A „csillagokkal társalogtak” a Cholnoky-testvérek – Terítéken Géczi János regénye

Plagizáltak, szövegeket loptak egymástól? Kik azok a Cholnokyak? Tudósok és félőrült zsenik?

Hogy fér meg egymás mellett a természettudomány és az irodalom? A „modern magyar novella úttörői” állandó jelzővel illetett Cholnoky-fivérek hogyan hatnak a mai prózára?

Mi közünk van ma a veszprémi születésű, tragikus sorsú írótriászhoz?

Ezekre a kérdésekre is választ adott Géczi János (1954), a szegedi József Attila Tudományegyetemen biológusként diplomázó, Balatonalmádiban élő József Attila-díjas író és a szerzők szövegeit elemezve kérdező Bencsik Orsolya (1985, Topolya, Jugoszlávia) író, irodalomszervező, az SZTE BTK Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszék adjunktusa beszélgetése. Az alább részletezett, itt-ott kiegészített kérdés-feleletre az adott alkalmat, hogy így mutatták be a 95. Ünnepi Könyvhét szegedi egyetemi rendezvényén Géczi János „Cholnoky-történetek a Tiltott Ábrázolások Könyvéből” című prózafüzérét.

Prózafüzérből bomlik ki a Cholnoky-fivérek - egy geográfus és két író - története. A szerző, Géczi János kollázstechnikája lehetővé teszi, hogy korábbi szövegei újból hasznosuljanak

A Cholnokyak és a Hunyadiak históriája időben visszanyúlik a XIV. századig. Ez a földrajztudós akadémikus, az egyetemi tanár és író, Cholnoky Jenő (1870-1950) megbízásából végzett levéltári kutatások eredménye. A törökverő Hunyadi János féltestvérei, a Cholnokyak Kolozsvártól Veszprémig, több magyar város és térség szellemi életét is meghatározták. A szegedi egyetemi évei után Veszprémbe vetődő Géczi Jánost szépíróként, a hely- és szellemtörténet kutatójaként is megragadta az új városa históriáját meghatározó család története. A tudós Jenő, az újságíró és műfordító Cholnoky Viktor (1868-1912), az író Cholnoky László (1879-1929) munkásságát a magyar olvasók ismerhetik. Emlékeztetőül annyit itt, hogy az érdeklődők tíz Cholnoky-kötetbe is belelapozhatnak a mek.oszk.hu honlapról indulva.

Miről szabad beszélni egy családtörténetben és mi az, ami örökre homályban marad? A Cholnoky-fivérek történetei hogyan keverednek a szerző terepengyakorlatok ihlette sztorijaival? Bencsik Orsolya, az SZTE BTK adjunktusa kérdezte a JATE biológia szakos diplomáját íróként hasznosító Géczi Jánost a 95. Ünnepi Könyvhét szegedi egyetemi programján, a Dugonics téri színpadon. Fotó: Ú. I.

A vidéken élés súlya

– Szeged áll a Cholnoky család centrumában, mert számomra ők kötik össze a Vajdaságot Veszprémmel – jelentette ki Géczi János.

A modern magyar novella két úttörőjének egy-egy kötetét időnként felfedezhetjük a könyvesboltok polcain is, de Hajnóczy Péter és Tolnai Ottó megjelenése után lesznek fontosak a Cholnoky-testvérek a magyar szellemi életben.

– Hosszú évek óta foglalkozik a Cholnoky-testvérekkel Géczi János, hiszen azon túl, hogy novellákat írt róluk, a Vár ucca tizenhét könyveinek szerkesztőjeként Viktor, László és Jenő írásait is publikálta a kilencvenes években. A Kalligram Kiadó az utóbbi években pedig négy könyvet adott ki a Cholnoky-testvérek életművéből. Ennek sorozatszerkesztője hogyan került kapcsolatba a Cholnoky-családdal? – kérdezte Bencsik Orsolya

– A szegedi egyetem biológia szakos hallgatójaként, Ilia-tanítványként fontosnak tartottam a vidéken élést – hangsúlyozta a szerző. – A Mester azt mondta nekem, hogy „ahogy Csáth és Kosztolányi fontos a Délvidék számára, mert például Szabadka általuk kapja meg a rangját, ugyanilyen értékű Veszprém számára az a három Cholnoky, akiről addig, a ’70-es és ’80-as évekig igazán sokat nem beszélünk”.

A Veszprém szellemiségét alapjaiban meghatározó családból az orvos nagyapa Cholnoky Ferenc és László fia fontos városi tisztségeket viselt. Az író utódok mindegyikének megvolt a maga mítosza, miközben mindegyikük munkásságát nagyon tisztelték a pályatársak és az olvasók is.

Sorsmetafora a gránátalmafa

– Nem Magyarországon kezdenek el a Cholnoky családdal komolyabban foglalkozni, hanem Bori Imre a Vajdaságból, aki „A két Cholnoky” című dupla tanulmányában nagyon fontos megállapításokat tett – emlékeztetett Bencsik Orsolya. – Cholnoky Jenő, de Viktor és László kapcsán is kijelenthető: tragikus sorsúak.

– Cholnoky Jenő geográfus, akadémikus, a földrazjtudós nemzedék Istene: a kolozsvári magyar egyetemről került át Budapestre. A természetjárás kultuszának a kialakítását, a terepmunka fontosságát, a természetfotózás illusztráló ereje melletti érvelést köszönhetjük neki – sorolta Géczi János. – Monumentális ismeretterjesztő könyveket írt az Adriáról, a Balatonról, Afrikáról. A földrajzi ismeretterjesztés atyamestere 1945 után eltűnt a közbeszédből, megfosztották az akadémiai tisztségétől. Balatonfüreden vészelték át a második világháborút. Ott orosz katonák megerőszakolták a feleségét, aki ebbe a bántalmazásba belehalt. Ezt Cholnoky nem volt hajlandó némán fogadni… Ez lett az igazi oka annak, hogy eltávolították a magyar szellemi életből… A rendszerváltozás után kezdődött el a rehabilitálása, ami a mai napig nem történt meg teljesen.

– Jenőt jellemzi igazán a kettős látás: a tudományos és a szépirodalmi, a természet- és a bölcsészettudomány összefonódása, ami Géczi János munkásságát is meghatározza – értékelt az irodalomszervező írónő.

Géczi János „Cholnoky-történetek a Tiltott Ábrázolások Könyvéből” című prózafüzére legutolsó novellája, a „House of Pomegranates”, amit úgy fordíthatunk, hogy a Gránátalmák háza. Itt írja meg a szerző, hogy ezen a vidéken nem tudja megérlelni a termését a gránátalmafa. E költői kép visszautalhat Janus Pannonius „Egy dunántúli mandulafácska” című költeményére. – Ez a Cholnokyak sorsmetaforája?

"Föld-méretben gondolkodnak Veszprémben" - jellemezte a Cholnoky-családot Géczi János

Alkoholista ködlovagok

– Miért nem kapta meg a kellő figyelmet korábban a Cholnoky-testvérek szépirodalmi munkássága? – folytatódott a kérdéssor.

– A legidősebb Viktor, aztán következik Jenő és a legfiatalabb László a triumvirátusból. Viktor és László nem véletlenül kapja a ködlovagok közé a besorolást. Részben a tematikájuk, részben a műfaji hazardírozásuk miatt. De ennél mélyeb okokra bukkanhatunk a családtörténetben. Képzeljük el, ahogy a kisnemesi környezetben lévő, erősen katolikus világú Veszprémbe be kell illeszkednie az Alföldről jött családnak. A nagypapa, a papa és a nagybácsi is a társasági szórakozást választja az érvényesülés terepének. Az ezzel járó alkoholizmusból a gyerekek közül Jenő meg tud szabadulni, de a függőség valamiféle hajszoltság formájában megmarad Lászlónál és Viktornál is – magyarázza az öngyilkosságba és halálos betegségbe torkolló sorstragédiát Géczi János.

„…A cholnokyak egyformák. Rumospalack a nehezéke, gyertyához illő édes a szava, keserű a lehelete…” – idézhető itt a Géczi-kötet borítóján ajánlóként olvasható szövegtöredék.

A Cholnoky-család feje, az apa nyugat-európai újságokat rendelt. A Cholnoky-fiúk gyerekkorukban, a XIX. század végén, így ismerkedhettek meg a kortárs irodalommal és a kortárs természettudománnyal.

– Ők a „csillagokkal társalognak”, Föld-méretben gondolkodnak Veszprémben – enciklopedikus rálátással, több nyelv ismeretével. Ez nem jellemző a kor magyar irodalmi szereplőire – érzékeltette Géczi. – Mindez megtermékenyíti a két író testvér prózáját. Jenő pedig természettudományos algoritmus szerint képes az életét szervezni, mindent ellenőrizni. Az édesanyjuk jóvoltából nagyon erős a családi kötöttségük. Aztán Jenő élete végéig a nagycsalád ellátásával foglalkozik, közös családi tudat fenntartására szövetkeztek.

Az európai hagyományba illeszkedve Viktor és László prózája az angol gótikába illeszkedik. Cholnoky Viktor és Edgar Allan Poe prózája között mutatható ki párhuzam, de Csáth Géza, Thomas Mann és Franz Kafka hatása is kimutatható.

Szövegrészek vándorlása

– A Tiltott Ábrázolások Könyve Géczi János vaskos kötete a kétezres évek elejéről. Onnan bizonyos szövegek átmentődtek ebbe a legújabb kötetbe – magyarázta a prózafüzér címét az irodalomtörténész. – Tehát mikortól formálódott a kézirat és mikor született meg a döntés e külön kötet összeállításáról?

– 1991-1992-ben kezdődik a szöveg létrehozása, aminek a címe „Tiltott ábrázolások…” volt egy ideig. Ez az elbeszélés-folyam 7-8 kötetben jelent meg, fejezetenként. A következő változata a 2009-2010-es években két kötet, kétezer oldal. Tehát hatalmas szöveg. Egyidejűleg, a ’90-es évek végén a „Vár ucca tizenhét” negyedévkönyvben mind a három Cholnokynak a veszprémi hagyatékát igyekeztük feldolgozni, irodalomtörténészekkel együtt. Az elmúlt száz évben a Cholnoky-testvérekről szóló valamennyi szöveget újra kiadjuk – jelentette be Géczi szerkesztő. A feltáró munka mellett én is kutatom őket. Kiadtuk Cholnoky Jenőnek a ’90-es évek legvégén megjelent önéletrajzát is.

 A „Vár ucca tizenhét”-vállalkozás másik szerkesztője Szajbély Mihály, a Szegedi Tudományegyetem irodalomtörténész professzora. Itt kap helyet a három szerző minden veszprémi tárgyú szövege.

– Hogyan dolgozható fel ez az anyag?

– Két irányból. Én magam is dolgozom a szöveggel, miközben más irányból ismerkedem velük, és igyekszem felfedezni a sajátosságaikat. Az első ilyen sajtosság, ami nekem szövegszervezővé válik, az az, hogy ez a három író sok szempontból közös életművet hoz létre. Például Viktor „eltulajdonítja”, vagyis a saját neve alatt jelenteti meg László testvére meséjét. Jenő történeteit mindkét fiútestvér átemeli a saját szövegeibe. Miközben e két fiú nem utazik Európán belül, addig a hőseik bejárják e kontinenst, a helyet pontosító információk Jenőtől származnak. Tehát egy furcsa posztmodern helyzet jön létre: szaktudósi segítséggel lehet csak megállapítani, hogy a három életművön belül mi az, ami egyéni teljesítmény és mi az, ami a család vagy a másik két testvér leleménye.

– Ez miért óriási lehetőség?

– Mert az európai kultúra mindent a szerzőhöz köt, az auktor hitelesíti a szöveget. Kell tudni egy szövegről, hogy azt Dante vagy éppen Jókai műve. Ugyanez az irodalmi szemlélet az araboknál más: nem fontos a szerző. Sok mű esetében az európai kultúra határozta meg a szerzőjét és az elnevezését.

– Hasonló a kollektív mesélés lényege. A mesélő a médium, aki megőrzi a hagyományt, a kollektív tudást. A Cholnoky-fivérek posztmodern szerzőfogalommal dolgoznak. Ez a Géczi-féle kötetet is trükkössé teszi, hiszen bizonyos értelem Géczi is „plagizál”, mint ahogy a posztmodern szerző szokott: fogja az életműveket, s a saját szövegében megjelennek motívumok, imitálódik a poétika és a beszédmód, megjelennek a Cholnoky-testvérek szereplői, a szókészlet. A Cholnoky-fivérek mint műtárgyak, modellek jelennek meg Géczi szövegeiben – sorolta felfedezéseit az SZTE adjunktusa. – Ráadásul Géczi János regényében megjelenik a „G. története” című első fejezetben az elbeszélő, aki sajátos viszonyban van a szerzővel, hiszen meg lehet róla tudni, hogy a rózsákkal kulturtörténészként foglalkozik, és a patkányokról vagy egy kertről is szó esik, utóbbiak egy-egy Géczi-prózakötetet idéznek meg. Hogyan gyúrta bele a szövegbe a Cholnoky-anyagot, ami szépirodalmi, természettudományos és életrajz is?

– Reményik József Tamással az utóbbi 16 évünkben sok-sok közös munkát adtunk ki a kezünkből az „Iskolakultúra” című kiadványtól kezdve a „Vár ucca tizenhét”-ig, ráadásul a könyveim szerkesztője. Miután megjelent két sorozatban a „Tiltott ábrázolások …” körülbelül kétezer oldalon, ő vetette fel, hogy érdemes szövegszerkesztési, akár kötetszerkesztési, akár életmű-szervezési szinten foglalkozni a szövegekkel. Ő emelte ki a kétezer oldalnyi szövegből a Cholnoky-szövegeket, arra a Cholnoky László-gyakorlatra utalva, hogy Cholnoky ugyanazt a novelláját százszor is eladta különböző címeken. Tehát – amikor „önmagamat idézem”, amikor önmagamat egyetlen új címmel képes vagyok fölülírni, átírni – ezt a lehetőséget hoztuk játékba. Úgy megírni egy Cholnoky-könyvet, hogy az nem biografikus, úgy beleírni saját magamat, hogy azok nem új, hanem régi szövegek, amelyek a rám jellemző természettudományos precizitással és kollázsolással átemelhetőek, az óriási kihívás és nekem tetsző játék volt. Végül is a saját szövegeimmel úgy játszhatok, ahogy akarok. S ha ráadásul ezzel meg tudok jeleníteni valamit a Cholnokyakkal ismét, akkor az imponál nekem is. Hajnóczy Péter és Tolnai Ottó után nem mindegy, hogy mibe kezd az ember.

Az ÉLET és az irodalom

„A város”, „Terepgyakorlatok 1.”, „Harmadnap”, „A mosoly”, „A hasonlatgyűjtő”, „A történet” – a különböző fejezetcímek mögötti Géczi-szövegek mindig más-más Cholnoky-szerző hangján szólalnak meg.

– Az első novella a Kortársban Cholnoky Viktor nevével jelent meg. Vagyis: kitalálni a száz évvel ezelőtti szöveg folytatásának a lehetőségét… , ehhez az szükségeltetett, hogy én húsz éven keresztül módszeresen végigjártam azokat a helyszíneket, ahol Cholnoky Jenő vagy a Cholnoky-hősök megfordultak – avatott be a szerző sajátos szövegalkotói módszertanába.

A terepmunka eredménye ez a Géczi-kötet. Az író többször említette, hogy nem a történet, az elbeszélés a lényeg, hanem annak a módja.

– A Cholnoky-féle látásrendszer mellett fontos kérdés, hogy Géczy hogyan láttatja a valóságot. Az amit mutat, az valóság-e? Ez az irodalom fontos problémája: a fikció és valóság viszonya – összegzett Bencsik Orsolya, aki szerint Géczi szépen működteti a határátlépéseket az álom, az ébrenlét, a valóság és a fikció, a tények és dokumentumok között. A helyszíneket flórával és faunával jellemzi. A terepmunka fontos a tudós és az író számára is. De hogyan kapcsolódik össze élet és irodalom?

– Itt romokról van szó. Tehát a fragmentáltság a romnak a formájaként jelenik meg. Ez jelzi, hogy volt egyszer egy tökéletesség, egy teljesség, amit nem lehet ábrázolni – jelentette ki az író.

– Géczi regénye palimpszesztus,hogy a mű létrejöjjön, le kell radíroznia a korábbi szövegeket. Ám e szövegek a réseken keresztül feltörnek. A hagyomány így szólal meg a réseken keresztül – vette vissza a szót Bencsik Orsolya. – A Géczi-szöveg labirintusként is megjelenik: térképként, rózsaként, kertként, könyvtárként, hangyabolyként. Ezek mind bonyolult formák, amelyek megidézik a teljességet. Rizómaként is értelmezhető, ami a vajdasági magyar irodalomban Tolnai Ottónál jelenik meg először. Géczi Cholnoky-kötete megidézi ezt az irodalmat, éppen ezért, mint annak kutatójaként, otthonosan mozogtam ebben a regényben. Formájában is jelzi, nem egyetlen helyes értelmezés van. Sokféle bejárata van, ahol beléphetünk a történetbe…

– Biológus hallgatóként a szegedi egyetemen volt két vajdasági évfolyamtársam. Vagyis tizenkilenc éves koromban élő vajdaságiakkal találkoztam, akik mániákusan szerették a kortárs vajdasági irodalmat, ezért már elsőéves egyetemistaként az Új Symposiont olvastam. Csak később ismertem meg Ilia Mihályt, aki aztán szakszerűen terelgette az érdeklődésemet, alakítottam ki a kapcsolathálómat – emlékezett a szerző. Géczi János elárulta: – Mátis Lívia volt az első szerkesztőm. Lívia baráti szerkesztési körébe tartozott Hajnóczy Péter is, aki főműve, „A halál kilovagolt Perzsiából” főhősének a polcán Cholnoky-műveket sorol föl. Tolnai Ottó Adria-ismeretét a magyar irodalom ismételt tengerre találását Cholnoky Jenő formázza elő. Amikor mindez kiderült számomra, menthetetlenül Cholnoky-rajongóvá váltam. Így indokolódik, amit az elején mondtam: Szeged inflexiós ponttá válik a részemről: a Vajdaságot Veszprémmel összeköti.

Újszászi Ilona

Fotó: Ú. I.