A matematikai káoszelmélet eredményei – többek között – a vérképzőrendszer, a szív és az érrendszer, az idegrendszer kóros elváltozásainak megértésében és kezelésében segíthetnek. Új megközelítéssel „tesz rendet” a Mackey-Glass egyenlettel leírható „szabálytalanságban”, szelídíti a káoszt Kiss Gábor és Röst Gergely, a Szegedi Tudományegyetem két matematikusa.
Zűrzavart, összevisszaságot jelent a káosz a hétköznapi értelemben. Mindennapi életünkben számos területen, például a légkörben, folyadékok áramlásában, de még bizonyos égitestek mozgásában is előfordul bonyolult, szabálytalan, véletlenszerűnek tűnő viselkedés. Ezeket sokszor nem a rendszer összetettsége, hanem egyszerű és előre meghatározott, determinisztikus szabályok hozzák létre. Az ilyen, kaotikus rendszerek egyik jellemzője a kiindulási helyzetre való érzékenység, amit pillangó-effektusként is szoktak emlegetni. A káosz alaposabb megértése intenzív matematikai kutatások tárgyát képezi a múlt század második felétől.
A visszacsatolásokban fellépő időkésések is okozhatnak kaotikus viselkedést, aminek nevezetes példája az úgynevezett Mackey-Glass egyenlet. Ezt a nemlineáris egyenletet Leon Glass és Michael Mackey, két kanadai kutató állította fel 1977-ben a különböző testi rendellenességek mögött meghúzódó fiziológiai szabályozó folyamatok matematikai leírására. Az egyenlet különböző variánsait sikerrel alkalmazták, többek között, a vérképzőrendszer, a szív és az érrendszer, továbbá, az idegrendszer többféle kóros elváltozásának alaposabb megértésében, illetve kezelésében. Mivel a kaotikus működés sok esetben, például betegség esetén sem kívánatos, fontos megérteni, hogy milyen módszerekkel lehet elkerülni a káoszt. Rendet lehet-e tenni a szabályozhatatlannak tűnő kaotikus rendszerben? A káoszelmélet kutatásának egyik területe az úgynevezett káosz-kontroll.
A kaotikus rendszerek hagyományos szabályozása során, az alkalmazott eljárások a rendszerben meglévő, végtelen sok, instabil periodikus megoldások egyikének a stabilizálásával szabadulnak meg az adott rendszer véletlenszerű viselkedésétől, érik el annak megjósolhatóságát. Ezzel szemben Kiss Gábor és Röst Gergely, a Szegedi Tudományegyetem két matematikusa legújabb, a Chaos című interdiszciplináris folyóiratban megjelent tanulmányában egy teljesen új megközelítéssel tudta szabályozni a Mackey-Glass káoszt. Az ötletük lényege, hogy az összes megoldást eltérítik a fázistér egy olyan részébe, ahol – mint azt Röst Gergely és Jianhong Wu kanadai matematikus egy korábbi munkájában már igazolta – kaotikus viselkedés nem léphet fel. A szegedi matematikusoknak több különböző mechanizmussal is sikerült a kaotikus viselkedést szabályos periodikus mozgássá vagy éppen egyensúlyi állapottá szabályozni. Kiss Gábor és Röst Gergely így szelídítik meg a káoszt, folytatják az SZTE Bolyai Intézetben hagyományosan eredményes káoszkutatást.
Részletek, fotók az SZTE Hírportálján.