Cápákat jelölt meg, többek közt a hormonszintjüket mérte, és videós csapdákkal figyelte meg őket Mucsi Dávid. A Szegedi Tudományegyetem végzett biológusa egy hónapig kutatott a dél-afrikai Hermanusban.
Mucsi Dávid a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar biológia BSc szakán végzett, szupraindividuális biológus szakosodással. Az SZTE mellett vendéghallgatói jogviszonya volt az ELTE-n, ahol négy tengerbiológiával kapcsolatos kurzust végzett el. Szakdolgozatát a porcoshalak állkapocs-adaptációjából írta.
Érdekes kutatási területet választott magának. Tekintve, hogy Magyarországnak nincs tengere…
– A cápák, ráják gyerekkorom óta érdekelnek, ráadásul az, hogy a szakdolgozati téma választásakor már búvárkodtam, csak megkönnyítette a döntésemet. Az elején kicsit bizonytalan voltam a témával kapcsolatban, hiszen először én sem tudtam elképzelni, hogy egy tenger nélküli országban hogyan lehetne megvalósítani ezeket a kutatásokat, de több cápakutatással foglalkozó csoportnak is a tagja vagyok közösségi oldalakon. Ezek közül az egyikben figyeltem fel egy pályázati lehetőségre, ami gyakornoki helyet biztosított egy hónapra Dél-Afrikában, a hermanusi cápakutató központban. Jelentkeztem, néhány hétre rá visszaigazoltak.
– Milyen tapasztalatokkal gazdagodott Afrikában?
– A kutatóközpont Hermanusban, egy Fokvárostól kb. 120 kilométerre fekvő, halászfaluból kifejlődött városban van, egy csodálatos öbölben. A SASC, azaz a South African Shark Conservancy vezetője, Meaghen McCord Gray tette lehetővé számomra, hogy nyolc különböző cápafajjal találkoztam szemtől szemben, köztük a nagy fehérrel is. Morphometriai méréseket, DNS-mintavételeket végeztünk az állatokon. Megtanultam, hogyan fogjak meg egy cápát, részt vettem az aktuális kutatásokban, például amikor a cápák stresszhormonszintjét vizsgálták oroszlánfókaszag jelenlétében vagy a False-bayben élő fehércápák populációjának mérésében. Videós csapdákat helyeztünk el a tengerben, ami a helyi fajdiverzitásról adott képet, vagy épp cápákat jelöltünk. A terepi munka mellett nagy hangsúlyt fektettünk a mért adatok dokumentálására, elemzésére is. Heti egy alkalommal színvonalas előadásokon vettünk részt, ahol olyan vendégelőadók kutatásait, munkáit ismerhettük meg, akiket a NationalGeographic és több elismert természetkutató cég is támogat. A hétköznapok munkásan teltek, sokszor a szombatok is, a szabadnapokon pedig búvárkodni mentünk a helyi vizekbe.
– Milyen előképzettséggel rendelkezik a búvárkodásban?
– A búvárkodás világába a szegedi egyetemen Cseh Attila vezetett be, neki köszönhetem a stabil alapokat. Jelenleg Divemaster, merülésvezető vagyok SSI búvár rendszerben, emellett oktatásokban is részt veszek Rácz Andrással és John Róberttel, akik a technikai merülések magas színvonalú képviselői. Rendszeres merülőhelyeim közé tartozik az Adriai-tenger több pontja, illetve a Vörös-tengeren bizonyos szafariútvonalak. Volt már szerencsém eljutni a Maldív-szigeteket körülölelő Laccadív-tengerre is, ahol nagy ördögrájákkal és cetcápával merülhettem.
– Mi volt a legizgalmasabb élménye Afrikában merülés vagy munka közben?
– A merülések során hatalmas fajgazdagsággal találkoztam: oroszlánfókákkal, macskacápa-félékkel. Egyik túra során hajóval a Jóreménység-fokán túlra mentünk, hogy a nyílt vízen kékcápákkal merülhessünk. Fantasztikus élmény volt fehércápával merülni: pár méterrel előttünk úsztak el a mély, koromfekete szemeikkel. A szárazföldről láttam több száz fős delfinrajt, bálnákat, fókákat, és egyszer egy páviáncsaláddal is találkoztam. Amit ez alatt a négy hét alatt kint láttam, tanultam, tapasztaltam, rengeteget tett hozzá a jelenlegi tudásomhoz.
– Mik a további céljai, tervei?
– Jelenleg az Állatorvostudományi Egyetem hallgatójaként veszek részt mesterképzésben. Saját kutatási területemet cápák etológiájában képzelem el, ami remélhetőleg majd hozzájárul e csodás állatok megértéséhez.
További részletek: a Szegedi Egyetem Magazin lapcsaládhoz tartozó Szegedi Egyetem Magazin 2018/2. számában, amely letölthető az SZTE Egyetemi kiadványok aloldaláról.
Bobkó Anna
Fotó: Mucsi Dávid
További cikkek a Szegedi Egyetem Magazin 2018/2. számából:
Hagyomány és újdonság
E-tananyag archívum az egyetemi könyvtárban
A szegedi zeneművészeti kartól egészen az Oscar jelölésig
Mester és tanítvány: Szent-Györgyi Albert, az iskolateremtő tudós
Franciául verset mond a Korányi-gyűrűs Dr. Novák Zoltán, az SZTE ÁOK professzora
Világszenzáció az SZTE laboratóriumában is felfedezett „csipkebogyó idegsejt”