SZTE Info

Sajtóközlemény - Több mint félezer életet mentettek meg az SZTE polgárai

171 hallgató, oktató és dolgozó adott vért az év 100. napján a Nagy SZTE Véradáson, kedden. Ezzel elérték a célt: nem 300, hanem 513 életet mentettek meg. A verseny szervezői arra hívják fel az ország felsőoktatási intézményeit: szervezzenek véradást, amelynek célja az SZTE által beállított nemhivatalos rekord megdöntése.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

A megszokottnál is nagyobb volt április 10-én, az év 100. napján a forgalom az SZTE József Attila Tanulmányi és Információs Központban – itt várták az önkéntes véradókat 10 és 17 óra között az Országos Vérellátó Szolgálat munkatársai. A Nagy SZTE Véradás elérte, sőt, meg is haladta célját: a résztvevők nem 300, hanem több mint félezer életet mentettek meg. A vállalás utalt a véradás szlogenjére: „Adj vért, és ments meg három életet!” Kedden a szegedi egyetem hallgatói, oktatói és dolgozói ezt nagy létszámban meg is tették.

 

Dr. Imreh Szabolcs, az SZTE GTK egyetemi docense azt mondta: a véradás nagyon nemes cselekedet, amivel jó példát lehet mutatni a fiataloknak.

- A 100 fölötti létszámmal nagyon elégedettek voltunk az év 100. napján, hiszen elértük a célunkat. Minden felsőoktatási intézményt szeretnénk arra biztatni - a sajátunkat is - hogy ezt a létszámot múlják felül az általuk szervezett véradáson.

Szekeres Veronika, az Országos Vérellátó Szolgálat regionális igazgatója azt mondta: nagyon fontos számukra, hogy az éves, heti, havi véradások egyenletesek legyenek, hiszen a betegellátás ezt követeli meg tőlük.

- A soknapos ünnepekből bőven kijut ebben az évben, és a véradókat a négynapos ünnepek, a szabadságolások alatt és nyáron nehéz megtalálni. Rendszeres véradóink nagyobb tömege az idősebb korosztályból kerülnek ki, mindenféleképpen nagyon fontos, hogy az utánpótlásuk meglegyen – tette hozzá Szekeres Veronika. - A Szegedi Tudományegyetem vezetése és az Országos Vérellátó Szolgálat felsővezetése egyarán elkötelezett abban, hogy minden fiatalt megszólítsunk, megismertessük velük a véradás fontosságát, jelentőségét, és bevonzzuk őket is az önkéntes véradók közösségébe. Ezért olyan eseményeket szervezünk, ami számukra érdekes és vonzó - ezért is céloztunk meg legalább száz véradót az év századik napján. Hogy ez a véradás sikeres legyen, az OVSZ-nél korábban még nem használt, most bevezetett regisztrációs felületet is létrehoztunk a véradók számára az interneten, így előzetesen is tudtak időpontot foglalni. A netes regisztráció számunkra is nagyon hasznos volt, hiszen előre láttuk, hányan jelentkeztek, így tudtuk tervezni a kapacitásainkat, hogy milyen és mekkora csapattal vonuljunk ki a TIK-be, és fel tudtunk készülni arra, hogy megfelelő gyorsaságban tudjuk lebonyolítani a véradásokat.

A szegedi régióban naponta 200-250 véradásnak kellene lennie ahhoz, hogy a betegeket biztonságosan el tudják látni vérrel, vérkészítményekkel. Egy véradással három életet lehet megmentei - egy teljes véradásból, ami 450 milliliter teljes vér levételét jelenti, háromféle készítményt állítanak elő: friss fagyasztott plazmát, vörösvérsejt koncentrátumot, a kettő közötti határrétegből pedig vörösvérsejt lemezke-koncentrátumot. A vörösvérsejt koncentrátumból évente az országban 400 ezer egységre van szüksége, ennek biztosítása érdekében a lakosság 5 százalékának kellene rendszeresen vért adni.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

esza_felso

SZTEmagazin

2020. május 26.

IMG_9666

Marton Ákos Barnabás és Vinkó Leó fiatal festőművészek, mindketten a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar rajz szakán végeztek. Évek óta alkotnak együtt, és dekorálnak: szórakozóhelyeken, fürdőben és épületek hatalmas tűzfalain csodálhatjuk meg monumentális munkáikat. Az alkotópárossal aktuális megbízásuk helyszínén beszélgettünk.

SZTEtelevízió

2019. augusztus 07.

kiemelt_Berenyi_Antal

Berényi Antal, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa és kutatócsoportja azonosította azt az agyterületet, amely azoknak a ritmusoknak a keletkezéséért felelős, amelyek alvás közben a rövidtávú memóriából áttöltik az emléknyomokat a hosszú távú memóriába. A felfedezés segít annak a megértésében, miként tudunk emlékezni. Azt is felderítették, hogy a különböző epilepszia-típusok hogyan alakulnak ki az agyban. A kutatócsoport munkájáról dokumentumfilmben mesél az SZTE agykutatója.