Senator Honoris Causa címet adományozott az SZTE a lengyel államfőnek

A magyar és a lengyel történelem közös állomásait, vonásait, valamint a szegedi universitas alapításának Lengyelországhoz kapcsolódó gyökereit idézték föl a szónokok azon az ünnepi szenátusülésen, melyen Senator Honoris Causa címmel tüntették ki a Lengyel Köztársaság elnökét a Szegedi Tudományegyetem központi épületében.

Szabó Gábor, az SZTE rektora nagy örömmel beszélt a díjazásról, mondván, a lengyel elnökkel együtt ahhoz a generációhoz tartozik, mely örömmel és folyamatosan ápolta a két nép közötti barátság hagyományát. Közös témát is találhattak volna az 1970-es években, ha a Balatonnál találkoznak – mondta –, hiszen együtt szidhatták volna a szovjeteket. Komolyra fordítva a szót annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a magyarokat és a lengyeleket leginkább a szabadságvágy kapcsolja össze. Felidézte 1848/49 és 1956 kapcsolódási pontjait, majd még korábbi történelmi párhuzamot húzott. Nevezetesen arról emlékezett meg, hogy a szegedi egyetem jogelődjét, a kolozsvári akadémiát 1581-ben Báthory István mint erdélyi fejedelem, lengyel király és litván nagyherceg alapította meg. Az intézmény Lengyelországhoz való kapcsolódásának történeti folyamata az akadémikus szerint szépen csúcsosodik ki 2012-ben, mikor a lengyel államfőnek Senator Honoris Causa címet adományozott az SZTE szenátusa.

– Másodszor járok Szegeden, először egyetemistaként jutottam el ide autóstoppal. Rengeteg nagyszerű emléket őrzök az országról, számos barátságot kötöttem magyarokkal. Külön köszönöm, hogy most felvettek ebbe a magyar egyetemi közösségbe – kezdte beszédét Bronisław Komorowski. Az elnök kiemelte, az egyetem tanítók és tanulók olyan közössége, melyben nincsenek éles határok, hiszen valahol mindannyian tanulunk, akár a magyar, akár a lengyel nemzet, akár az európai közösség vagy az emberiség részeként. Szabó Gábor szavaira reflektálva megemlítette, hogy Báthory István nemcsak Kolozsváron, hanem Vilnóban (Vilnius) is megvetette egy egyetem alapjait. A két intézmény múltja, sorsa pedig drámai hasonlóságokat mutat. Az erdélyi egyetem közismert körülmények között, az első világháború és a trianoni diktátum után nyert új otthont Szegeden, s a vilnói is addig virágzott, míg ott lengyel közösség létezett. Ma ennek az egyetemnek az örököse a lengyelországi Torunban szolgál. Külön kiemelte, hogy az SZTE nagy hatású Nobel-díjas tudóst adott a világnak Szent-Györgyi Albert személyében. A C-vitamin nélkül – fogalmazott – nem is tudnánk élni, létezni. Mindezek szellemében arra kérte az universitas mai polgárait, találják fel a Barátság vitaminját, hogy azt a két nép további hosszú évszázadokon át szedhesse.

Az ünnepségen más közéleti személyiségek mellett a Magyar Köztársaság elnöke is részt vett. Schmitt Pál felidézte: a magyar parlament és a lengyel szejm öt éve ellenszavazat nélkül döntött úgy, hogy az ezeréves történelmi gyökerek, hagyományok tiszteletére március 23-át a magyar–lengyel barátság napjává nyilvánítja. Az érintett nemzeteket szerinte a szimpátia és a szeretet fogja össze, ezt kell továbbörökíteni a következő generációknak. Az együttműködésnek pedig – boncolgatta – a tudomány is szerves része, hiszen a tudomány mindennek az alapja az életben. A barátságának viszont – hívta fel a figyelmet – a mindennapok cselekedeteiben, az önkormányzatok, az egyetemek közötti kapcsolatokban kell a jövőben is valósággá válnia.

Az ünnepség zárásaként Molnár Dániel, az SZTE Bölcsészettudományi Kar hallgatója a szegedi diákság nevében köszöntette a kitüntetettet, s röviden bemutatta a Régi Magyar Irodalom Tanszéken végzett, lengyel vonatkozású kutatásait.

A díjazott: Bronisław Komorowski

A Lengyel Köztársaság elnöke, Bronisław Komorowski 1952-ben született, egy Wroclaw környéki településen, a függetlenség tradícióját őrző, művelt, nemesi származású családban. Diplomáját a Varsói Egyetem Történelem Karán szerezte. Már középiskolásként részt vett az ellenállásban, később hazafias megmozdulások szervezője volt. Az illegális sajtó nyomdászaként, újságírójaként, terjesztőjeként és kiadójaként is dolgozott. Az ellenállás éveiben gyakran letartóztatták. A szükségállapot idején és azt követő időszakban, egészen 1989-ig történelmet tanított egy teológiai középiskolában. Az egykori antikommunista aktivista, később képviselő, majd honvédelmi miniszter először (mint a Lengyel Köztársaság Szejmjének háznagya) ügyvivő elnökként került a köztársasági elnöki székbe Lech Kaczyński tragikus halálát követően. 2010. július 4-én köztársasági elnökké választották, ezért háznagyi megbízásáról négy nappal később leköszönt. 2010. augusztus 6-án letette az esküt a Nemzetgyűlés előtt.

Az eseményről készült képgaléria itt megtekinthető