SZTE Info

Sajtóközlemény - Új idegsejttípusok az ember és a rágcsálók agykérgében

A Szegedi Tudományegyetem 608 millió forint vissza nem térítendő támogatást nyert el a „GINOP-2.3.2-15 – Stratégiai K+F műhelyek kiválósága” című felhívásra benyújtott GINOP-2.3.2-15-2016-00018 azonosító számú, „Új idegsejt típusok azonosítása és funkcionális jellemzése az ember és a rágcsálók agykérgében” című pályázat megvalósítására. A projekt szakmai vezetője Dr. Tamás Gábor, a Szegedi Tudományegyetem TTIK Biológia Intézet Élettani, Szervezettani és Idegtudományi Tanszékének egyetemi tanára.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

A projekt egyik fő célja azonosítani olyan, az emberi agyra jellemző, de az állatokban nem előforduló jelenségeket, illetve sejttípusokat, melyek talán szerepet játszhatnak abban, hogy az emberi agy teljesítőképessége más nagyságrendű, mint a kísérleti állatoké – mondta a kutatásról Dr. Tamás Gábor professzor. Hozzátette: a Szegeden folyó, emberi agykérgen végzett kísérleteket az különbözteti meg a hasonló amerikai, kínai és más európai projektektől, hogy a kutatócsoport az emberi agykérgi folyamatokat funkcionalitásukban vizsgálja, és nem arra keresi a választ, hogy hányféle idegsejttípus van, vagy hogy miként lehet mennyiségileg jellemezni az emberi agykérget.


„A kezdetektől fogva azt vizsgáljuk, hogyan működik az emberi agykéreg, az emberi idegsejtek működése mennyiben más, mint amit az állatmodellekben lehet tapasztalni” - mondta a professzor. Tamás Gábor szerint a projekt csak akkor lehet világszínvonalú és versenyképes, ha olyan területet vizsgálnak, amit máshol nem. A kutató hálás azért, hogy a magyar kormány felismeri annak jelentőségét, hogy van néhány olyan támogatásra méltó projekt az országban, amely továbbra is alkalmas arra, hogy felvegye a versenyt bárkivel, aki szintén ezen a területen kutat.

 

Az agykutatás helyzete hasonló, mint a fizikáé nagyjából száz évvel ezelőtt: a kezünkben vannak azok a technikai eszközök, azok az elméleti megfontolások, amikkel az igazán komoly kérdéseket megoldhatjuk – fejtette ki Tamás Gábor. Hozzátette: az egyik ilyen komoly kérdés az az, miben más az emberi agy, mint a többi, vagy, hogy kell-e emberi agy ahhoz, hogy az intelligencia kialakuljon. A következő 20-30 év hozhatja el az agykutatás forradalmát, hasonlóan ahhoz, ami a genetikában végbement az 1950-es 60-as években a genetikai kódok megfejtésével. A professzor úgy látja, a következő évtizedekben sikerül megfejteni az agyi vagy idegi kódot és bízik abban – a fizikusokkal ellentétben – hogy a megszerzett tudás felhasználásnak célja békés lesz.

 

A Tamás Gábor professzor és 15 fős kutatócsoportjának tagjai között ott van minden generáció: olyan alapszakos hallgató, aki még csak hallomásból ismeri az idegtudományt és olyan szenior vezető kutató, aki mutatott már fel eredményeket.

 

Tamás Gábor kifejtette, az emberi agykéreg szerkezete rendkívül összetett, az előzetes eredmények alapján sejttípusokra lebontott összetétele – más szervekkel ellentétben – rendkívüli módon különbözik a klasszikusan használt állatmodellekétől. Míg például az emberi szív, máj vagy vese és orvosi szempontból más kulcsfontosságú szervrendszerek kutatása alapozható állatokon végzett vizsgálatokra, addig az emberi agy annyira más, mint az állatoké, hogy nagyon nehéz – különösen a magasabb rendű emberi agyfunkciókhoz köthető betegségek – tanulmányozása bármilyen más fajon. – Problémás skizofréniát vizsgálni akkor, ha a betegség, mint agytevékenység, olyan sejtekhez, azok hálózataihoz köthető, ami más fajban nem fordul elő. Minél mélyebbre ásunk az emberi agy ilyen speciális tulajdonságaiban, annál inkább modell híján maradunk – fogalmazott a kutató, hozzátéve: az emberi betegségek legjobb modellje az ember.

 

A projekt várható eredményeiről szót ejtve Tamás Gábor elmondta: akkor lehet elégedett, ha lesz egy-két olyan eleme az emberi agykéregnek, melyet újként azonosít kutatócsoportjuk, és annak funkcióját megpróbálják megérteni, részben vagy egészen a pályázat futamideje alatt. arculati_elem_regionalis_fejlesztesi_alapAmennyiben sikerül azonosítani kizárólag az emberre jellemző idegsejttípust, és meghatározni annak funkcióját is, akkor a projekt alapvetően elért e célját, sőt, talán még többet is.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

esza_felso

SZTEmagazin

2020. október 20.

Nyito_1956._oktober_20._AudMax

„A szövetség célja az, hogy az egyetemekről és főiskolákról kikerülő ifjúság, ne közönyös tömeg, vagy megfélemlített réteg legyen, hanem a népért, a hazáért, a boldogabb jövőért harcoló bátor, lelkes sereg” – idézte a helyi napilap a szegedi MEFESZ 1956. október 20-i nagygyűlésén elhangzottakat. A szegedi egyetemisták és oktatóik 64 évvel ezelőtti napjait az SZTE Klebelsberg Könyvtár Contenta rendszeréből kiemelt visszaemlékezéssel és újságcikkel, valamint fotókkal és hangképekkel is fölidézhetjük.

SZTEtelevízió

2019. augusztus 07.

kiemelt_Berenyi_Antal

Berényi Antal, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa és kutatócsoportja azonosította azt az agyterületet, amely azoknak a ritmusoknak a keletkezéséért felelős, amelyek alvás közben a rövidtávú memóriából áttöltik az emléknyomokat a hosszú távú memóriába. A felfedezés segít annak a megértésében, miként tudunk emlékezni. Azt is felderítették, hogy a különböző epilepszia-típusok hogyan alakulnak ki az agyban. A kutatócsoport munkájáról dokumentumfilmben mesél az SZTE agykutatója.