Már öt éve annak, hogy a Margaret Island névről nem a budapesti Margit-sziget jut eszünkbe elsőre – Lábas Viki, Füstös Bálint és Törőcsik Kristóf jóvoltából, akik 2014-ben alapították meg az azóta példátlan népszerűségre szert tett zenekart. Bár a Margaret Island alapvetően Budapesten él és mozog, Lábas Viki, az együttes énekese nekünk, szegedi egyetemistáknak az „iskolatársunk”, hiszen egykor a Szegedi Tudományegyetem néprajz szakának levelező tagozatos hallgatója volt.
– Fonyód a szülővárosod, Szeged az iskolavárosod. Miért éppen a Szegedi Tudományegyetemre jelentkeztél?
– Azért akartam Szegedre menni, mert a néprajz gyakorlatias oldalát szerettem volna megfogni, nem pedig egyből kutató lenni.
– Levelezősként is sikerült megtapasztalnod, milyen a szegedi egyetemi élet?
– Persze! A hétvégéket, péntektől vasárnapig általában Szegeden töltöttem, szóval, nagyon jól ismerem a várost.
– Hogyan emlékszel vissza az itteni egyetemi évekre?
– Nagyon szerettem a szegedi egyetemre járni, jók voltak a tanáraim, rengeteget tanultam tőlük. Gyakran mentünk ki terepgyakorlatra, múzeumi gyakorlatra, vagy anyagot gyűjteni, és ez jól jött, ugyanis ezzel párhuzamosan tanultam Pesten népzenét, és a kettőt nagyon jól össze tudtam kötni.
– Örömzenéléssel kezdted, eleinte angolul énekeltél, újabban dalokat írsz. A társadalomtudományok miként inspirálhatnak egy zenészt?
– Jól tudom hasznosítani az egyetemi tanulmányaimat abban is, amit most csinálok, vagyis a zenélésben. Társadalomtudományi területen, néprajz szakon végeztem, és sokszor eszembe jutnak azok a módszerek, amikkel kutattunk a kis falvakban. A mi zenekarunk a társadalom nagyon sok rétegével találkozik, és jó azt megtapasztalni, hogy milyen és mekkora kulturális különbségek lehetnek egy ilyen kicsi országban is. Vegyük csak azt példának, hogy különböző helyeken hogyan buliznak az emberek.

– Ötéves a zenekar: Viszonylag rövid idő ahhoz képest, hogy milyen népszerűek lettetek. Mikor összeállt a Margaret Island, gondoltátok volna, hogy ilyen utat jártok majd be?
– Nem, de nem is az volt a cél, hogy híresek legyünk. Mi csak szerettünk volna zenélni meg koncertezni, és amikor egyre több lett a koncert, akkor tudatosult bennünk, hogy „Úristen, ez tetszik az embereknek!” Amikor elkezdett játszani minket a rádió, arra eszméltünk, hogy „Jé, van jogosultsága, helye annak a zenének, amit játszunk!” – bár azóta egyébként nagyon sokat változott a zenekar és a zenénk is… Sosem az volt a cél, hogy híresek legyünk, hanem az, hogy minél többet lehessünk együtt, zenélhessünk, alkothassunk közösen valami jót.
– A Margaret Island és az UNICEF, az ENSZ Gyermekalapja között hosszú távú együttműködés formálódik. Kiknek segítettetek még? Mi alapján választjátok ki a szervezeteket?
– Ebben az évben az UNICEF-et, tavaly a Tűzoltó utcai gyermekklinikát támogattuk. Vannak kisebb kezdeményezések is az UNICEF mellett, amik nem kapnak akkora fényt és hírverést, de azt gondolom, érdemes ilyen szervezeteket is támogatni, mert igazán jó ügyekért küzdenek. Amikor kiválasztunk egy szervezetet, nálunk az elsődleges szempont, hogy gyerekeket támogassunk, de szoktunk gyűjteni hátrányos helyzetűeknek, sérülteknek is.
– Határozott célkitűzésetek, hogy segítsetek a zenéteken keresztül?
– Igazából úgy voltunk ezzel, hogy ha mi kapunk egyfajta fényt, figyelmet, akkor ebből nem csak elvenni szeretnénk, hanem adni is, jó dolgokra fordítani. Szerintem ez mindenkinek kötelessége.
– Sok helyen írták és mondták rólad – és azt gondolom, így is van –, hogy a színpadon teljes átadással, lélekből énekelsz. Mit szeretsz a fellépéseken a legjobban?
– Igazából mindent. A színpadon érzem igazán otthon magam, ott vagyok önmagam, mert tényleg azt csinálhatom, amit szeretek, úgy, ahogy szeretném. A való életben egy kicsit nehezebben találom a helyem, egy kicsit nehéz volt mindig is beilleszkednem a társadalomba. A színpadon találtam meg az igazi önkifejezést.
Kósa Boglárka
Fotó: Takács Márk Ádám, Pályi Zsófia
A fenti összeállítás szerkesztett változata megjelent a Szegedi Egyetem magazin lapcsaládhoz tartozó Alma Mater Magazin 2019. évi 1. számában, amely letölthető az SZTE Hírportál SZTEmagazin aloldaláról.

További cikkek az SZTE „A hónap Alma Mater tagja”sorozatában:
2016
Prof. Dr. Szecsődi Ferenc
Sárközy Bence
Karkas Mihály
Kollár Árpád
Kecsmár Zsuzsanna
Márton Anita
„Sörények” csapata: Dr. Molnár Tamás, Dr. Tánczos Krisztián és Dr. Lovas András
Molnár Gyula
2017
Menyhei Szabolcs
Kurucz Éva
Wodala Márk
Vincze Veronika
Kopasz Katalin
Prof. Dr. Széll Márta
Dóczi Attila
Kondor Vilmos
Thuróczy Szabolcs
2018
Szilassi Péter
Antoni Rita
Angyal Dorottya
Kiefer Ferenc
Szilasi László
Seres Erika
Bató Ágnes és Gera Judit
Sun City Brass
2019
Tóth Icó
Roszik Melitta
Gál Béla
Szabó Dominika
Hajnal Dániel
„I am Soyuz” Lili
2020
Dr. Zolnay Kriszta
Cser Krisztián
Dr. Letoha Tamás
*
az „Ő is SZTE-s volt” című sorozatban:
Miklósa Erika
Fool Moon Énekegyüttes
Grecsó Krisztián
Vedelek Balázs és Viktor
Márton Anita
Prof. Dr. Széll Márta
Kecsmár Zsuzsa
Ádám Zsuzsanna
Lobó-Szalóky Lázár
*
az „SZTE-sek a nagyvilágban” című sorozatban:
Daru Orsolya
Bodó Réka és Bodó Angéla
Horváth Dóri
Pekár Tamás
Szita Szilvia