12 dühös ember a Somogyi-könyvtárban

– Országosan egyedülálló kezdeményezésről beszélünk – vallotta Barnák László, a Szegedi Nemzeti Színház művésze és a rendezője a közönségtalálkozón, ahol a szereplőkkel, a rendezővel és a produkciós vezetővel, Tajti Gabriellával beszélgetett Gortva Tamás a 12 dühös ember rendhagyó színreviteléről.

Idén tavasszal ünnepeltük az egykori egyetemi színpad, a SZTEage nagy sikerű eladásának tízéves jubileumát, és felvetődött egy újabb előadás gondolata – idézte fel Tajti Gabriella a produkció születését. – Húsvéthétfőn elkezdtük megtervezni a társulatot, megkerestük a Szegedi Nemzeti Színházat, felkértük Barnák Lászlót, és mindenütt nyitott kapukat döngettünk. Fél év alatt elkészült a darab, és ez köszönhető a szinte teljesen civil szereplőgárda lelkesedésének, odaadó munkájának is. Úgy gondolom, ez olyan, mint a szülés. Nagy örömmel várjuk, készülődünk, majd egyszer csak megszületik a maga valójában, és mi úgy fogjuk szeretni – mesélte a próbafolyamatról Fekete Gizi színművésznő.

A civil szereplők több mint fele jártas a jog és az igazságszolgáltatás világában, ezen tudásuk révén új oldaláról tudják megközelíteni Reginald Rose művét. – Szerintem az előadás jelentősége, hogy a néző átélheti a döntéshozás súlyát. Elítélhetünk egy ártatlan embert? – tette fel a kérdést Ragány Zoltán ügyész. – Már büntetőeljárás hatálya alá kerülni is olyan súlyos lelki teher, mellyel nem tudom, meg lehet-e birkózni, még ha fel is mentik az illetőt. Ráadásul a nagy többséget nem érdeklik a mögöttes tények, gondolkodás nélkül sütik rá valakire a bélyeget: bűnös. A büntetőeljárás lényege a kétely – szögezte le Hegedűs István bíró – és a darab remekül bemutatja, miként bizonytalanodunk el egy-egy megingathatatlannak tűnő tényben. S ha már kételkedünk, nem hozható ítélet.

12 dühös ember a Somogyi-könyvtárban - GALÉRIA

A tizenkét esküdt tizenkét különböző karakter, melyek hiteles formálásához szükséges, hogy a szereplők megértsék az általuk játszott egyént akkor is, ha polgári foglalkozásukhoz és habitusukhoz nem tökéletesen illeszkedik a kapott szerep. – Ügyész vagyok, akinek magabiztosnak és határozottnak kell lennie – kezdte az elnököt játszó Forrai Miklós. A hármas esküdt nagy keresztet hoz a civil életből, melyet képtelen letenni, s nem túl árnyalt gondolkodású. Mégse nevezhető negatív karakternek: ő az ellenpont – jellemezte Kosztolányi József egyetemi docens a darabbeli alakot. – Joghallgatóként külön élmény ebben a produkcióban részt venni, főleg mert volt szerencsém vizsgázni az amerikai esküdtszéki eljárásból – jegyezte meg nevetve Németh György Attila, hozzátéve: az általa formált fiú talán a legfiatalabb, aki kicsit visszahúzódó, de saját eszközeivel mindenképpen előre akarja mozdítani az ügyet. A Szegedi Tudományegyetem jogi karának másik hallgatója és a Szegedi Egyetemi Színház tagja, Spitzer Jenő egy nyomornegyedből jött ápolót játszik. – Számomra a legelgondolkodtatóbb az, hogy függetlenül hasonló származási körülményeiktől az ötös esküdt is először gondolkodás nélkül bűnösnek tartja a vádlott tizenhat éves fiút – mondta. – A szerepem szerint én igen erősen rasszista vagyok – jelentette ki Magyarossy József ügyvéd. Arra kell rávilágítania, hogy az emberek gondolkodás- és látásmódját miként homályosítja el a rasszizmus.

Nem volt mindenkinek egyszerű dolga a kapott szerep elfogadásával. – Mély lélektani drámán estem át a kezdet kezdetén, ugyanis a hetes esküdtről írja a legrosszabbakat a szerző: lelketlen, modortalan alak. Engem ilyennek lát a rendező? – mesélte félmosollyal Ragány Zoltán.  –Hozzám se az a karakter áll legközelebb, akit kaptam – fűzte hozzá Nagy Erzsébet bírónő. – A négyes esküdt egyfajta racionalitást képvisel, mellyel semmi bajom, de vannak olyan előítéletekkel terhelt gondolatai, melyek tőlem távol állnak. Bár a nyolcas esküdtnek nem tűnnek fel kedvezőtlen tulajdonságai, mégis nagy dilemma előtt áll: mi van, ha a fiú valóban bűnös, ha ő tévedett? – egészítette ki Hegedűs István. A problémára Fekete Gizi adta meg a választ: én a magam részéről jó vagyok, teszem a dolgomat, és igazam van. Kit érdekel, mit gondolnak rólam?

A közönségtalálkozó végén a szereplőknek szavazniuk kellett, személyes véleményük alapján bűnösnek vagy ártatlannak gondolják a vádlott fiút. Döntetlen született: a tizenharmadik esküdtnek, a nézőnek kell meghoznia a végső ítéletet.

SZTEinfo – Szalai Anna

Fotók: Kiss Anett

Korábban írtuk:

SZTE-s tehetségek az Országos Könyvtári Napokon

A nagy háború árnyékában – Tisza Istvánról az SZTE-n

Premier előtti közönségtalálkozó a Somogyi-könyvtárban

Könyvtári éjszaka és premierek – sajtótájékoztatót tartottak a színházban