Kölcsey-éremben részesült Gyimóthi Zoltán, az SZTE alumnusa

- Hogyan élte meg, hogy Kölcsey-éremben részesült?

- Az első reakcióm értelemszerűen a meglepődés és az öröm volt. Igen megtisztelő gesztus ez a város részéről. Fontosak a különböző elismerések, hiszen ha az ember lassan egy évtizede rálátással van a szegedi kulturális életre és tevékeny résztvevője annak, akkor egyrészről megerősíti abban, hogy jó úton jár, másrészről örömmel tölti el, hogy karmesteri és vezetői munkásságát szakmai és társadalmi szinten is elismerésre méltónak tartják. Nagyon örülök, hogy színesíthetem Szeged város kultúráját.

- Mit gondol, mivel érdemelte ki a díjat?

- Erre nem én tudnám megadni Önnek a választ, de úgy gondolom, hogy a művészeti tevékenységem, járult ehhez hozzá. Szeged kulturális életében tevékenykedek a 2000-ben megalakult Fricsay Ferenc Városi Fúvószenekarral és 2005-óta az Universitas Szimfonikus Zenekarral egyaránt.

- Az informatika és a zene iránti érdeklődésemet a szüleimtől örököltem. Talán az informatikát inkább az édesapám révén, aki szintén informatikus, sokáig az SZTE Szoftverfejlesztési Tanszékének vezetője volt, a zenei vonalat pedig édesanyám révén. Mind a ketten szeretik a zenét, édesanyám sokat zongorázott otthon. Kiskoromban sokat jártunk színházba és koncertekre, szerintem ennek köszönhető. Nem a zenei pályát választottam, hanem inkább az informatika irányába indultam el és itt végeztem az SZTE-n programtervező matematikusként. A zene és az informatika szeretete a mai napig elválaszthatatlan egymástól az életemben.

- Vannak, voltak szakmai mintaképei, zeneszerzők, akik nagy hatással voltak Önre?

- Nincsenek konkrét zeneszerzők, korszakok vannak vagy inkább hullámzások. Meghallgatok valamit és bele mélyedek, vannak fellángolások, de folyamatos intenzitás nincs. Ha ki kellene emelnem, akkor inkább a klasszikus-romantikus korszak, de ebből is szelektál az ember. Most egyébként pont Mozart zongoraversenyei szerepelnek napirenden nálam. Minden egyes életszakaszban akadnak zeneművek, zeneszerzők. Vannak komolyabb tételek is, amihez elmélyülés szükséges, de az adott embertől és a céltól függ a hatékonyság vagy a jóleső kikapcsolódás. Fontos, hogy mi a célom, mert ha vezényelni fogok egy darabot, akkor más módon figyelem a zenét, ilyenkor ott van a kezemben a partitúra és inkább elemzem, mint élvezem. Én azt gondolom, hogy a klasszikus zenének a 90 %-át lehet akár munkavégzés közben is hallgatni, ha jól esik az embernek, aláfestő zenének.

- A fiatalok zenei oktatása a szívügye. Milyen módon tud a fiatal zenészekkel kapcsolatba lépni?

- Azifjúság zenei nevelése nagyon meghatározó számomra, ami egy zenekari táborban öltött testet, amit Kiszin Miklóssal, a Molnár Dixieland Band Szeged Kultúrájáért díjjal kitüntetett bőgősével álmodtunk meg. Már hetedik éve a Szent-Györgyi Albert Agórában rendezzük meg a tábort, aminek a célja, hogy általános iskolás gyerekek, ott gyűljenek össze és zenekart alkotva megtapasztalják a zenekari játék örömeit és nehézségeit. Olyan légkört próbálunk teremteni, amiért érdemes oda járni, mert az a legfontosabb, hogy szeressék, amit csinálnak, és, hogy a hangulat jó legyen, mert ha jó, akkor a többi már jön magától, a darabok szinte maguktól “megtanulódnak”. Nagyon hálásak vagyunk az Agórának, hogy ezt a programot, valamint az ott működő zenekarok próbáit, koncertjeit is folyamatosan támogatja. Továbbá két másik öntevékeny csoporttal is szoros együttműködésünk van. A Szegedi Egyetemi Énekkar, aminek a vezetője Száz Krisztina, és a Szegedi Egyetemi Színház, aminek a vezetője pedig Varga Norbert. Több közös összművészeti alkotást hívtunk életre és remélem a jövőben is még több ilyenre adatik lehetőség.

- Hogyan segítette művészi útját az SZTE?

- Kiskoromban a zenekari anyagok foglalkoztattak, érdekeltek a partitúrák, a karmesteri anyagok, kották. Amikor az egyetemre jelentkeztem, körülnéztem, hogy van-e olyan, nem profi zenészekből álló együttes, ahova csatlakozni lehetne. Akkor nem volt, de megtudtam, hogy működött régen az egyetem keretein belül egy szimfonikus zenekar. Megkerestük Ambrus Gergellyel, egy hegedűs barátommal a régi zenekar tagjait és az ő segítségükkel 2005-ben újraélesztettük az 1992-ben Gyüdi Sándor által alapított Universitas Szimfonikus Zenekart. Én kezdtem el vezetni az együttest, ami töretlenül azzal a céllal működik, hogy a zenekedvelő, de nem zenei pályára készülő fiatalok egy helyen zenélhessenek. Ebben sokan segítettek, többek között Gyüdi Sándor, és az egyetem akkori vezetése, továbbá nagyon hálás vagyok Tajti Gabriellának, a Kulturális Iroda vezetőjének, aki akkor és azóta is segíti a fellépési lehetőségeinket.

- Hol látható legközelebb az Universitas Szimfonikus Zenekar?

- A járványhelyzet mindent felborított, sajnos majdnem másfél évig „hallgattak a hangszerek”. A zenekar jellemzően félévenként egy koncert műsort állít össze, amit szokásosan a szemeszter végén ad elő, de az egyetem centenáriumi éve kapcsán az SZTE Kulturális Irodájának szervezésében április végén, egy hangversenyen lesz hallható a zenekar. Ezért az idei kiemelt ünnepségsorozatnak hála kétszer is felcsendülnek a klasszikus dallamok.

SZTEinfo

Szöveg és kép: Kovács – Jerney Ádám