak a húsvéti ünnepei. Itt napjainkig élő hagyománya van a hatalmas – szinte fesztivál jellegű – díszített szobrokkal megrendezett virágvasárnapi, húsvéti körmeneteknek.
- Végezetül, a hagyomány részét alkotja-e mára a turizmus és a kereskedelem?
- Természetesen a húsvéti ünnepkör hagyományait, szokásait is befolyásolja és alakítja mind a mai napig a fogyasztói kultúra. Akár elég csak a böjtölés megváltozott jelentéstartalmaira utalnunk: már mindez nem pusztán vallási indítékból, a bűnbánatot kifejező hústól való megtartoztatást jelöli, hanem történhet egészségügyi, testi-lelki rekreáció céljából is. Számos szolgáltatás és termék célozza meg az efféle igényeket. Az ünnephez kapcsolódó ajándékot hozó nyúl képe is nagyban épít a fogyasztói kultúrára. A 20. század első évtizedeiben hazánkban is megjelentek – szintén német hatásra – a cukrászatok kirakatában a különféle csoki nyulak, csoki tojások, melyek az ünnepkör kedvelt ajándékaivá váltak. Mára elképzelhetetlen az ünnep nélkülük, már hetekkel korábban megtöltik az áruházak polcait velük. Ilyenkor természetesen a dekorációk sem maradnak el, mindenkit emlékeztetve a húsvét közeledtére és arra, hogy maga is öltse ünnepi díszbe lakását, sőt udvarát és kertjét is. Ezek tehát az elmúlt évtizedek új szokáselemei, amelyekre a kereskedők és a gyártók is nagyban építenek, sőt, az ehhez szükséges termékek vásárlására sarkallnak. A turizmus két szálon épült be az ünnepkör szokásvilágába. Egyrészt az utazási irodák, települések, intézmények kínálatában megjelentek azok a programok, ahol a turista különleges, vagy hagyományos húsvéti szokásokat tekinthet meg vagy próbálhat ki. Itt ezeknek a szokásoknak, hagyományoknak a szellemi kulturális örökséggé válását is említenünk kell. Másrészt azt is megfigyelhetjük, hogy a húsvéti időszak az iskolai szünetek, a munkaszüneti napok okán a turizmusban is kiemelt időszakká lépett elő, így sokan utaznak el tavaszi pihenőre.
SZTEinfo - Pósa Tamara
