A vizsgához nem kell más, csak tudás - Dr. Karády Istvánra, az SZTE SZAOK Kórélettani Intézet alapítójára emlékeztek

Dr. Karády István professzor 1951-ban kapott felkérést arra, hogy az akkor létrehozott orvostudományi egyetemen, a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Karának elődjén megalakítsa a Kórélettani Intézetet. A professzor 1932 óta dolgozott a szegedi egyetemen, ahol belgyógyászati és ideggyógyászati szakorvosi vizsgát tett, valamint az allergiás betegségek kór- és gyógytana tárgykörből habilitált. 1974-ben bekövetkezett haláláig kutatott és oktatott az intézetben, későbbi neves professzorok egész sorát indította el a pályán, az orvoshallgatók között pedig sokáig legendás maradt kórélettani jegyzete, lebilincselő előadásmódja és közmondásos vizsgaszigora.

Prof. Dr. Lázár György dékán méltatja Karády professzort. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Az emlékülésen elsőként Prof. Dr. Lázár György dékán méltatta Karády professzort:
– Ama különleges szegedi kutatóorvosokhoz tartozik – mondta –, akik meghatározták a szegedi orvoskar fejlődését. Iskolát teremtett azzal, hogy logikus, következetes klinikai szemléletet vitt a kórélettan diszciplína oktatásába. A nála levizsgázott hallgatók szinte már megtanulták a belgyógyászat tárgyát is.

Karády István hosszú éveket töltött külföldi egyetemeken, az 1930-as években többek között Selye János munkatársa volt a montreali McGill Egyetemen. Onnan hazatérve szegedi kutatótársai, többek között a dékán úr édesapjának ösztöndíját is segítette Montréalban.

Prof. Dr. Lázár György felidézte, hogy édesapja, id. Lázár György kutatóprofesszor Karády István munkatársaként dolgozott az intézetben. Ez azt is jelentette, hogy a majdani dékán iskolás gyermekként gyakran találkozott Karádyval; annál is inkább, mert híre ment, hogy a fiú a szomszédos iskolából rendszerint az alagsori ablakon át érkezik meg (Nikolasev Velimir kutatóorvos asztalára) édesapja irodájába, és ez tetszett Karády professzornak.

Cserében Prof. Dr. Lázár György dékán minden idők legjobb vizsgázós sztoriját mesélte el az emlékülés közönségének. Karády István szeretett a SZÚE meleg vizében üldögélni, ott valóságos klubot alakított kollegáival és ez odavonzotta a hallgatókat is. Egyszer egy hallgató odáig merészkedett, hogy a hídon akkor még átjáró 5-ös villamoson megszólította a professzort és elmondta, hogy ő már több hónapja tanulja a kórélettant. Valóban, kérdezett vissza Karády, akkor kikérdezhetem? A válaszokra viszont nem szólt semmit. Amikor azonban az ifjú májusban megjelent a vizsgán, kérdés nélkül „talpas egyest” írt be neki. A kétségbeesett kérdésre, hogy miért, azt felelte, a villamoson meghallgatta feleletét: már a híd közepénél megbukott. Karády professzor állandó érvényű mondása a vizsgák esetére az volt, hogy „semmi más nem kell a vizsgához - csak tudni”.

Prof. Dr. Rakonczay Zoltán tanszékvezető Karády professzor életpályájáról beszét az emlékülésen. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Prof. Dr. Rakonczay Zoltán az emlékülésen Dr. Karády István munkásságának jelentőségéről beszélt. A jászberényi születésű professzort 1932-ben Rusznyák István, az egyetem Belgyógyászati Klinikájának igazgatója hívta meg Szegedre. Itt az akkori legkorszerűbb hazai klinikán folytatta tanulmányait. 1937 és 1939 között a montréali McGill Egyetem Rockefeller- és McGill Alapítvány ösztöndíjasaként töltött el két évet, ott ismerkedett meg Selye János professzorral, a stressz-elmélet megalkotójával, akivel a következő években számos közös publikációjuk jelent meg. Jó kapcsolatuk Karády haláláig tartott, hagyatékában fennmaradt például egy „Karády Pistának baráti kézszorítással” dedikált Selye János-fotó 1967-ből. Dr. Karády István 1939 és 1942 között a híres amerikai Mayo Klinika vendégkutatója, 1957-ben a francia CNRS ösztöndíjasa, 1958-ban londoni Rockefeller-ösztöndíjas, 1961-ben a Lengyel Tudományos Akadémia ösztöndíjasa, 1964-65-ben pedig ismét Londonban, a Wellcome Trust vendégkutatója, 1967-68-ban a Bécsi Egyetem vendégprofesszora volt.

Dr. Karády István fő kutatási területe a hisztamin-, a sokk-, valamint az allergiakutatás volt. Vizsgálta a gyulladás és az adaptáció folyamatát és elsőként azonosította a rezisztint, vagyis a szervezet természetes védelmi mechanizmusát a keringési elégtelenséggel szemben. Pályája során számos tudományos közlemény mellett 1945-ben és 1957-ben a Nature folyóiratban publikált cikket.

Prof. Dr. Rakonczay Zoltán előadásában az intézet 1960-70-es éveiből mutatott be fotókat, amelyeken olyan szenior professzorok is láthatók voltak, akik az emlékülésen is megjelentek. Dr. Karády István tanítványa volt Dr. Borbola József, Dr. Gecse Árpád, Dr. Gömör Béla, Dr. Horpácsy Géza, Dr. Kádárné Dr. Rédei Anna, Dr. Kiss Lajos, id. Dr. Lázár György, Dr. Lonovics János, Dr. Mustárdy László, Dr. Nagy Sándor, Dr. Nikolasev Velimir, Dr. Oláh Ágoston, Dr. Ottlecz Anna, Dr. Prókai András, Dr. Zsilinszky Eleonóra.

Karády professzor váratlan halála után az intézetet id. Dr. Lázár György (1974-75), Dr. Telegdy Gyula akadémikus (1975-2000), majd Dr. Szabó Gyula (2000-2019) vezette, akitől Dr. Rakonczay Zoltán vette át a 72 éves intézetet.

Dr. Gecse Árpád: Karády professzor kézfogással ellenőrizte, hogy nem késett-e a kollega. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

A következő előadásban Dr. Gecse Árpád emlékezett Karády Istvánra, aki maga is hallgatója, majd munkatársa volt a professzornak. Felidézte, hogy Karády klinikusi szemléletű előadásainak nagy hallgatósága volt, időnként nem lehetett ülőhelyet találni az előadásokon. Ugyanakkor folyamatosan igyekezett bevonni hallgatóit, rendszeresen visszakérdezett az előző előadások vagy a korábban elhangzottak anyagára. A vizsga viszont rémálom volt a hallgatóknak, előfordult, hogy a vizsgázók felét is visszahívta. Egyik alkalommal, amikor a tizenharmadik hallgatót buktatta meg az egyik csoportból, megkérte a baljós számú diákot, hogy ne ijesztgesse a többieket, jobb lesz, ha nem az ajtón, hanem az ablakon távozik (az ablak visszafelé is járható volt).

Ugyancsak Gecse Árpád története abból a korból, amikor az intézet fiatal munkatársa lett: a professzor sajátos módon ellenőrizte, hogy valaki elkésett-e a munkából; kezet fogott a munkatársakkal, és akinek, főként télen, hűvösnek találta a kezét, arról tudta, hogy éppen akkor érkezett.
Dr. Gecse Árpád úgy emlékezik, Karády professzor alatt célszerű volt a könyvtárba járni. Ő ugyanis naponta átment az orvosegyetem könyvtárába tudományos újdonságok után tájékozódni, és ezekről beszélgetést kezdeményezett a fiatal kollegákkal. Mivel roppant kényelmetlen volt a professzor előtt tudatlannak látszani, inkább maguk is könyvtárazni kezdtek.

Dr. Gecse Árpád 1964-65-ben Wellcome Trust-ösztöndíjjal együtt volt Londonban Dr. Karády Istvánnal. Ebből a korszakból idézte fel, hogy Geoffrey B. West laboratóriumában azt vizsgálták, hogy a patkányok 25%-ánál egyáltalán nem szabadult fel hisztamin, és ezek az állatok toleránsabbak voltak egy sokkal szemben. Ez a londoni időszak különben éppen egybeesett a Beatles Hard Day's Night című filmjének 1964-es bemutatójával, amelyre a lezárt Picadilly Circus-ön 12.000 ember várakozott – köztük Dr. Gecse Árpáddal. Karády professzort azonban nem hozta lázba a Beatles, zenéjüket kakofónnak nevezte.

Prof. Dr. Lázár György, az orvostudományi kar dékánja (jobbról) és Prof. Dr. Rakonczay Zoltán tanszékvezető felavatta Karády István emléktábláját a Kórélettani Intézetben. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Az emlékülés második részében a Szegedi Tudományegyetem SZAOK Kórélettani Intézetének jelenleg zajló kutatási programjaiból hangzottak el előadások.

Előtte Prof. Dr. Rakonczay Zoltánt arra kértük, helyezze el a kórélettant a többi diszciplina mellett:
– A kórélettan az orvostudományi oktatásban az alapozó ismeretek és a klinikai tudás között biztosítja az átmenetet – felelte. – Ez a diszciplína a klinikai kórképek hátterében zajló kórélettani folyamatokat, lényegében a betegségek kialakulási mechanizmusát vizsgálja. A kórélettan az anatómiai, biokémiai és főleg az élettani tudásra építve tárgyalja a betegségcsoportok okait és tüneteit is, de nem terjed ki mondjuk a diagnosztikára, amit későbbi évek során tanulnak meg a hallgatók, sem a terápiára, amit elsősorban a Farmakológiai Intézetben, vagy a klinikai tárgyak kapcsán fognak megtanulni. Ez a tárgy egy egész betegségcsoport-skálát ölel fel, a gyulladásos jelenségektől indulunk, ami nagyon sok betegség alapja, tárgyaljuk immunológiát, táplálkozási zavarokat, a belső elválasztású mirigyeket, a szív- és érgyógyászat, a központi idegrendszer, a vérképző rendszer, a vese, a tüdőgyógyászat különböző kórképeit, a gyomor-, bélrendszer, a hőháztartás, a só-vízháztartás kórképeit, és a sav-bázis eltéréseket, egyszóval szinte minden témakört, ami a belgyógyászathoz kapcsolódik.

Az intézetben három fő kutatási programot folytatnak. A neuroendokrin program kutatásai Dr. Bagosi Zsolt vezetésével a központi idegrendszerben jelenlévő neuropeptideket célozzák, a gyomor-bélrendszeri kutatócsoport Prof. Dr. Rakonczay Zoltán és Dr. Kiss Lóránd irányításával elsősorban a hasnyálmirigy kórélettanát vizsgálja, illetve az intézethez nemrég kardiovaszkuláris kutatók is csatlakoztak: Dr. Sárközi Márta a szívelégtelenség, Dr. Koncz István a ritmuszavarok témáival foglalkozik.

Dr. Karády István (1904 – 1974) kórélettan professzor emlékére rendeztek tudományos ülést. Fotók: Kovács-Jerney Ádám

Az előadások sorában Dr. Bagosi Zsolt: A stressz rövid története a juhakoltól a betegágyig címmel az urokortin hormonnak a stresszre, a szorongásra és a depresszióra, valamint a nikotin- és az alkoholfüggőségre gyakorolt hatásáról beszélt. Az urokortinok a peptidek egyik családjába tartoznak, és remélhető, hogy e peptidekkel kedvező farmakológiai hatást lehet elérni, vagyis sikerül szorongásoldó és antidepresszáns hatású molekulát kifejleszteni.

Dr. Jászberényi Miklós: Egyes táplálékfelvételi zavarok és központi idegrendszeri kórképek kapcsolata a neuropeptid kutatás fényében című előadása az orexin nevű étvágyfokozó peptidről szólt, amelynek ugyancsak kimutatható a szorongásra és a stresszre való hatása. Az előadás azt is részletezte, hogy a táplálkozási zavaroknak milyen kapcsolata van a központi idegrendszeri betegségekkel. Jászberényi Miklós felidézte azokat az Alzheimer-kórral kapcsolatos kutatásokat, amelyekben korábban Andrew Schally Nobel-díjas biokémikus laboratóriumában részt vett.

Dr. Csabafi Krisztina: A kisspeptin hatásai a reprodukción túl című előadása egy másik peptidcsaláddal, a szexuális tengely működésében szerepet játszó kisspeptidekkel foglalkozott. Dr. Ibos Katalinnal folytatott közös kutatása szerint a kisspeptideknek is hatása van a stresszre, a szorongásra és a depresszióra, sőt az előadás a kisspeptidek fájdalomra és az Alzheimer-kórra gyakorolt hatásának vizsgálatáról is beszámolt.

Dr. Kiss Lóránd: A hasnyálmirigy gyulladás mechanizmusának és terápiájának kísérletes és klinikai vizsgálata című előadásában az intézet hasnyálmirigy-gyulladás kutatásairól beszélt. A pancreas-csoport elsősorban a hasnyálmirigy-gyulladás akut formájának nem teljesen tisztázott kialakulását vizsgálja, valamint különböző gyógyszerjelölteket próbálnak ki, amelyeket aztán tovább lehet vinni a klinikumba.

Dr. Koncz István: Néhány újabb érdekes eredmény szívelektrofiziológiából címmel a szívritmus rendellenességek kialakulásáról beszélt. A szívelektrofiziológia a szívritmusra ható szerekkel foglalkozik, az előadás ezek közül az acetilkolin nevű neurotranszmitter molekula hatását tárgyalta.

Dr. Sárközy Márta: Új terápiás célpontok és molekuláris mechanizmusok kísérletes vizsgálata szívelégtelenség modellekben című előadásában az onkológia által alkalmazott radioterápia és kemoterápia szívizomra káros, hipertrófiát okozó mellékhatásait, valamint a veseelégtelenség során a szervezetbe kerülő anyagok szívelégtelenséget kiváltó hatását elemezte.

Panek Sándor

A borítóképen: Ottlecz Anna, Lonovics János, Jancsó Gábor és Szabó Gyula professzorok az emlékülésen. Fotó: Kovács-Jerney Ádám