Az SZTE Móra Ferenc Szakkollégium hagyományos rendezvényének számító Összművészeti Est idén is nagy sikert aratott az egyetemisták körében.
A magasföldszinti nagyterem megtelt kollégistákkal, akik izgatottan várták a produkciókat. A sokszínű műsor során egyebek mellett elhangzott egy-egy Margaret Island és Adele dal, de fuvolajáték, basszusgitár szóló, kobyz dallamok, népdalcsokor és a kollégisták által írt versek is színesítették az estet. A szakkollégium öntevékeny csoportjai közül pedig fellépett a Móra Kórus, valamint a Színjátszó kör, akik Beugró játékkal hoztak jókedvet a nagyterembe.
– Ez az esemény még a koronavírus előtt indult. Hallgatói kezdeményezésre szerveződött, még én is csak az utolsó pillanatban kaptam rá meghívót. Akkor kicsit ilyen szalonmuzsikálás és örömzenélés jellege volt – árulta el Kovács Attila, a szakkollégium igazgatója – Azóta a szalon jellegét kicsit elveszítette, de minden évben nagy népszerűségnek örvend. Ilyenkor összeállnak csoportok, közös produkcióval lépnek fel vagy saját verseket adnak elő a kollégisták.
Kovács Attila, a szakkollégium igazgatója
Az est során a Vágtázó ménes című saját szerzeményét adta elő Fehér Boglárka kobyzon. A kobyzt kevesen ismerik Magyarországon, hiszen az ősi vonós hangszer a kazahok, a karakalpakok, a baskírok és a tatárok körében terjedt el.
– A kazah kultúra iránti szeretetem 11 éve kezdődött, amikor a Turan együttes eljött Magyarországra és a Kurultájon adtak elő. Annyira megmozgatott a zenéjük, hogy rögtön beleszerettem a kazah kultúrába és elkezdett érdekelni minden, ami kazah. Közben a kobyzt is megismertem és annyira szerettem volna rajta játszani, hogy végül Kazahsztánban kötöttem ki, ott végeztem el az egyetemet – mesélte Fehér Boglárka, aki jelenleg az SZTE-n fordító és tolmács mesterszakos hallgató.
Bogi először úgy tudta, hogy mindössze egy évre nyert ösztöndíjat Kazahsztánba, ott azonban kiderült, hogy öt évig maradhat kint. Elvégezte az alapképzést, kazah népzenét tanult, emellett pedig elsajátította a kazah és a török nyelvet is. Öt év után azonban már örült annak, hogy hazatérhetett Magyarországra.
– Nekem ez az otthonom, ide születtem és nekem nagyon fontos a hazám. Egyrészt itt érzem magam otthon, másrészt tényleg szeretnék valami olyasmit tenni, ami a magyarságnak jó. A honvággyal azért meg kellett küzdenem Kazahsztánban – fogalmazott Bogi.
Fehér Boglárka kobyzon adta elő saját szerzeményét
Bogi azt is elárulta, hogy az egyetem mellett kicsit kevesebb idő jut a zenélésre, de továbbra is ír dalokat az ősi értékeinkről, a magyarságról és a hazaszeretetről. Országszerte szokták hívni fellépni a különleges hangszerrel, idén pedig már a saját lemeze is megjelent. Ugyan egyre többen vannak Magyarországon is, akiket érdekel a kobyz, viszont ha valaki meg akar rajta tanulni játszani, akkor még mindig ki kell mennie Kazahsztánba.
– Nekem a zene nem a hírnevet jelenti. A zenével értéket tudok átadni. Mindenképpen szeretnék továbbra is ezzel foglalkozni, szeretnék minél többet alkotni. És persze fejlődni hangszer és éneklés szintjén is – zárta gondolatait Bogi.
Az Összművészeti Est különlegessége, hogy a nagytermi zenés és irodalmi produkciók után a kollégisták megtekinthetik egymás alkotásait is az alagsori kiállításon.
– Korábban voltak a rajzkörnek kiállításai: ezt mostanra összekapcsoltuk azzal, hogy a rajzkörösök rajzai mellett, azok a hallgatók is elhozhatják alkotásaikat, akik otthon szoktak kézműveskedni. Elsősorban festményekből, rajzokból és fotókból áll az alagsori kiállítás. De olyanok is vannak, akik modelleket alkottak, kézműveskedtek, kötöttek vagy horgoltak valamit: ők ezeket az alkotásaikat hozták el – fogalmazott Kovács Attila, kollégiumi igazgató.
A Móra Kórus az Aranyhaj című mese egyik dalát adta elő
Kámán Regina az SZTE harmadéves, biológus szakos hallgatója, aki rajzaival szintén részt vett az Összművészeti Esten. Regi általános iskolában kezdett el rajzolni, elsősorban anime karaktereket, azóta viszont kicsit a digitális rajzok világába is belekóstolt.
– Mostanában szívesen rajzolok anime karaktereken kívül más olyan dolgokat is, amik megragadják a figyelmemet. Vicces történet, hogy van egy rajz az orchideámról, amit biológus hallgató létemre majdnem sikerült elpusztítanom, ezért sok évig nem is virágzott. Egyszer viszont mégiscsak kivirágzott, amit nemcsak fotó formájában örökítettem meg, hanem le is rajzoltam – fogalmazott Regi.
Az egyetem mellett Regi is kevesebb időt tud fordítani a rajzolásra, de olykor szívesen ragad ceruzát vagy tollat, hogy kicsit eltávolodhasson az egyetemi teendőktől.
– A rajzolás kikapcsolódást nyújt számomra, ezzel valószínűleg nem mondok újat. El lehet mélyülni benne, és ilyenkor pár órára csak nem gondolni semmi másra – foglalta össze Regi.
Bisztriczki Sára
Fotók: Báló Andor
