SZTE magazin

boritonak

Az emberek számára kellemetlenséget okoznak, a kutatóknak segítséget nyújtanak – ők a poloskák

Kicsik, idegesítőek és büdösek a mindenki által ismert poloskák, amelyek időről-időre nemcsak az otthonainkban képesek felbukkanni, hanem gyakran a legkülönbözőbb tevékenységeinkben is kellemetlenséget okoznak számunkra. Az SZTE Ökológiai Tanszékén azonban jó, ha akad belőlük, a kutatók természetvédelmi, közösségi és viselkedésökológiai kutatásait több rovarcsoport, köztük a poloskák is segítik.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Sajátos védekezésük, a bűzmirigyeik által termelt riasztó szagú váladékuk miatt nem tartoznak az emberek kedvencei közé, még az egyébként „ártalmatlan” példányaik sem. Nem beszélve az olyan rettegett vérszívókról, mint az ágyipoloska. Manapság sajnos csak az emberi környezetben tömegesen megjelenő, inváziós fajok kapcsán kapnak nagyobb figyelmet, pedig életmódjuk és megjelenésük változatossága ennél jóval tágabb és érdekesebb. Vannak közöttük parányiak és nagyobbacskák, csipkézettek vagy épp tüskések, és lehetnek akár színpompásak is. Abban az esetben, ha egy a vízen sétáló, gülüszemű pálcikával találkozunk, vízmérő poloskával állunk szemben. Bár többségük növényevő, félelmetes ragadozók is élnek közöttük szárazföldön és vízben egyaránt.


- A poloskák többsége a meleg, nyílt élőhelyeket kedveli, így elsősorban a gyepi élőhelyek kutatásában van szerepük. A gyepek megítélése napjainkban változik. Jelenőségük például a szén-dioxid megkötés és tárolás terén az erdőkével vetekszik, sőt az eredeti gyepi élőhelyek erdősítése több kutatás szerint hátrányos lehet– tudtuk meg Dr. Torma Attilától. Az SZTE Ökológiai Tanszék kutatója elmondta: gyepjeink kezelést, azaz kaszálást igényelnek a legelő vadállatok vagy a természetes tüzek hiányában. A túl intenzív használat (legeltetés) azonban már károsan hat a gyepek biodiverzitására, (biológiai sokféleségére) és funkciójára. Az ízeltlábúak jelenléte, sokféle szerepe (fogyasztók, lebontók, beporzók, és így tovább…) így aztán nélkülözhetetlen a gyepi élőhelyek megfelelő működéséhez. A poloskák változatos életmódjuknak és a növényzethez való szoros kötődésüknek köszönhetően kiváló indikátorai a gyepeken zajló változásoknak, de egyre elterjedtebben használják városi élőhelyek indikátoraiként is. Jelenleg is zajlanak különböző gyepkezelési módok a kaszálásnak és legeltetésnek a biodiverzitására, valamint azon keresztül az egyes ökoszisztéma funkciókra gyakorolt hatásainak a vizsgálatára is. Ezt számos ízeltlábú csoport, köztük a poloskák bevonásával az ország több területén végzik és gyakran más egyetemekkel, kutatócsoportokkal és a nemzeti parkokkal közösen valósítják meg a kutatók. A mezőgazdaságban viszont súlyosabb problémákat okozhatnak növénykárosítókként. A szakértő elmondta, hogy a rovarok - köztük a poloskák is - széles körben használt modellszervezetek. Bizonyos vérszívó rablópoloska például nem csak a Chagas kór (trópusi parazitafertőzés) vektoraként (a járványtanban a vektor egy fertőző ágenst hordozó, annak átvitelét megvalósító élőlény) érdekli a kutatókat, de a fiziológiától egészen a fejlődésbiológiáig bevetik őket, ha kell.

 

- A Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszékén is fut jelenleg néhány olyan kutatás, amelyben a poloskák nagy segítségünkre vannak. Ilyen a „Másodlagos élőhelyek és kis élőhelyfoltok szerepe a biodiverzitás megőrzésében” című és a „Geodiverzitás és fajmegőrzés: a karsztdolinák mint mikrorefúgiumok” című projekt valamint a „Gyepkezelések hatása az ízeltlábúak diverzitására” című projekt is – ismertette a kutató.


A Szegedi Tudományegyetem adjunktusa, Dr. Torma Attila kiemelte: bizonyos fajokat már az integrált növényvédelemben is használnak, leginkább a növénytetvek ellen.


Egyes poloskáknak ugyanakkor a termesztett növényeinken történő kártétele is jelentős lehet, és itt most nem csak a jól ismert, kellemetlen poloska-ízről van szó, ami az élvezeti értékét csökkenti a zöldségeknek és gyümölcsöknek.


- A biológiai invázió, azaz a nem őshonos fajok megtelepedése és tömeges megjelenése kapcsán is megemlíthető az egyetemi kutatások szerepe, természetesen nem csak az inváziós poloskák kapcsán, noha jó néhány poloska fajt - többek között a zöld vándorpoloskát, vagy az amerikai platánbodobácsot is – Szegeden észlelték a poloskákkal foglalkozó kutatók elsőként. Sőt annak ellenére, hogy a rovarokkal foglalkozó hidrobiológiai kutatások nem jellemzők a Szegedi Tudományegyetemen, egy borzascsápú poloska faj hazánkban eddig egyetlen példánya is a már megszűnt SZTE-MTA Tiszakutató csoport vizsgálatai során került elő. Ám a márványospoloskának is van szegedi vonatkozása, hisz az egyetemünk egyik szerb doktorandusz hallgatója számolt be először annak szerbiai megjelenéséről és terjedéséről. Az idegenhonos poloskák szegedi észlelései természetesen nem azt jelentik, hogy Szeged központi szerepet játszana az idegenhonos fajok terjesztésében, de a Tisza-völgy, mint terjedési folyosó akár segítheti is a délről érkező, mediterrán fajok terjedését. A megnövekedett mobilitás, nemzetközi személy-, és áruszállításnak köszönhetően szinte bárhol feltűnhet egy-egy behurcolt faj – mondta el az SZTE kutatója.


Dr. Torma Attila szerint a poloskák többsége nem okoz nagyobb gondot, gyakran nem is képes tartósan megtelepedni, de akad köztük olyan, amely inváziós jellege a hétköznapokban kellemetlenséggel bír.


SZTEinfo - Pósa Tamara

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Letöltés



SZEM_boritoSZEM_angol
AMM_kulonszamAlmaMater_Magazin_2019_tel
SZTEminarium_cimlapSZEM_klinika_2020_01