Kiemelt_Alma_honap_CserK

A hónap Alma Mater tagja márciusban: Cser Krisztián

Nem mindennapi történet, ha egy fizikus doktoranduszból nemzetközileg elismert operaénekes lesz. Cser Krisztián esetében ez volt a helyzet: miután elvégezte a Szegedi Tudományegyetem jogelődje, a JATE fizikus szakját, a „zeneművészeti karon” folytatta tanulmányait. Március hónap Alma Mater tagja: Cser Krisztián operaénekes, akivel a szegedi egyetemi évekről, döntésekről és a színpadi életről beszélgettünk.

Számos ikonikus szerepben láthattuk már: játszotta Bartók Kékszakállúját, Mozart Figaróját, a Varázsfuvola Sarastroját, és Verdi Don Carlos című művében Fülöp szerepét is. A Magyar Állami Operaház kezdeményezésében ön is részt vesz: középiskolás diákokat ösztönöznek éneklésre. Ezen kívül milyen tevékenységekkel töltik most otthon az időt? Mennyire tud egy operaénekes „home office”-ban dolgozni a koronavírus járvány idején?

– Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy szinte lehetetlen – főleg azért, mert nincs egy körülhatárolt időszak, nem tudjuk meddig tart a helyzet, mire, milyen szerepre, koncertre készüljön az ember… Szóval így általában olyan szerepeket énekelek, amikhez a legjobban van kedvem, mert kedvesek számomra. De ez nem vesz el olyan sok időt. Ezen kívül a két lányomnak segítek a tanulásban, a feleségemnek pedig a házimunkában. Ha kell valami a boltból, én megyek le, és futni is szoktam, de csak olyan helyre, ahol nincsenek emberek. Nem könnyű ez a helyzet lelkileg senkinek, a kis feladatok és apró örömök nagyon fontosak lettek.


Cser_Krisztian_2

Amellett, hogy operaénekesként lép fel nap mint nap, sokat utazik, két gyermek édesapja, és még aktívan sportol is – derült ki az Opera Café portréjából is. Meséljen arról, hogyan telik egy átlagos hétköznapja?

– Én éppen azt szeretem a legjobban, hogy nekem nem igazán van egy átlagos napom, minden nap más. Vannak persze időszakok, amikor hasonlóan telnek az órák. Ilyen volt például a december is, nagyon sűrű, gyakorlatilag minden nap folyamatosan próbáltunk. De egyébként változatosak a hétköznapjaim, valamikor koncert, vagy előadás van, máskor próba, és van olyan is, hogy hetekig külföldön vagyok.


Egészen fiatalkora óta foglalkoztatta a zene, tanult zongorázni, mégis fizikus szakra jelentkezett. Mi ennek az oka? Dilemmázott akkoriban, hogy melyik irányt válassza?

– Engem egészen fiatalkorom óta érdekeltek a természettudományok: már hetedik osztályban megfogalmazódott bennem, hogy ebben az irányban szeretnék majd továbbtanulni. Eleinte, alsó tagozatban a matematikát szerettem, majd amikor elkezdtem fizikát is tanulni, rájöttem, hogy ez az, ami igazán érdekel. Közben a zene is mindig jelen volt az életemben: tanultam zongorázni, gitározni, kicsit csellózni, később énekeltem énekkarban is, viszont ebben az időszakban inkább azért dolgoztam sokat, hogy bekerüljek a Szegedi Tudományegyetem – akkor még JATE, azaz a szegedi József Attila Tudományegyetem – fizikus szakjára.


Cser_Krisztian_1

A diploma után dolgozott fizikusként, PhD hallgató volt, majd az SZTE Zeneművészeti Karát is elkezdte – nyilatkozta ezt például az IKON című műsor portré interjúban is. Mi miatt döntött úgy végül, hogy az éneklés lesz az ön útja?

– Ezt a döntést nagyon sokáig húztam, mert miután elvégeztem a fizikus szakot, az SZBK-ban, a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban voltam doktoranduszhallgató, közben pedig elkezdtem zenei tanulmányaimat a szegedi zeneművészeti karon. A fizikusságot nem akartam eldobni, hiszen amellett, hogy érdekelt a terület, rengeteg időt és energiát is belefektettem. Közben viszont biztatást kaptam arra vonatkozóan, hogy foglalkozzak a hangommal, a zenei pályával. És természetesen tetszett is a dolog, de azért óvatosan fogtam neki – nem kezdtem hiú ábrándokat kergetni, hogy „akkor én most énekes leszek” –, inkább hobbiként tekintettem akkor még erre. De aztán úgy alakult, hogy elkezdtem kapni szólószerepeket, koncertfellépéseim lettek. Vonzott a színpad, és voltak emberek, akik nagy hatással gyakoroltak rám erről a területről – gondolok például Polgár Lászlóra. Egy kicsit mindig úgy éreztem egyébként, hogy mindenütt kívülálló vagyok: a fizikusok között énekes, énekesek között fizikus. De szerencsére barátokat mindenhol találtam.


A Szegedi Egyetem című lap több – például az 1997. december 16-i, vagy az 1999. december 8-i – számában is olvasható arról beszámoló, hogy a „JATE Kulturális Kuratóriuma” által hirdetett „Egyetemi Zenei Versenyen” a képzeletbeli dobogóra állhatott. Hogyan gondol vissza a szegedi egyetemi évekre? Mik a legemlékezetesebb egyetemi élmények?

– Nagyon jól emlékszem egy borzasztóan nehéz vizsgámra még a fizikus szakról. Miután kirúgtak, kénytelen voltam dékáni engedéllyel vizsgázni. Erre a vizsgára egy héten keresztül minden nap reggeltől estig tanultam, de végül ötössel mentem át. A zeneművészeti karon a legnagyobb élményem, hogy nap mint nap világhírű művészekkel dolgozhattunk együtt. A leginkább talán Marton Éva és Polgár László kurzusai hagytak bennem nagyon mély nyomot. Az SZBK-ban töltött idő alatt a közösséget szerettem nagyon, tagja lehettem egy nagyon jó kutatócsoportnak.


Mit szeret a legjobban a munkájában, ami miatt úgy gondolja, hogy megérte ezt a területet választani?

– Nagyon szeretek a színpadon lenni, szeretem az operát és az oratóriumot, és szeretem a közönség szeretetét is. Jó az az érzés, hogy tudok nekik adni valamit. Talán az egyik legnagyobb élményemem a pályafutásom alatt, hogy valaki, aki nem szerette az operát, azt mondta, azért szerette meg, mert engem hallott énekelni. Ezt nevezhetjük missziónak is... Amit még nagyon szeretek, hogy sok a missziós programja az Operaháznak. Így például az Operakaland, amiben középiskolás diákokat vonunk be, bevezetjük őket az opera, mint műfaj világába. Aztán gyakran megyünk a Budapest Fesztiválzenekarral kis falvakba, ahol ingyenes koncerteket adunk az embereknek a Közösségi hét keretein belül, és beszélünk a művekről. Ezzel tudunk olyan közösségeknek is adni valamit, akiknek nem adatik meg, hogy Pestre járjanak, például a Müpába, vagy az Operába. Nekik mi visszük el a zenét. És az, hogy látom az ott élő embereken, hogy hálásak ezért, az nagyon sok lelki pluszt ad nekem is. Ezért például megéri.

SZTEinfo – Kósa Boglárka

Fotó: Raffay Zsófi

További cikkek az SZTE „A hónap Alma Mater tagja”sorozatában:

2016

Prof. Dr. Szecsődi Ferenc

Sárközy Bence

Karkas Mihály

Kollár Árpád

Kecsmár Zsuzsanna

Márton Anita

„Sörények” csapata: Dr. Molnár Tamás, Dr. Tánczos Krisztián és Dr. Lovas András

Molnár Gyula

2017

Menyhei Szabolcs

Kurucz Éva

Wodala Márk

Vincze Veronika

Kopasz Katalin

Prof. Dr. Széll Márta

Dóczi Attila

Kondor Vilmos

Thuróczy Szabolcs

2018

Szilassi Péter

Antoni Rita

Angyal Dorottya

Kiefer Ferenc

Szilasi László

Seres Erika

Bató Ágnes és Gera Judit

Sun City Brass

2019

Tóth Icó

Dr. Roszik Melitta

Gál Béla

Lábas Viki

Szabó Dominika

Hajnal Dániel

„I am Soyuz” Lili

2020

Dr. Zolnay Kriszta

Dr. Letoha Tamás

*

az „Ő is SZTE-s volt” című sorozatban:

Miklósa Erika

Fool Moon Énekegyüttes

Grecsó Krisztián

Vedelek Balázs és Viktor

Márton Anita

Prof. Dr. Széll Márta

Kecsmár Zsuzsa

Ádám Zsuzsanna

Lobó-Szalóky Lázár

*

az „SZTE-sek a nagyvilágban” című sorozatban:

Daru Orsolya

Bodó Réka és Bodó Angéla

Horváth Dóri

Pekár Tamás

Szita Szilvia

Az Egyetem neve:
Szegedi Tudományegyetem
Rövidített megnevezése: SZTE
Székhelye: Szeged, Dugonics tér 13.
Postacíme: 6720 Szeged, Dugonics tér 13.
Központi telefonszáma: (62) 544-000

C_evszammal

Az egyetem megnevezése külföldi kapcsolataiban:
latinul:
Universitas Scientiarum Szegediensis
angolul:
University of Szeged
németül:
Universität Szeged
franciául:
Université de Szeged

Az egyetem alapítója:
Országgyűlés

Az egyetem felügyeleti szerve:

Innovációs és Technológiai Minisztérium