SZTE Info

Sajtóközlemény - A Tisza mikroműanyag-szennyezés vizsgálat eredményéről

A Tiszán átlagosan 3200 mikroműanyag-szemcse található 1-1 kilogramm partmenti üledékben a Szegedi Tudományegyetem kutatói szerint. Az SZTE Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék munkatársai a Tisza teljes hosszán és a nagyobb mellékfolyók torkolat-közeli szakaszain a folyóvízi üledékben található mikroműanyag-szennyezést vizsgálják. Többek között arra a kérdésre is választ kerestek, hogy van-e összefüggés az üledék szemcsemérete és a szennyeződés koncentrációja között.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

– Átfogó képet kaphatunk arról, hogy melyik folyó honnan hoz nagy mennyiségű műanyag-szennyezést a Tiszába, és hogyan alakul a Tisza teljes hosszán a szennyezés mértéke – összegezte a 2019 óta végezett kutatómunkájuk célját a Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék egyetemi docense, Dr. Kiss Tímea.

 

Egyre több műanyagot használunk a mindennapi életben: műanyagból készülnek a háztartási eszközök, a ruhák, a festékek és műanyag van a szépségápolási termékekben is.

 

– A műanyag a szennyvízzel és a hulladék nem megfelelő elhelyezésével bejuthat a folyókba, fizikailag összetöredezik, 5 milliméternél kisebb darabokból álló mikroműanyaggá válik, amit a folyók elszállíthatnak, illetve a hordalékkal együtt lerakják – magyarázta a szakember.

 

A kutatás első eredményei alapján a Tiszán átlagosan 3200 mikroműanyag-szemcse van 1-1 kilogramm partmenti üledékben, míg a mellékfolyók esetében a szennyezettség értéke kilogrammonként 4100 darab. Mindez jelentős szennyezettségre utal, mely – az SZTE kutatói által gyűjtött, az 1. ábrán bemutatott adatok alapján – elsősorban a kárpátaljai Nagyág és a Romániából érkező Maros folyókat érinti.

 

Az SZTE kutatói arra is fölhívják a figyelmet, hogy egyes helyeken a magyarországi szakaszon is jelentős mennyiségű műanyag juthat a folyóba, hiszen Dombrádnál, Nagykörűnél és Csongrádnál kiugróan magas műanyag-koncentrációt mutattak a helyi strandok környezetéből gyűjtött minták.

 

– A folyóvízi mintákban nem találtunk tisztítószerekből és kozmetikai szerekből – például arcradírról – származó gömb-alakú mikroműanyagot, illetve a zacskók lebomlásával keletkező műanyagfoszlány mennyisége is elhanyagolható volt. Az üledékmintákat inkább a különböző színű szálak uralták, melyek nagy valószínűséggel a környezetbe kijutó, nem megfelelően tisztított, műszál maradványokat tartalmazó mosóvízből, esetleg kidobott ruhák vagy kötözőanyagok bomlásából származhatnak – árnyalta az összképet az SZTE egyetemi docense.

 

Az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Földrajzi és Földtudományi Intézet kutatói a mintavételt a 2020-as tavaszi árvizet követően megismételték, a laboratóriumi vizsgálatok folyamatosak. Az újabb méréssorozathoz a korábbinál is több helyről gyűjtöttek mintát, így vizsgálhatóvá vált például, hogy van-e összefüggés az üledék szemcsemérete és a szennyeződés koncentrációja között, illetve az árvíz újra rendezte-e a mikroműanyagok eloszlását a Tisza vízrendszerében.

 

Az SZTE TTIK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék kutatói által vizsgált téma a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) által meghirdetett alapkutatási pályázaton sikerrel szerepelt, támogatást kapott. A szegedi kutatócsoporthoz kapcsolódnak a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és az Újvidéki Egyetem kutatói is.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

esza_felso

SZTEmagazin

2020. október 20.

Nyito_1956._oktober_20._AudMax

„A szövetség célja az, hogy az egyetemekről és főiskolákról kikerülő ifjúság, ne közönyös tömeg, vagy megfélemlített réteg legyen, hanem a népért, a hazáért, a boldogabb jövőért harcoló bátor, lelkes sereg” – idézte a helyi napilap a szegedi MEFESZ 1956. október 20-i nagygyűlésén elhangzottakat. A szegedi egyetemisták és oktatóik 64 évvel ezelőtti napjait az SZTE Klebelsberg Könyvtár Contenta rendszeréből kiemelt visszaemlékezéssel és újságcikkel, valamint fotókkal és hangképekkel is fölidézhetjük.

SZTEtelevízió

2019. augusztus 07.

kiemelt_Berenyi_Antal

Berényi Antal, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa és kutatócsoportja azonosította azt az agyterületet, amely azoknak a ritmusoknak a keletkezéséért felelős, amelyek alvás közben a rövidtávú memóriából áttöltik az emléknyomokat a hosszú távú memóriába. A felfedezés segít annak a megértésében, miként tudunk emlékezni. Azt is felderítették, hogy a különböző epilepszia-típusok hogyan alakulnak ki az agyban. A kutatócsoport munkájáról dokumentumfilmben mesél az SZTE agykutatója.