Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Bravúrosan végezték el nemrégiben az első hibrid transzkatéteres aorta műbillentyű beültetést az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ II. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ Invazív Kardiológiai Részlegében. A szívsebészeti osztály és az invazív kardiológiai részleg sikeres, hosszú ideje fennálló kooperációja, és a logisztikai nehézségeket is legyőző innovatív megoldása járult hozzá ahhoz, hogy a Szegeden eddig egyetlen ilyen típusú beavatkozás sikeres legyen.
A súlyos aortabillentyű-szűkület klasszikus műtéti megoldása a szívsebészeti billentyűcsere. Az idősebb, több súlyos társbetegséggel terhelt pácienseknél azonban a mellkasnyitással és a szívmotor alkalmazásával végzett sebészeti megoldás a magas műtéti kockázat miatt sokszor nem vállalható. Erre az esetre volt példa a május 20-i szegedi műtét is.
Mint Dr. Szűcsborus Tamástól, az Invazív Kardiológiai Részleg katéteres billentyűbeültetés program vezetőjétől megtudtuk, a 75 éves páciens alapbetegsége aortabillentyű-szűkület volt, melyhez szívelégtelenség társult. Korábban koszorúér betegsége volt, amit akkor sikeresen kezeltek fémháló beültetéssel. Tavaly decemberben akut szívelégtelenséggel került be a páciens a szegedi klinikára, később pedig nem lehetett szívsebészeti eljárással a billentyűcserét elvégezni, mert a szív balkamra funkciója rendkívül gyenge volt. Ezért a szívsebészeti osztály a katéteres beültetést javasolta, mert a beteg számára az kisebb megterhelést jelent.
A jelenleg leggyakrabban alkalmazott technika, az úgynevezett „perifériás artériás behatolási kapun” át végzett transzkatéteres műbillentyű beültetés, ami azt jelenti, hogy a páciensnek a combhajlatban található, tapintható artérián keresztül juttatják be a katéteres eszközt és a billentyűt. Azonban – mint ahogy a beavatkozást megelőző kiterjedt kardiológiai vizsgálatok kimutatták – a beteg erre nem volt alkalmas: a billentyű számára 5 mm-es érút szükséges, míg neki az érkalibere kisebb volt, csak 3-3,8 mm-es, amin nem fért volna el a billentyű. A másik út a hónaljartéria felőli lett volna, de sajnos ezen a módon sem volt lehetőség erre a beavatkozásra.
Az orvoscsoport ekkor szembesült azzal a lehetőséggel, hogy hibrid megoldással, vagyis a szívsebészeti és az invazív transzkatéteres technikát együttesen alkalmazva lehetséges az aortaműbillentyű beültetése. Ilyen műtétet eddig még nem végeztek a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Invazív Kardiológiai Részlegében. Míg azonban az országban az ilyen beültetések leginkább szívsebészeti háttérrel, hibrid, speciális műtőben történnek, addig a szegedi orvoscsoport tagjainak hibrid műtő hiányában, a logisztikai nehézségeket legyőzve kellett innovatív megoldást találniuk.
Dr. Szűcsborus Tamás hangsúlyozta, ez egy kiváló alkalom volt arra, hogy a rugalmas, magas szintű szakmai együttműködés jegyében találjanak kompromisszumos megoldást: a szívsebész orvosok a megszokott biztonságú, speciálisan felszerelt szívsebészeti műtőből mentek át a másmilyen kialakítású, megfelelő gyorsaságú röntgen képalkotással rendelkező szívkatéteres műtőbe. A műtét során a mellkasfalat részlegesen megnyitották, majd a szívsebészek feltárták a főverőeret, amelyen keresztül a transzkatéteres csapat felvezette az új billentyűt a szívhez. A sertésből készült, védőhüvelyes kapszulába csomagolt billentyűt dobogó szívnél kell másfél méteres katéteres eszközzel 3-5 mm-es mélységbe megfelelő pozícióba elhelyezni. Ez a megoldás ritkának számít, eddig körülbelül 10 esetben alkalmazták az országban. Az Országos Kardiológiai Intézetben az elmúlt háromszáz műtétet figyelembe véve egyet sem végeztek ilyen módszerrel. A szegedi beteg a műtét óta jól van, várhatóan egy hét múlva elhagyhatja a klinikát.
A témáról bővebben az SZTE Hírportálján olvashat.
Az SZTE invazív kardiológiai transzkatéteres munkacsoport szakmai hátterét biztosította Dr. Ungi Imre, a programot és a beavatkozást szervezte: Dr. Szűcsborus Tamás mellett Dr. Sasi Viktor, Dr. Szántó Gyula, szívultrahang: Dr. Havasi Kálmán. A Szívsebészeti osztály részéről: Dr. Bitay Miklós és Dr. Szabó-Biczók Antal, valamint az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet képviseletében Dr. Blaskovics Ivett. E mellett szívsebészeti műtősnő, invazív kardiológiai-, aneszteziológiai- asszisztensek, pumpa technikusok és műtősök voltak jelen. A műtőben tartózkodott megfigyelőként és tanácsadóként a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet részéről Dr. Fontos Géza.
