Mesterházy Ákos akadémikus szenvedélye a munkája

Mesterházy Ákost érdekli a régészet, a csillagászat és a történelem. Házi könyvtára csak e témakörből közel 2 ezer kötetből áll. Sokszor utazik külföldre, többnyire hivatalos útra indul, járt már Észak-Amerikában és Ázsiában is, véleménye szerint azonban nem kell ahhoz az országhatárt elhagyni, hogy az ember építészeti csodákat lásson.

– Az első életre szóló leckét egyetemista koromban kaptam Farkas Gábor akadémikustól. A külföldön megjelent dolgozatai magyar eredetijét szerettem volna elkérni, mikor Keszthelyen a Burgonyanemesítő Intézetet meglátogatta és én ott voltam tudományos diákkörös. Rám nézett, és azt mondta: „Nincs magyar eredeti, mi angolul írunk!” Ez után kezdtem el komolyan tanulni a nyelvet – hallottuk Mesterházy Ákostól, aki az „Akadémikusok – Nyakkendő nélkül” című rendezvény meghívottjaként mutatkozott be a Móra múzeum dísztermében ülő hallgatósága előtt. A portré-sorozatot az 1970-es években indították el, akkor még „Beszélgetés kortárs tudósokkal”, illetve „Beszélgetés kortárs művészekkel” címmel. Az elsők között „a legszögedibb szögedi", a néprajzkutató és művészettörténész Bálint Sándor árult el magáról kicsit többet. A sorozat később megszakadt, majd az ezredfordulón Lipták Mária, a múzeum egykori közművelődési osztályvezetője a kezdeményezte, hogy újra indítsák.

Mesterházy Ákosról megtudtuk: 1945-ben született, evangélikus lelkész gyermekeként. A hit mindig fontos szerepet töltött be az életében. Jelenleg is a szegedi evangélikus gyülekezet tagja. Tanulmányait Keszthelyen végezte: 1967-ben szerezett diplomát a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen.

Kiderült: anyanyelvi szinten beszél németül. Gyerekkorában minden évben két hetet töltött egy ismerős családnál az egykori NDK-ban, ugyanennyi ideig nyaralt náluk az ottani német család fia. Mindig is érdekelte a csillagászat, az építészet, a régészet és a történelem.. Különösen a Szent-korona kérdésköre foglalkoztatja. Sok helyütt megfordult a világban, Lefényképezte a maja piramisokat, a Notre Dame-ot, az Amiensi katedrálist, mégis azt mondja: nem kell az embernek messzire utaznia ahhoz, hogy gyönyörű építészeti csodákat lásson. Kiemelte a nagybörzsönyi Szent István templomot, és a Zala megyei kis falusi román templomokat, amelyek nagyon közel állnak a szívéhez. Fontosnak tartotta, hogy ezeket gyermekei is megismerjék.

Szakmai múltjáról elmondta: először burgonyarezisztencia problémák érdekelték, majd 1970-től, az akkori búzafuzárium-járvány hatására kezdett el a fuzáriumos betegségekkel foglalkozni a Növényvédelmi Kutató Intézetben. Kutatásait 1972-től Szegeden, a Gabonatermesztési Kutató Intézetben, illetve jogutódaiban folytatta. Jelenleg tudományos igazgató-helyettesként dolgozik, és vezeti a Rezisztenciakutatási Osztályt is. A mikotoxinokat termelő gombákkal szembeni ellenállóságot kutatja, és a velük szembeni rezisztencianemesítés hazai kutatója. Iskolát is teremtett. Az osztrák, német, norvég – ma már nemzetközi rangú központok – az ő közreműködésével jöttek létre, és komoly hatással van az amerikai, kínai, kanadai és mexikói nemesítésre is. Fő kutatási területe a búza és kukorica fuzáriumos betegségeivel szembeni ellenállóképesség növelése és ennek hatása a toxinok felhalmozódására. Kiderült, hogy a nagyobb ellenállóképesség alacsonyabb toxintartalmat jelent, ezért a legfontosabb a rezisztencia növelése. A PhD fokozatot 1979-ben, az MTA doktori címet 1989-ben kapta meg, 2007-ben az MTA levelező tagjává választották.

– Minden sikeres ember mögött áll valaki – vallja a szegedi akadémikus, aki elárulta: felesége gyakorta mondogatja neki, hogy kevesebbet kellene dolgoznia, és többet pihennie. Erre próbál is odafigyelni, de – mosolyogva megjegyezte – a technika korában már szerencsére otthon, a számítógép előtt ülve is folytathatja a munkát.

Bobkó Anna