Jobb hellyé tehetjük a világot! – a III. Egyetem-tér-Gyula előadásain jártunk

Telt ház, többszáz érdeklődő diák fogadta a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központban a III. Egyetem-tér-Gyula szabadegyetemi napot. Idén Dr. Szabó Gábor Széchenyi-díjas fizikaprofesszor, az SZTE alapítványának elnöke a természettudományos gondolkodás jelentőségéről tartotta a plenáris előadást, majd a diákok 5 szekciótémára, egy-egy orvostudományi, történettudományi, antropológiai, gyógyszerészeti és alkalmazott közgazdasági előadásra regisztrálhattak.

Többszáz érdeklődő diák fogadta a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központban a III. Egyetem-tér-Gyula szabadegyetemi napot

A megnyitón gyulai részről Dr. Görgényi Ernő, a város polgármestere és Teleki-Szávai Krisztina, a Gyulai Tankerületi Központ igazgatója köszöntötte az eseményt. A Szegedi Tudományegyetem részéről Prof. Dr. Zakar Péter történész, az SZTE nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettese arról beszélt, hogy az egyetemnek és a gimnáziumnak ugyanaz a célja az előadásokkal, a tananyagot új ismeretekkel megvilágítva segítik a diákok döntését a továbbtanulásban. Dr. Zakar Péter általános derültség közepette felidézte egykori gimnáziumi matematikatanárát, aki annyira kitartó volt, hogy lábtörése után egy székben vitette fel magát a harmadikra, hogy az osztállyal megírassa az esedékes dolgozatot, jobb kezének sérülése után pedig pár nap alatt megtanult bal kézzel geometriai ábrákat rajzolni.
– Ha matematikus nem is lettem, de történész és tanár igen – mondta az SZTE rektorhelyettese. – Ha az ember figyel ezekre a jelekre, akkor megérti, hogy egy-egy szakmában mi a szép. Ezért azt kívánom az egybegyűlt diákoknak, hogy mindenki figyeljen, és a maga módján találja meg azt az érdekes területet, amellyel szeretne alaposabban megismerkedni.

Az életminőségen tudunk rontani. De inkább javítsunk!

Prof. Dr. Szabó Gábor előadása a természettudományos gondolkodás és a tudományterületek együttes művelésének dicsérete volt. A lézerfizikus professzor a klímaproblémákkal kapcsolatos felelős szemléletről, a tudomány ésszerű, jobbító céljairól beszélt középiskolás hallgatóinak.

A tudományos projektek nagy hatással lehetnek régóta megoldatlan problémákra: a 2000-es években elindult maláriaellenes programok például évente 350-400 ezerrel csökkentették a betegség által okozott gyermekhalálozást; 2023-ban pedig engedélyezték az első maláriaellenes vakcinát, ami 75%-os hatékonyságú, ezért minden esély megvan arra, hogy még jelentősebben fog csökkenni a halálozások száma.
– Ki-ki eldöntheti – vezette be előadása egyik fő gondolatát Dr. Szabó Gábor, azt viszi-e haza ebből az előadásból, hogy egy rettentő csúnya világban élünk, vagy azt, hogy vannak eszközeink, amelyekkel sokkal jobbá tehetjük.

Ha valamit meg akarunk javítani, akkor meg kell értenünk a problémát, mondta az előadó. Rendszerezett gondolkodás nélkül a legnagyobb jóindulattal sem tudunk segíteni a világon. A klímaproblémák egyik okozója az üvegházhatás, de ha tudatlanságból ezt teljesen meg akarnánk szüntetni, akkor a Föld jelenlegi plusz 15 fokos átlaghőmérséklete mínusz 18 fokra süllyedne.

Az sem igaz, hogy a Föld légkörében még nem volt ennyi szén-dioxid, az viszont igen, hogy a CO₂-koncentráció változása soha nem volt olyan gyors, mint amit most megélünk.
– Az élővilágnak nincs ideje felkészülni a változásra. Az evolúció szépen működik, el tudja intézni, hogy a különböző élőlények módosulnak, alkalmazkodnak. A Föld nagyon prímán megvan nélkülünk is. A tét az, hogy mi szeretnénk azért itt maradni, és lehetőleg normális életet élni.

A üvegházgázok koncentrációja és a felmelegedés közötti kapcsolatot szemléltető ábrán Dr. Szabó Gábor egy olyan szakaszra mutatott, ahol meredekebb lett a felmelegedés:
– Itt az történt, hogy rendszabályokat hoztunk, hogy lecsökkentsük a levegőben lebegő porszennyezést. Az aerosolok jelenlétét valóban csökkentettük, csakhogy ezek árnyékolják a földet, és hűtenek, ezért a jó igyekezetnek rossz hatása volt a felmelegedésre. Láthatjuk, a környezetünk bonyolult rendszer; amikor valamihez hozzányúlunk, annak sok irányban lesznek következményei.

Prof. Dr. Szabó Gábor előadása a III. Egyetem-tér-Gyula napon

A szén-dioxid kibocsátás fő oka az energiatermelés, azonban ezt sem lehet egyoldalúan csökkenteni, mivel a nagy népességű fejlődő országok nem fogják elfogadni. Ezért Dr. Szabó Gábor szerint olyan energiaforrások keresése a megoldás, amelyekkel fenntartható az energiatermelés, de kímélik a környezetet. Az atomenergia kockázatairól lehet vitatkozni, mondta a fizikaprofesszor, de onnan nézve, hogy szükségünk van a szén-dioxid-mentesen előállított energiára, egy darabig elkerülhetetlen lesz az atomerőművek működtetése.

Dr. Szabó Gábor ezután az atomerőművek kockázatai közül a kiégett fűtőelemek tárolását vette szemügyre: – Sokan tévesen azt gondolják, hogy ez azért bonyolult probléma, mert a sugárzástól meg kell védeni az embereket. Nem, ez elég egyszerű feladat. A fűtőelemek tárolásnak fő problémája az, hogy a rossz szándékú emberek ne férjenek hozzá.

Ezután a finnországi Onkalo tárolóval szemléltette a feladatot: itt a geológiailag mozdulatlan alapkőzetbe 42 kilométernyi alagútrendszert fúrtak 450 méter mélyre és acélkapszulákban helyezik el, majd betonnal kiöntik a használt fűtőanyagot. A probléma azonban továbbra is az marad, hogy a radioaktív hulladék sugárzása nagyjából 100 ezer év alatt csak az ezred részével csökken. A sugárzó anyag felezési idejét úgy lehetne csökkenteni, ha neutronokkal kezelnék a fűtőelemeket, az azonban jelenleg még megoldásra vár, hogy milyen forrásból állítsák elő a neutronokat. Erre a problémára keresi a megoldást Gérard Mourou és Tajima Toshiki elméleti javaslata alapján a Szegedi Tudományegyetem és az ELI ALPS lézeres kutatóintézet transzmutációs projektje. Dr. Osvay Károly vezetésével e kutatás első 5 évében sikerült igazolni, hogy viszonylag kis energiájú impulzuslézerrel is előállítható nagyszámú neutronból álló nyaláb. Bár a fűtőelemek tényleges kezelése még távoli, a lézerrel előállított neutronoknak olyan orvosi alkalmazásai előtt nyílt meg az út, mint az orvosi izotópok lézeres előállítása.

Mindent egybevetve Dr. Szabó Gábor szerint a klímaváltozással kapcsolatos közbeszéd több ponton is téved:
– Sokfelé lehet olyasmit olvasni, hogy el fogjuk pusztítani a Földet. El tudjuk pusztítani? Nem. Egészen biztosan nem. Akkor, kiírtjuk az emberiséget? Még azt sem. Az viszont igaz, hogy roppant kényelmetlenné tudjuk tenni a világot. Két út között választhatunk: mindenki többé-kevésbé jól érzi majd magát, vagy nagyjából mindenki rosszul érzi magát, de anélkül, hogy a Föld felrobbanna vagy az emberiség kihalna. Az életminőségen tudunk rontani, az igaz. Csakhogy ezen javítani is tudunk, ha hozzáfogunk. De ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha először is megértjük és tudományos alapon ki tudjuk dolgozni a választ.

A Széchenyi-díjas professzor szerint ehhez a természettudományok együttműködésére, együttes szemléletére van szükség, mivel a Földet mint komplex rendszert kell vizsgálnunk. Előadásának ezen a pontján Dr. Szabó Gábor elmondta, hogy a Szegedi Tudományegyetem, amelynek jelenleg két Nobel-díjas professzora is van Karikó Katalin és Gérard Mourou személyében, büszke arra, hogy régóta tudatos és komoly együttműködés van az egyes tudományterületek között. Az SZTE egyik fontos hivatása ugyanis éppen a környezetünk javítását célzó összetett kérdések megoldása.
– Egyetemünk azt szeretné elősegíteni, hogy a világ, amelyben élünk, jobb legyen – hangsúlyozta Dr. Szabó Gábor. – Ehhez pedig várjuk azokat is, akik most még itt ülnek szemközt – fordult az előadás diákokból álló hallgatósága felé.

– Azok is részesei lehetnek az ésszerű jobbító munkának, akik nem szeretnének természettudósok lenni, mivel nekik is érteniük kell az alapokat – tette hozzá Dr. Szabó Gábor. – Az az ember ugyanis, akinek fogalma sincs arról, hogyan működik a világ, még a legjobb szándékkal is csak ártani tud neki. Ezért egy kicsit mindenkinek kellene értenie a természettudományhoz, és sok olyan fiatalra van szükség, akik feltűrik ingük ujját, és beleállnak abba, hogy a világot sokkal jobb hellyé tegyük. Van rá lehetőség, csak meg kell érteni és meg kell próbálni ezen szisztematikusan dolgozni.

Biorégészet: életmód, sérülések vizsgálata a csontokon

A biorégészeti szekcióban Dr. Pálfi György tanszékvezető egyetemi docens és Dr. Tihanyi Balázs tudományos munkatárs (SZTE TTIK Embertani Tanszék) "Honfoglaló harcosok anatómiájától a mohácsi hősök végtisztességéig, avagy: miről is szól a biorégészeti kutatás?" című előadásával várta a diákokat.

A biológiai antropológia, más néven embertan 85 éve, a szegedi egyetem 1940-es újraalapítása óta szerepel az egyetem kutatási területei között. A diszciplína már akkor a régészet felé orientálódott, első professzora, Bartucz Lajos nevéhez fűződik a szegedi embertani gyűjtemény is, amely jelenleg 35 ezer darabjával az európai gyűjtemények top 10-ében van. Érdekesség, hogy a gyűjteménybe Bartucz professzor révén Móra Ferenc Szeged-környéki ásatásainak leletanyaga is bekerült.

Dr. Pálfi György tanszékvezető egyetemi docens és Dr. Tihanyi Balázs tudományos munkatárs a III. Egyetem-tér-Gyula nap szekcióelőadásán

Dr. Pálfi György elmondta, hogy a csontokon elvégzett különböző tudományos vizsgálatok közül az SZTE Embertani Tanszéke a betegségek, kóros elváltozások diagnosztikáját választotta fő profiljának. A témáról Dr. Tihanyi Balázs régész-antropológus, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium egykori diákja beszélt. Emberi maradványok alatt a Kárpát-medence talajtani és klímaviszonyai között kevés kivételtől eltekintve csontokat kell érteni. Ezekből lehet kiolvasni az elhunyt ember egyes jellemzőit, például biológiai nemét vagy életkorát a halál idején. A demográfiai analízis lehetővé teszi, hogy az adott populációra összehasonlító következtetéseket vonjanak le, egyes koponyametriai mérések révén pedig arra kíváncsiak, hogy a közösségeknek milyen biológiai kapcsolatai lehettek egymással. A paleopatológia, amelyre a szegedi embertani tanszék fókuszál, az egykor élt emberek kóros elváltozásait, egészségügyi viszonyait vizsgálja; különböző betegségek, sérülések, fejlődési rendellenességek tartoznak ide, valamint az egykori életmód is vizsgálható a rekonstruálások, csontok alapján. Dr. Tihanyi Balázs elmondta, a tanszéken elsősorban a 10. századi lovas és a fegyveres életmódot vizsgálják a fennmaradt honfoglaláskori csontleleteken. A kutatások egyik érdekes megállapítása, hogy anatómiailag visszaigazolható a honfoglaláskori harcosok lovas íjász harcmódjáról élő közkeletű kép.

Dr. Pálfi György ezután bemutatta, hogy antropológus kutatócsoportjuk harmadik éve dolgozik a Mohácsi Nemzeti Emlékhely területén, a mohácsi csata 5 tömegsírja közül a 3. és 4. sír csontjainak azonosításán és elkülönítésén. Az 1526-ban lezajlott csata helyszínein a korábbi évtizedekben csak felszíni észrevételezést végeztek, így a szegedi kutatóknak jutott a feladat, hogy megállapítsák, kik voltak az áldozatok, és milyen módon oltották ki életüket. Kutatásuk megerősítette, hogy a tömegsírokban elsősorban fiatal férfiak csontjai vannak, mellettük pedig egy-egy gyerek vagy nő maradványai is megtalálható. A sírokban nem találtak fegyvereket, páncéldarabokat, így valószínű, hogy hadifoglyok voltak az áldozatok. A nyakszirt környékére mért sebesülések alapján Dr. Pálfi György szerint megállapítható, hogy a kivégzetteket megkötözött állapotban kaszabolták le, majd egy alulméretezett sírgödörben halmot képeztek a holttestekből. Az SZTE antropológusa e körülményekről azt tartja valószínűnek, hogy a csatát követő díván gyűlése után a török szultán rendelte el mintegy 2000 fogoly kivégzését.

Dr. Pálfi György a feltárás kapcsán kiemelte, hogy a csontok azonosításának célja a tömegsírban nyugvó áldozatoknak nyújtott kegyeletadás is, hiszen 2026-ban a mohácsi csata 500. évfordulójára emlékezik az ország.
A szekcióülésen Szilágyi Sándor, az Almásy Kastély látogatóközpont történésze a mohácsi csata időszakának történeti tudnivalóival egészítette ki az előadást.

Rövid háborúra számítottak, késett a hadifogoly-táborok kiépítése

A történettudomány területén Dr. Gorcsa Oszkár történész, az SZTE BTK Modernkori Magyar Történeti Tanszék egyetemi tanársegédje tartott előadást Magyar földön, idegen szívvel: hadifogolyélet az első világháború alatt címmel. Az előadás középpontjában az Osztrák–Magyar Monarchia első világháborús hadifoglyainak helyzete állt. A téma aktualitása abban rejlik, hogy az első világháborús hadifogoly-kérdés sokáig háttérbe szorult; a hadifogság megbélyegzett állapotnak számított, a társadalom gyávaságként értelmezte, így a hadifoglyok nem kapták meg a veteránoknak járó tiszteletet. Az első világháborúban világszerte 7–9 millió katona esett fogságba, a Monarchiában pedig 2,1 millió főt érintett ez a sors. Dr. Gorcsa Oszkár kiemelte, hogy a hadifogoly-táborok kezdetben rossz körülmények között működtek: hiányos volt az infrastruktúra, rossz higiéniai viszonyok jellemezték őket. Ennek oka az volt, hogy kezdetben a hadvezetés rövid háborúra számított, így a táborok kiépítése fokozatosan valósult meg; sokszor maguk a hadifoglyok építették azokat.

Dr. Gorcsa Oszkár (SZTE), Kiss László (Erkel Ferenc Gimnázium) és Dávid Benjámin (SZTE) a III. Egyetem-tér-Gyula nap szekcióelőadásán

A hadifoglyok egy része mezőgazdasági vagy más munkával töltötte fogságát, sokan hasznos tevékenységet végeztek, volt, aki tolmácskén, más orvosként dolgozott. Az első világháborús hadifogságra kevésbé volt jellemző a kegyetlenkedés. A bánásmódot elsősorban a hágai egyezmények és a kölcsönösség elve szabályozta: ha az ellenség humánusan bánt a foglyokkal, a másik fél is igyekezett így tenni. Dr. Gorcsa Oszkár kiemelte, hogy a Monarchiában a bánásmód a középmezőnybe esett, a 9,8%-os halálozási arány messze jobb volt, mint például Szerbiában, Romániában vagy Oroszországban, ahol a 20%-ot is meghaladta.

A Monarchia területén fogva tartott katonák gyakran kerültek kapcsolatba a helyiekkel, tiltott szerelmi viszonyok alakultak ki és több dokumentált eset is van szerelembe esett foglyokról, akik házassági engedélyért folyamodtak. A szökések száma 1916-tól drasztikusan nőtt, ami mögött az éhezés, a kedvezőtlen körülmények álltak. A munkáltatók is gyakran "segítették" a szökést: a feleslegessé vált foglyokat szabályellenesen, kíséret nélkül küldték el vonattal, így ezek könnyen eltűntek.

Az Oroszországba vitt magyar hadifoglyok közül többen is külföldön telepedtek le. Ilyen volt Hermann Béla, aki a hadifogságban elsajátított tánctudásával tánctanár és balett-táncos lett Kínában, világszerte ismert tánciskolát alapított. Csak 1926-ban tért vissza Európába, ekkor azonban elfogta a honvágy és Gyöngyösön letelepedett; fakereskedőként élte le életét. Hugyecz László 1920-ban a hadifogság után Sanghajban került, megházasodott és ismert építésszé vált; a nagyvárosban ma is állnak nevezetes épületek, amelyeket ő tervezett.

Kiss László, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium magyar nyelv és irodalom, történelem szakos tanára saját családi történetek alapján beszélt arról, hogy az első világháborús hadifogságot ugyan viszonylag nagy számban élték túl a hadifoglyok, de a nehéz körülmények miatt sokan egész életükben küszködtek az ott szerzett betegségükkel.

Az előadás után Dávid Benjámin az SZTE BTK Jelenkortörténeti és Összehasonlító Történettudományi Doktori Program hallgatója a Szegedi Tudományegyetem történelem szakja iránt érdeklődő diákoknak elmondta, hogy a képzés nemcsak széleskörű ismereteket nyújt, hanem lehetőséget ad az elsődleges forrásokkal való kutatómunkára is. A szakot elvégzők számos más területen is elhelyezkedhetnek, a doktori képzés pedig magas ösztöndíjakat kínál. A kutatás gyakran nemzetközi együttműködésekkel és utazásokkal jár, így szakmai kapcsolatok és tapasztalatok széles köre érhető el. Az SZTE két fiatal történésze egyetértett abban, hogy a történészi munka sok energiát igényel, ugyanakkor rengeteg értékes információt tár fel, és ezek a tanulmányok segítenek a jelen megértésében is.

Hogyan kommunikálnak egymással a növényfajok?

Dr. Csupor Dezső, az SZTE GYTK Klinikai Gyógyszerészeti Intézetének vezetője a gyógynövények kommunikációjáról tartott előadást a középiskolásoknak. A szekció kerekasztalbeszélgetésében részt vett még Dr. Szabó Krisztina, az SZTE MGK Növénytudományi és Környezetvédelmi Intézetének tudományos főmunkatársa és Dr. Jakab József szakgyógyszerész. Dr. Csupor Dezső elmondta a diákoknak, hogy a növények többek között illékony anyagokkal, föld alatt gombák által közvetített kémiai anyagokkal vagy elektromos jelekkel kommunikálnak, valamint emberi fül számára nem érzékelhető ultrahanggal – a paradicsom például kattog. A fajok figyelmeztetik egymást, ha szárazságot, kórokozót tapasztalnak; illetve illatanyagaikkal rovarokat vonzanak vagy ijesztenek.

Egy-egy kommunikációs folyamat többlépéses és többszereplős is lehet, Csupor Dezső ezt bemutatta a dohány példáján. Mikor a dohányszender megrágja a dohány levelét, akkor a növényben megváltozik az E hexenil acetát és a Z hexenil acetát aránya. Ez a kémiai anyagváltozás odavonzza azt a poloskát, amely megeszi a petéket. Ezzel védi meg magát a dohány növény. Az előadó elmondta, ha egy-egy szereplőt kivennénk a természetből, például a szúnyogot, amit sokan boldogan nélkülöznének, már az is beláthatatlan következményekkel járna.

Dr. Csupor Dezső, az SZTE GYTK Klinikai Gyógyszerészeti Intézetének vezetője és Dr. Szabó Krisztina, az SZTE MGK Növénytudományi és Környezetvédelmi Intézetének tudományos főmunkatársa

Az előadó bemutatta a többszáz éves, ma is élő téves elképzelést, miszerint egy gyógynövény azt a szervünket gyógyítja, amelyre a formája hasonlít – a COVID-járvány idején például felkapták a pettyegetett tüdőfüvet, amelynek a levele úgy néz ki, mint a TBC-s tüdő, ezért régen azt próbálták vele gyógyítani, sikertelenül. Az előadás során különböző legendákat is megismerhettek a középiskolások, melyek egy-egy növény hatásának a felfedezését magyarázzák. Egy történet szerint például a kávénövény bogyóit lelegelő kecskék táncolni kezdtek, majd a szerzetesek véletlenül radiátoron megpörkölték a kávét, véletlenül forró vízbe ejtették… A komló hatását pedig úgy figyelték meg, hogy a komlószedők hamarabb elálmosodtak (nyugtató hatás), és a nők menstruációs ciklusa felborult (hormonhiányos állapotok kezelése).

A kerekasztal beszélgetés során Dr. Szabó Krisztina kiegészítette az előadást azzal, hogy a növények nemcsak figyelmeztetnek, de oda is szúrnak egymásnak, akadályozni tudják a másik növény korai növekedését. Az egyetem tudományos főmunkatársa elmondta, a növények kommunikációját a kertészetben remekül ki lehet használni, és fasorok közé érdemes növényeket ültetni, és páronként vizsgálni őket, mi mellé mit érdemes – például a bársonyvirággal a kártevőket lehet távol tartani. Dr. Szabó Krisztina arról is beszélt, hogy a természetes anyagok használatának lehetőségeit is folyamatosan fejlesztik a kertészetben. Az illóolajok elpárolgásának problémájára például vizsgálják a mikrokapszulázás módszerét.

A beszélgetés során Dr. Jakab József a hallgatóség kérdésére elmondta, ma a gyógyszeriparban egyre csökken a gyógynövények száma a költséghatékonyság miatt; a gyógyszergyártás jelenleg a biotechnológia felé fejlődik. A legtöbb gyógyszer a természetből indul ki, és természetes hatóanyag alapján állítanak elő mesterséges szereket. A molekula megtalálásától 10-15 év, míg gyógyszert állítanak elő belőle. – Gyógynövények nélkül nem lenne lehetséges a gyógyszeripar – mondta Dr. Jakab József. Csupor Dezső hozzátette, jelenleg a fehérjealapú gyógyszerek a népszerűek, ott vannak például a diétás fehérjék.

A Beatles lemezsikereinek köszönhetően fejlesztették ki a CT-t

Az agy működéséről, és a neurológiai betegségek képalkotó módszerekkel való vizsgálatáról tartott előadást Dr. Kincses Zsigmond Tamás, neurológusból lett radiológus, az SZTE Radiológiai Klinika igazgatója. Az előadás után a kerekasztal-beszélgetésen Dr. Técsi Erika, a Békés Megyei Központi Kórház Radiológia osztályának főorvosa és Orbán Kata pszichológus, a SZTE SZAOK doktorandusza vett részt. Dr. Kincses Tamás többek között elmagyarázta, miért jó, hogy meg tudják mérni az áramló vér sebességét: minél szűkebb egy ér, annál gyorsabban száguld benne a vér; így meg tudják állapítani az érszűkületet.

Elmondta, hogy a röntgen elektromágneses sugárzást mér, és az elnyelődött sugarak kirajzolják a csontot; a CT születése a Beatles-nek köszönhető, mert a zenekart szerződtető EMI nevű cég a bevételeket orvosi technológiák fejlesztésébe fektette, így készült el a CT; a MR-nek pedig olyan erős mágneses tere van, hogy egy autót is magához tudna rántani.

Dr. Kincses Zsigmond Tamás, az SZTE Radiológiai Klinika Igazgatója és Orbán Kata PhD-hallgató

Az előadó Orbán Kata segítségével egy kivetített agyábrán megmutatta, melyik agyterület milyen funkcióért felel, és bemutatott különböző betegségeket, sérüléskövetkezményeket.

A kézben sok különböző funkciójú izom van, emiatt több az ideg is – az agyban emiatt a kézért felelős tekervény kidomborodik. Orbán Kata elmondta, hogy ha egy balesetben a prefrontális lebeny sérül, akkor gyakran a viselkedésben áll be változás, például az adott személy nem érzékeli többé a másik személyes terét, és nem tartja azt tiszteletben. Dr. Kincses Tamás hozzátette, a halántéklebenyben lévő amigdala nevű terület pedig a szexuális aktivitásért felelős, ezért egykor a szexuális bűnözőknek kivették azt: azonban ez még több szexuális aberrációt eredményezett náluk. Egyes agyterületek meg is tudnak nőni: a londoni taxisofőrök agyát vizsgálva megállapították, hogy a memóriáért felelős hippokampuszuk megnövekedett, annyi útvonalat kell észben tartaniuk.

Dr. Kincses Tamástól megtudták a diákok, hogy arra mondják, hogy tábeszes a járása, aki nem tudja, hol vannak az ízületei, aki mindennek neki megy: ezt okozhatja a szifilisz, vagy a B12 vitamin hiánya. Dr. Técsi Erika elmondta, mindenkit szívesen vár a radiológiai osztályra, megad időpontokat, amikor a gimnazisták megnézhetik a kórházi osztály készülékeit.

A III. Egyetem-tér-Gyula programjában Gyula német testvérvárosából Ditzingenből érkezett gimnazistáknak tartott előadást az SZTE orvoskar külföldi hallgatóknak kínált lehetőségeiről Fehér Katalin, az SZTE SZAOK tanulmányi osztályának angol nyelvű képzésért felelős munkatársa.

Panek Sándor - Balog Helga

A borítóképen: Prof. Dr. Zakar Péter nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettes megnyitja a III. Egyetem-tér-Gyula programjait.