SZTE magazin

Letoha_Tamas_nyito

A hónap Alma Mater tagja: Dr. Letoha Tamás

Dr. Letoha Tamás kutatóorvosként gyógyíthatatlan betegségekre keresi az ellenszert. Cégével, a Pharmacoidea Kft.-vel Európa legnagyobb gyógyszerfejlesztési programjában vesz részt, ahol többek között Albert Osterhaus professzorral, a humán koronavírus izolálójával dolgoznak együtt. A Szegedi Tudományegyetem volt hallgatójával életpályáról, egyetemi évekről, és a koronavírussal kapcsolatos helyzetről is beszélgettünk.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

- Először közgazdász szakon kezdett el tanulni, majd - ezzel párhuzamosan - végezte el az orvosi egyetemet. Miért választotta végül az orvosi pályát?

 

- Orvos családba születtem Szegeden. Az orvos szülők gyerekei gyakran látják a szüleiken a szakma nehézségeit, azokat a megpróbáltatásokat, amiket az egészségügyi dolgozók állnak ki nap mint nap – főleg, hogy mindkét szülőm műtéti szakmában dolgozott, ami igen megterhelő fizikailag és szellemileg is. Láttam a stresszt, amiben ők dolgoztak folyamatosan, és arra gondoltam, hogy én más utat fogok majd járni… 1993-ban érettségiztem, ami a rendszerváltás korai időszaka volt. Ekkor a gazdaságtudományokat Magyarországon kulcsfontosságúnak tartották, a közgazdaságtan pedig valamiféle mágikus dolognak tűnt. Frissen érettségizettként úgy határoztam, hogy én majd borzasztó sok pénzt fogok csinálni az embereknek, úgyhogy jelentkeztem egy gazdasági egyetemre – először Budapestre, mert Szegeden akkor még nem volt Gazdaságtudományi Kar. Fél évet el is töltöttem a pesti egyetemen, de minél több időt töltöttem ott, annál egyértelműbbé vált számomra, hogy ez nem az én pályám, nem ezt szeretném csinálni. Ezért 1994-ben felvételiztem az orvosira, Szegedre, és szerencsére fel is vettek. Rövidesen Szegeden is lett Gazdaságtudományi Kar, így el tudtam kezdeni azt is, és párhuzamosan végeztem a két szakot.


IMG_5683_

 

- Hogyan emlékszik vissza az egyetemi évekre?

 

- Nagyon pozitív volt az egész. Akkoriban volt ez a sztereotípia – talán még most is meg van – hogy Budapesten közgázt tanulni érdemesebb, mert ott tud az ember fontos kapcsolatokat kiépíteni. Én ezt nem így gondolom. Megmondom őszintén, nekem a szegedi egyetem közgazdasági kara oktatási és sok más szempontból is sokkal vonzóbbnak tűnt, mint a pesti egyetemen folyó oktatás. Emberközelibbek voltak az oktatók, jobban odafigyeltek ránk, és úgy éreztem, hogy elkötelezettebbek voltak azzal kapcsolatban, hogy a hallgatók tényleg megértsék az anyagot. Én nagyon szerettem mind a SZOTE-t, mind a szegedi Gazdaságtudományi Kart. Még akkor is, ha egyetlen egy dolog választott el attól, hogy közgazdász diplomát kapjak: a Deák tanár úr-féle számvitel szigorlat, amit soha nem tudtam letenni. Ennek ellenére gyakorlati szempontból nagyon sokat köszönhetek mindkét karnak.

 

- Honnan jött az ötlet a Pharmacoidea Kft. megalapításához?

 

- Én valahogy az akadémiai kutatást mindig túlságosan teoretikusnak éreztem, gyakorlatilag papírokat gyártottunk azért, hogy további papírokat kapjunk elismerésként. Úgy gondoltuk, hogy ha céges keretek között folytatjuk a kutatást, akkor a tevékenységünknek nagyobb gyakorlati haszna lesz, a tudomány eredményeit sokkal közvetlenebbül tudjuk majd hasznosítani az emberi egészség szolgálatában. Valójában így indult az egész.


labor_1

 

- Lehet azt mondani, hogy a jelenlegi munkájában mind a közgazdász, mind a kutatóorvosi szaknak nagy szerepe van?

 

- Igen, abszolút. Amit én a Szegedi Tudományegyetemen tanultam, mind az orvosi, mind a gazdasági karon szerzett ismereteim, a jelenlegi munkámban teljes mértékben hasznosulnak. Azt gondolom, hogy az elért sikereimet az otthonról, szülőktől hozott minta mellett a Szegedi Tudományegyetemnek is nagyban köszönhetem. Nagyon sok tudást, amit ott szereztem, a munkámban maximálisan ki tudom használni – még akkor is, ha nem voltam egy könnyű diák, mert nagyon sok minden érdekelt, nehezen tudtam magam beskatulyázni egy szakmába.

 

- Ön jelenleg Albert Osterhaus professzorral dolgozik együtt egy kutatásban, aki 2003-ban a jelenlegi koronavírus elődjét, a humán koronavírust izolálta. Mit gondol: arányos-e az a kitüntetett figyelem, amit a média jelenleg a koronavírusnak szán? Valóban van ok a pánikra?

 

- Ez nyilván relatív. Ha valaki elveszíti egy családtagját, az óriási tragédia, nem szabad relativizálni senkinek a fájdalmát. De az is biztos, hogy a média szerencsétlen fogalmazásai nagyon károsak. Ha meghal Magyarországon tíz ember koronavírus fertőzésben, azt úgy is lehet írni, hogy: a tegnapi nap során meghalt Magyarországon 225 ember, azok közül tízen a koronavírus fertőzés szövődményeibe haltak bele, akik egyébként súlyos és krónikus alapbetegségekkel küzdő idős emberek voltak. Ezzel szemben az a tendencia, hogy ezt a hírt úgy írják meg, hogy „tíz új koronavírusos halott” – három felkiáltójellel. Az első realista, a második pánikkeltő. A média sajnos sokszor pánikkeltő szerepben tetszeleg, és az emberek nem mindig tudják ezt a megfelelő súllyal kezelni. Én azt gondolom, hogy ha világszinten nézzük ennek a vírusnak a halálozási statisztikáit, az elmarad azoktól a horror történetektől, amik az interneten, a médiában keringenek. Nem ez az első és utolsó vírus, környezeti kihívás, amivel a társadalomnak meg kell küzdenie. Úgy gondolom, hogy ez a fajta pánik már akadályozza a racionális védekezést.


labor_3

 

- A Példakép Alapítványnak az Év Példaképe díját is elnyerte 2014-ben. Példaképként mit szeretne leginkább közvetíteni a fiatal egyetemisták, pályakezdők felé?


- Szerintem a fiataloknak, egyetemistáknak azt kellene legjobban figyelembe venniük, hogy olyan szakmát válasszanak, amit tényleg élvezettel, szeretettel tudnak csinálni – és amit a társadalom is hasznosnak tart. Amikor én a közgazdaságról az orvosira váltottam, nagyon sokan – ismerősök, barátok, rokonok is – értetlenül fogadták a döntésem, hogy egy kvázi agyonfizetett szakmából szeretnék váltani a sok kihívással küzdő orvosi pályára. Ez a „furcsa gyerek furcsa döntése” vélekedés sokáig körbelengte az életemet. Főleg, amikor aztán elkezdtem molekuláris orvostudománnyal, és egyéb, a gyakorlati orvoslásnál elvontabbnak tűnő területekkel is foglalkozni – akkor aztán végképp elástam magam. De aztán az élet azt igazolta, hogy azokra a dolgokra, amiket szeretek csinálni – mondhatjuk, a kínálatomra – volt kereslet is. Szerintem nem jó az, ha a fiatalok azzal foglalkoznak, hogy milyen gyorsan tudják az tevékenységüket pénzre váltani, a gyors meggazdagodás nem mindig a jó, vagy járható út. A pénz, a valuta ráadásul szubjektív is, értéke nagyban az aktuális piaci szereplők megítélésén múlik. Ami időtálló viszont, az a tudás. Arra mindig is szükség lesz.

SZTEinfo: Kósa Boglárka
Fotó: Vincze Bálint

További cikkek az SZTE „A hónap Alma Mater tagja”sorozatában:

2016

Prof. Dr. Szecsődi Ferenc

Sárközy Bence

Karkas Mihály

Kollár Árpád

Kecsmár Zsuzsanna

Márton Anita

„Sörények” csapata: Dr. Molnár Tamás, Dr. Tánczos Krisztián és Dr. Lovas András

Molnár Gyula

2017

Menyhei Szabolcs

Kurucz Éva

Wodala Márk

Vincze Veronika

Kopasz Katalin

Prof. Dr. Széll Márta

Dóczi Attila

Kondor Vilmos

Thuróczy Szabolcs

2018

Szilassi Péter

Antoni Rita

Angyal Dorottya

Kiefer Ferenc

Szilasi László

Seres Erika

Bató Ágnes és Gera Judit

Sun City Brass

2019

Tóth Icó

Dr. Roszik Melitta

Gál Béla

Lábas Viki

Szabó Dominika

Hajnal Dániel

„I am Soyuz” Lili

2020

Dr. Zolnay Kriszta

Cser Krisztián

*

az „Ő is SZTE-s volt” című sorozatban:

Miklósa Erika

Fool Moon Énekegyüttes

Grecsó Krisztián

Vedelek Balázs és Viktor

Márton Anita

Prof. Dr. Széll Márta

Kecsmár Zsuzsa

Ádám Zsuzsanna

Lobó-Szalóky Lázár

*

az „SZTE-sek a nagyvilágban” című sorozatban:

Daru Orsolya

Bodó Réka és Bodó Angéla

Horváth Dóri

Pekár Tamás

Szita Szilvia

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Letöltés



SZEM_boritoSZEM_angol
AMM_kulonszamAlmaMater_Magazin_2019_tel
SZTEminarium_cimlapSZEM_klinika_2020_01