Kopernikusz igazsága a „halszaggal” szemben

Nádasdy Ádám – magyar nyelvész, költő, műfordító, esszéista és egyetemi tanár – tartott előadást a magyar nyelv uráli eredetéről, részletesen ismertette azt az eljárást, mellyel vizsgálják a nyelvünk rokonságait. A Szegedi Tudományegyetem Eötvös Lóránd Kollégiumában 2014. április 29-én tartott programon elsősorban a módszertanról hallhattak a látogatók.
Az angol, holland és német nyelv hasonlóságát elemezte beveztőként Nádasdy Ádám. „Mivel biológia órán is a békát boncolják először, hiszen az a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb, majd jönnek a bonyolultabb dolgok” – hasonlította össze mosolyogva a két tudományágat a professzor. „De nincs mód úgy belelátni a nyelvészetbe, mint a biológiába” – tette hozzá később. Az eljárás lényege, hogy az azonos jelentésű szavaknál megfigyelik a hangok változását.
Első példáként a magyar kő szót hozta fel. Ez az angolban stone, a hollandban steen és a németben Stein. Az alábbi indoeurópai nyelveknél megfigyelhető, hogy a stone szóban lévő o hang a hollandban ee-re változik, míg a németben ei-re. Ez a folyamat pedig végigkövethető számos angol, holland és német szónál. Ugyanezzel a módszerrel járnak el a magyar és finnugor nyelveknél is, melyek az uráli nyelvcsaládhoz tartoznak. Példaként a finn, vogul és magyar nyelvet hozta fel, melyhez állított egy finnugor rekonstrukciót. A magyar epe szó a finnben sappe, a vogulban tǟp, a finnugor rekonstrukcióban pedig säppä. Ehhez a következő elmélet párosult: a finn szó s hangja th-ra változott, mely egy idő után szétvált, ami a vogulban t-re módosult, a magyarban pedig h-ra. Ez a magyarban később eltűnt, így maradt a hepe szó helyett az epe. Vannak persze olyan szavak, melyeknél ez nem valósul meg. Ilyenkor arra kell gondolni, hogy az uráli nyelvcsalád kutatása 3000 évre tekint vissza, azóta pedig rengeteg jövevényszót használunk, mely számos dolognak tudható be. Ezzel kapcsolatban elég csak a 20. századra gondolnunk.
A nyelvrokonság kutatásának módszere egy logikai gondolatmenet, mely segít visszarepíteni bennünket az emlékezetünktől is messzebb. „Olyan a nyelvészet, mint a régészet. Én érthetetlen módon régi köveket találok a fölben, és a történész megmondja, hogy ott egy épület állt sok évvel ezelőtt” – magyarázta Nádasdy Ádám.
A 19. században genetikai rokonságot kutattak a nyelvek között, aminek következtében a nyelvészetbe a biológiából kerültek át kifejezések: például nyelvcsalád, leánynyelvek és öröklött szavak. Ennek köszönhető, hogy ma az emberek sokszor összekeverik a nyelvek rokonságát a tényleges rokonsággal. Így amikor azt hallják, hogy a magyar rokonságban áll a finnugorral, akkor azt hiszik, hogy biológiai kapcsolat van közöttük.
Sokan úgy vélik, a magyar nyelv és a finnugor nyelv rokonságának hangsúlyozásával és bizonyításával a magyarok büszkeségét akarják rombolni és a hunok dicsőségét „halszagúvá” tenni. A lényeg, hogy a nyelvészetet reáltárgyként kezelik és teljesen mindegy, hogy az igazságot milyen ember mondja ki. „Tegyük fel, hogy Kopernikusz egy török kém volt, akinek a kereszténység aláaknázása volt a célja a heliocentrikus világkép terjesztésével” – vetette fel Nádasdy Ádám. „ Változtat-e ez a tényen, hogy igaza volt?” – világította meg később. „Csak azért nem fogják a delfint az oroszlánnal rokonságba állítani az elefánt helyett, mert az sokkal nemesebb állat” – vitte tovább a gondolatot.
A vendégek a kérdéseiket feltehették és a tapasztalataikat megvitathatták Nádasdy Ádámmal az előadás végén.

SZTEinfo – H. R.