Bezár

SZTE Magazin

IMG_2958ny

„Ami ma a sci-fi, az egyszer a valóság lehet” – interjú Kiss László asztrofizikussal

„Ami ma a sci-fi, az egyszer a valóság lehet” – interjú Kiss László asztrofizikussal

2022. május 18.

Milyen gyakorlati haszna lehet a tudományos ismeretterjesztésnek? Mit gondol egy csillagász professzor az ufóészlelésekről és az asztrológiáról? Reális célokat tűzött-e ki Elon Musk a SpaceX projekttel? Kiss László akadémikussal, a Szegedi Tudományegyetem volt hallgatójával és jelenlegi oktatójával többek közt ezekről a kérdésekről is beszélgettünk interjúnkban.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

-Miért lett csillagász? Mikor merült fel először a gondolat, hogy ezen a területen szeretne dolgozni?

-Amikor a József Attila Tudományegyetemre felvételiztem, lézerfizikus akartam lenni, bár amatőrcsillagászként már 11-12 éves koromtól kezdve szerettem nézegetni az eget a saját távcsöveimmel. A szabadkai gimnáziumban érettségiztem 1991-ben, majd felvételiztem tavasszal és fel is vettek fizikus szakra. Azon a nyáron tört ki a jugoszláv polgárháború, augusztusban pedig el kellett döntenem, hogy Szegedre menjek tanulni, vagy a horvát frontra harcolni. Nem volt nehéz a döntés Szeged mellett.

Hogy végül csillagász lettem és nem lézerfizikus, az többek közt Szatmáry Károly, az éppen akkoriban megépített Szegedi Csillagvizsgáló alapító vezetőjének hatása volt. Őt már a gimnáziumi éveim alatt megismertem, és a kezdetektől bátorított, hogy kapcsolódjak be a Csillagvizsgáló kialakításába. Emellett már elsőéves koromban ő volt a tudományos diákköri témavezetőm is, amikor a változó fényű csillagok kutatásával kezdtem el foglalkozni. Végül kiderült, hogy igen jó téma volt ez, ugyanis még az MTA doktori értekezésemnek is egy nagy, vaskos fejezete ugyanerről szólt. Aztán 1992-ben, amikor a Szegedi Csillagvizsgáló megnyitotta a kapuit, egy nagyon lelkes fiatal társaság verődött össze. Szatmáry Károly volt a vezető, és ott volt még Vinkó József, Gál János, Kaszás Gábor, és jómagam. Mi ott, akkor elkezdtük ezt a csillagászat dolgot igazán komolyan venni. Az 5 éves csillagász képzést 1999-ben indítottuk el, az országban elsőként, az ELTE előtt egy évvel.

- Társszerzője egy amatőrcsillagászattal foglalkozó könyvnek is. Mit gondol, laikusok számára is megvalósítható az amatőrcsillagászat gyakorlása? Ha igen, milyen forrásokat tud ajánlani?

- Persze! Eleve a csillagász szakmában is sokan rendelkeznek amatőrcsillagász múlttal, bár vannak olyanok is, akiket inkább az egyenletek vonzottak a csillagászat, asztrofizika felé. Én úgy gondolom, mindkét irány érvényes vonzalom a csillagászat iránt. Magyarországon van egy igen erős, pezsgő-nyüzsgő civil szervezet, a Magyar Csillagászati Egyesület, aminek jelenleg több mint 1800 tagja van. Ők csillagászati havilapot, évkönyvet adnak ki, valamint táborokat és csillagászati bemutatókat szerveznek az ország különböző pontjain. Ha valakit érdekel a csillagászat, de nem kíván szakmaszerűen foglalkozni vele, én ezt a szervezetet ajánlom. Ennek én vagyok az elnöke lassan két éve, és bizton állíthatom, hogy a legnagyobb nyitottsággal fogadunk mindenkit. Hiszünk abban, hogy civil szerveződéseken keresztül bárkit el lehet érni, pont ezért tartjuk fent a csillagaszat.hu oldalt is, ahol közérthető nyelvezetre törekedve a legszélesebb közönség számára írjuk az ismeretterjesztő cikkeket. Ennek az oldalnak már 16 éve, 2006 óta vagyok a főszerkesztője.

- A laikus közönség informálásában miket tart jelenleg a legfontosabb és legaktuálisabb témáknak?

- Úgy gondolom, hogy a modern tudomány nagyon sokszor tulajdonképpen a megvalósult science fiction; amiket régen a sci-fi regényekben és filmekben olvastunk és láttunk, ma már műveljük is, a csillagászatban ilyen például az exobolygókutatás. Ilyen bolygókról először a Csillagok Háborújában és a Star Trekben hallottunk, aztán húsz évvel később felfedeztük őket. A lényeg az, hogy a modern tudomány ezen a megvalósult sci-fin keresztül tud megfogni nagyon sokakat. A csillagászatot én azért tekintem kiemelten fontosnak, mert integráló tudomány, azaz más tudományokat is könnyedén népszerűsíthetünk rajta keresztül. Például a különböző bolygók kapcsán szóba kerül a légkör, a talaj, ezek alkotóelemei, és már ott is vagyunk a kémiánál, fizikánál, biológiánál. Ugyanez a helyzet, ha a kémiai elemek eredetéről beszélünk. Az emberi test, a benne lévő atomok nagy része csillagok belsejében keletkezett. Ha az ember ezt elmagyarázza, hogy a bennünk lévő szén, hidrogén, oxigén mind-mind a Naphoz hasonló csillagok magjában jött létre valamikor pármillió évvel ezelőtt, könnyen közel vihetjük a kémiához, biológiához is ezt az egészet. Ezért mondom, hogy a csillagászat tulajdonképpen mindenféle természettudomány népszerűsítésére alkalmas.

IMG_2979

- Az ismeretátadásnak, természettudományok népszerűsítésének van olyan szemléletformáló hatása, ami a hétköznapokban is megjelenik?

- Megeszi a fene, ha nincs! Van egy nagyon fontos üzenete ezeknek az előadásoknak: hogy a tudomány működik! A csillagászat például rengeteg égi jelenséget képes előre jelezni, az embereknek ezáltal pedig lehetőségük van azokat megtekinteni. Ebben az az igazán fontos és kritikus üzenet, hogy a tudománynak lehet hinni. Nagyon jól lehet látni sajnos, hogy az álhírek, alternatív tények világában élünk, amikor a tudománynak a saját hiteléért meg kell tenni olyan dolgokat is, amiket korábban nem kellett. Erőssé vált a tudományellenesség, vagy legalábbis a szkepszis a tudománnyal szemben. A koronavírusjárvány előidézett egy jelenséget, amit az emberek nemigen, vagy csak nagyon ritkán tapasztalhattak eddig – hogy a tudományos viták a legszélesebb nagyközönségek előtt zajlanak. Ezt az emberek pedig gyakran nem értik – hogy a tudomány a vita módszerével dolgozik, és hogy az igazság sokszor évekig tartó vitákon keresztül alakul ki. Amikor a vírus kapcsán láttuk, hogy egyik hétről a másikra ellentétes dolgokat mondanak ugyanazok az emberek, a nagyközönség azt kezdte el érezni, hogy a hitelesség megkérdőjelezhető. 

- Ki tudna emelni néhány főbb tévhitet a csillagászat vagy akár más tudományok területein?

- Vannak olyan áltudományos hiedelmek, amikkel a csillagászat nem tud mit kezdeni – ilyen például az asztrológia vagy az ufológia. Ezek nagyon régre visszavezethető hiedelmek, én személy szerint azt gondolom, hitpótlékok. Az elmúlt években a laposföldhívők is nagy médianyilvánosságot kaptak, viszont aztán a koronavírus járvány alatt mintha ez a lapos föld kigömbölyödött volna. Ezekkel a dolgokkal nem nagyon lehet mit kezdeni. Folyamatosan visszatérő jelenség a szakterületünkön, hogy egyes emberek rögeszmésen hisznek abban, hogy ők tudnak valamit, amit a hivatalos tudomány rosszul tanít, de aztán a cáfolatot mégis a hivatalos tudománytól várják. Ez szerintem elég paradox.

Ami még a nagyközönséget is gyakran szokta foglalkoztatni, hogy az űrkutatás fellendülése is tetten érhető, a nagyhatalmak közötti politikailag is inspirálódott „űrverseny” szinte a szemünk előtt zajlik. Itt van Elon Musk SpaceX cége, tulajdonképpen embereket szállít a nemzetközi űrállomásra, ez pedig természetesen nagyon menő. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy nagyobb magabiztossággal állít dolgokat, mint amennyire azokat a valóság igazolja, én nem tennék sok pénzt arra, hogy amiket mond, tényleg meg fognak valósulni. A gyermeki lelkem persze azért szurkol neki.

- Mi az a sci-fi ma, ami valóság lehet harminc-negyven év múlva?

- Érdekes kérdés ez. Én nagyon szeretem a jelenkor sci-fi irodalmát, főleg azokat a nagyon hosszú regényfolyamokat, amikben mindig visszatérő motívum a térmanipuláció, térugrás – azaz hogy nem fénysebességgel utazunk a csillagok között, hanem valamiféle féreglyukszerűséggel megszakítjuk a tér folytonosságát, és kilépünk valahol messze. Ez most például nagyon sci-finek tűnik, és a mai fizikatudásunk ellent is mond neki, de a modern tudomány fejlődése pont azt mutatja, hogy rengeteg dolog később ellent mondott a korábban elfogadott tudásunknak. Szeretném, ha ez lehetséges lenne. Aztán ugye ott van a biotechnológia is, hogy sejtek szintjén manipuláljuk az emberi szervezetet, ami nagyon sok etikai kérdést is felvet – ez is egy nagyon erős sci-fi doboz, ami visszatérő motívum különböző regényekben. Szóval ki tudja, ezek a dolgok ma még nagyon sci-finek tűnnek, de lehet, hogy ötven év múlva, mielőtt százéves vénemberként meghalok, megállapítom majd, hogy tényleg összejött.

- Az ufológia észlelései közül érdemes komolyan venni bármit is?

- A klasszikus ufológia a színes ufókkal, amik a lapokban meg szoktak jelenni, szerintem egytől egyig sületlenség. Elmondom, erre milyen empirikus érvem van. Anno, még a kilencvenes években Magyarországon nagyon felfutott ez a téma, volt három-négy ufómagazin is, amik megjelentek nyomtatásban. A képeken látszó dolgok pedig valamiért mindig homályosak, életlenek és bemozdultak voltak. Ami igazán furcsa, az az, hogy ez azóta sem változott. Megjelentek az okostelefonok, a biztonsági kamerák, hihetetlen szenzorhálózat épült ki, ami az eget is látja – és nem jönnek szebb és élesebb képek és az ufóészlelések sem szaporodtak meg. Az a helyzet, hogy az égi fényjelenségek sokasága és változatossága számunkra elég alaposan ismert, és a legtöbb úgynevezett ufóészlelésre van természetes, tudományos magyarázat. Nem azt mondom persze, hogy mindegyikre. Azt sem zárom ki, hogy adott esetben itt röpködnek felettünk az idegenek űrhajói, de azok a fotók, amik meg szoktak jelenni a médiában, általában csak marhaságok.

- Mi lehet annak a magyarázata, hogy az emberek nagy része szeretne hinni ezekben a dolgokban?

- Úgy gondolom, hogy az asztrológiában és az ufókban hívő emberek nagy része kvázi hitpótlékként kezeli ezt a dolgot. A klasszikus nagy vallások eléggé háttérbe szorultak a 20. század végére, bár a spiritualitásnak most érzékelhetően van egy nagy reneszánsza. A modern tudomány azáltal, hogy a spiritualitást háttérbe szorította, elvett tőlünk valami nagyon emberit – nevezetesen azt, hogy hiszünk valamiféle természetfeletti dologban. Ha én kimegyek a csillagos ég alá, rácsodálkozok, hogy milyen szép. Nem feltétlen gondolom azt, hogy valamilyen külső lény teremtette az egészet, de a dolog szépsége azért mégis megérinti az ember lelkét. Ezt a spiritualitást a materialista tudomány lebontotta, és a helyébe nem adott semmit. Nem vagyok pszichológus, de úgy gondolom, hogy az emberi lélek alapvető igénye, hogy higgyen valamiben.

- Hitelteleníti a tudósokat ha ufóészleléseket vizsgálnak?

- Meglepő módon vannak, akik ezzel próbálkoznak, de nehéz erre finanszírozási formát találni, hiszen nagyon a peremvidéke ez a modern tudománynak. A földön kívüli élet kutatása egyébként természetesen nem csak az ufózást jelenti, hanem azt is, hogy megnézzük, hogy a naprendszerben, vagy más csillagok körül keringő bolygókon vannak-e jelenleg életre utaló jelek. A modern csillagászati infrastruktúráknak egyébként is az egyik fő célkitűzése potenciális életjelek kimutatása más csillagok körül.

-Lehetnek ezek az exobolygók alternatívái a Földnek?

- Nem, mivel gigantikus szakadék választ el minket ezektől a potenciális élőhelyektől. A legközelebbi csillag, a Proxima Centauri négy és egynegyed fényévnyire van. A legtávolabbi emberi eszköz, a Voyager űrszonda egyetlen fénynap távolságra jutott el negyven év alatt. Ez azt jelenti, hogy a négy fényév a jelenlegi technológiával ötvenhat-hatvanezer évig tartana. Tehát nem opció ez a dolog, nincs B terv a Föld helyett.

- Tanít az egyetemen, többek között a kutatói életpálya jellemzőiről is. Mit gondol, milyen képességek és motivációk szükségesek ahhoz, hogy valakiből jó kutató lehessen?

- Azt szokták mondani, hogy egy sikeres kutatásban öt százalék az ötlet, kilencvenöt százalék a szorgalom. Tehát kitartónak, állhatatosnak, türelmesnek kell lenni. A csillagászathoz szükséges a matematika, fizika, informatika, emellett pedig nagyon fontos az angoltudás és a jó kommunikációs-és íráskészség is. A természettudományos pályák általában úgy néznek ki, hogy az ember megcsinálja a diplomát, a doktorit, ezután jönnek a posztdoktori ösztöndíjak – gyakran külföldön, már csak a nyelvtudás miatt is érdemes élni ezzel a lehetőséggel – ezután pedig hazajön és megpróbál érvényesülni itthon. Ezzel általában mindenki megtalálja a helyét egyébként, még ha nem is feltétlenül a tudományban – a természettudósok, legyen az bármely szakterület, alapvetően problémamegoldással foglalkoznak, ez a képesség pedig az iparban ugyanúgy hasznunkra lehet, mint a tudományban. Én nem ismerek munkanélküli csillagászt vagy fizikust.

- Mit szeret legjobban a munkájában?

- Én ugye megfigyelő csillagászként művelem a tudományt, és nekem az mindig olyan megnyugtató érzés volt, hogy ha nagyon akarom, akkor a saját szememmel is meg tudom nézni, amit éppen kutatok. A csillagászatban mindig az tetszett nagyon, hogy egy laborfizikussal ellentétben, mi nem beállítjuk a kísérletet, hanem a távcsövünkkel úgymond ellessük az ég titkait. Az elmúlt években a kutatásban az űrcsillagászat eszköztárai domináltak, űrteleszkópok adatait használjuk informatikai felületeken. Én ebben azt szeretem nagyon, hogy tényleg felfedezünk valamit, ez az izgalom biztosítja az inspirációt és az érzést, hogy tényleg érdemes csinálni.

Kósa Boglárka


Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Aktuális események

Rendezvénynaptár *

Kapcsolódó hírek