SZTE magazin

Nyito_szote_proba_78

A „Boszorkánypertől” a „Ki Mit Tud?”-ig: országos sikereket arattak az SZTE egykori néptáncosai

Az 1970-es, ’80-as évek tájékán kiemelkedő eredményeket értek el a szegedi egyetemi kulturális csoportok, köztük a JATE Bálint Sándor Táncegyüttes és a Szegedi Orvostudományi Egyetem néptánccsoportja. A korabeli szegedi egyetemi sajtóban megjelent cikkek alapján emlékeztetünk a népzenére ritmikusan mozgó egyetemistákra – a nemzetközi táncnap alkalmából.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

A tánc világnapját 1982 óta április 29-én ünnepeljük. Az UNESCO Nemzetközi Táncbizottsága kezdeményezésére egy francia táncos, Jean-Georges Noverre születésnapjára időzített ünnep alkalmából szegedi egyetemista táncosok sikereit gyűjtöttük csokorba. Az SZTE Klebelsberg Könyvtár Contenta repozitórium rendszerében fellelhető digitalizált újságok közül például a Szegedi Egyetem című lap már egy 1964-es számában felhívta a figyelmet az orvostudományi egyetemen működő kulturális csoportokra. Ebben az évben ünnepelte meg ugyanis az SZOTE Művészeti Együttese fennállásának 15. éves jubileumát.

 

 Ki_Mit_Tud_ban_63_UI


Bűnper a színpadon

 

Erre az alkalomra szánták a SZOTE hallgatói a Boszorkányper című táncjáték ősbemutatóját, amely a Szeged környéki néptánc hagyományaira épült, története pedig valós eseményt, Koncz Sára bűnperét dolgozza fel. „Meg kell emlékezni ezen a helyen elsősorban a tánccsoportról: feltétlenül elismeréssel kell szólni arról az áldozatos — kicsit missziószámba menő — munkáról, melyet a népi tánc- és zenekultúra már-már feledésbe merülő elemeinek felkutatásában, haladó hagyományainak megőrzésében és folytatásában, minden alkalommal a feladat komolyságához méltó színvonalon folytattak” – jellemezte a táncosokat Bereczky Zsolt a Szegedi Egyetem 1964-es 2. kötetének 19. számában.


68_info

1968-ban a szegedi József Attila Tudományegyetem néptánccsoportja külföldön vendégszerepelt a Greifswaldi Ernst-Moritz-Arndt Egyetem ifjúsági szervezetének meghívására. A csoport így nyilatkozott az eseményről: „Jóleső érzéssel vettük tudomásul, hogy műsorunkat, amely a tiroli molnártánc kivételével kizárólag magyar táncokból és magyar zenekari közjátékokból tevődött össze, mindkét alkalommal őszinte lelkesedéssel fogadta a közönség. Előadásaink sikerének talán legkézenfekvőbb bizonyítéka, hogy szereplésünket követően ismét meghívták az együttest Greifswaldba.”


SZOTE_66_cikk_UI

A siker nem jár ingyen, mindezt egy éves komoly és kitartó munka előzte meg. 1967. októberétől 12 alkalommal szerepelt a tánccsoport. Az akkori „leltár” szerint a JATE néptáncosai kétszer nyitótáncot adtak, versenyszerű fellépésük volt a „Ki Mit Tud?” megyei selejtezőn és a II. Országos Néptánc Fesztiválon, továbbá nyolc teljes estét betöltő előadást tartottak Szegeden és Szeged környékén. Elmondásuk szerint pedig mindezt úgy tudták megvalósítani, hogy legfőbb célkitűzésük a fesztiválra való felkészülés volt.

 

 

Több, mint „népi bugi”

 

Szóba került a csoport bővítése is: „Szükségünk van most is új emberekre, de ezt a művészeti ágat sem lehet tömegesíteni, és nem is akarjuk. Csak az jöjjön táncolni, aki szereti a néptáncot, aki szívvel tudja csinálni, vagyis, aki többet lát benne „népi bugi"-nál.” Derült ki mindez a Szegedi Egyetem 1968. évi 6. kötetének 12. számából.


Az 1970-es évektől kezdve mindkét tánccsoport az aranykorát élte.


A JATE legtöbb tagot számláló művészeti csoportja a néptánc-együttes volt. Tagjainak száma a zenekarral együtt elérte az 50 főt. „Közel tíz éve alakult meg; eddig Lengyelországban, Jugoszláviában, és az NDK-ban jártunk. Hozzátehetem: mindenütt nagy sikert arattunk. (…) Repertoárunkban a következő táncok szerepelnek: perőcsényi fiútánc, böjti leánytánc, kalocsai páros, rábaközi páros, székely legényes, kecseti páros. Nemzeti táncaink: szlovák páros, szlovák leánytánc, felújításra kerül a mindig nagy sikert aratott német molnártánc nyilatkozta Süli István V. éves hallgató a Szegedi Egyetemnek. (A teljes cikk a Szegedi Egyetem 1970 / 8. kötet, 1. számban olvasható).


70_ermesek_info


Az Egyetemi és Főiskolai Hallgatók III. Művészeti Fesztiválja Folklór Szekciójának versenyeit 1970. április 5. és 8. között rendezték meg Egerben, ahol a József Attila Tudományegyetem népi tánccsoportja bronzérmet szerzett, a Szegedi Orvostudományi Egyetem gárdája pedig ezüstéremmel tért haza. 1972-ben viszont az egyetem népi tánc csoportja már szintén ezüstérmes lett Egerben.


JATE_neptanc_UI

 

Parasztemberektől tanult népszokások

 

Az 1973-as év meghatározó volt mindkét szegedi egyetemi együttes számára. A tudományegyetem tánccsoportja négy napos kiránduláson vett részt Sárközön, ahol egyszerű parasztemberek vendégségében tapasztalhatták meg a decsi, őcsényi, kétyi és felsőnánási népszokásokat.

Egy részlet Tátray Ádám beszámolójából: Őcsényben a népi együttes fogad bennünket. Színpompás sárközi ruhák, mosolygós eleven arcok. Negyven év körüli nők és férfiak ropják a táncot, soha sem koreografált, eredeti lépésekkel. Ezt szeretnénk megtanulni, átvenni a tánc különös ritmusát, lüktetését. Az ismerkedés hamarosan táncházzá alakul. Izzadva, de boldogan küszködünk a lépésekkel” – írta a Szegedi Egyetem 1973-as 11. kötetének 7. számában.


73_nagy_albert-szote


Ugyanitt jelent meg az a hír, mely szerint a Szegedi Orvostudományi Egyetem tánccsoportja felől az utóbbi időben viszont már nem sokat lehetett hallani, aminek több oka is volt. „A táncosok, akik egyszemélyben orvostanhallgatók is, ennek okát abban látták, hogy nem volt koreográfusuk, aki kézben tartotta, irányította volna a csoportot. A próbák spontán jellegűek voltak, rendszeres munka nem volt. Így azután nem csoda, ha nem tudtak kellő eredményt felmutatni.” Azonban megjelent a szükséges változás, méghozzá Nagy Albert koreográfus személyében, aki végül elvállalta, hogy kézbe veszi az együttes szakszerű irányítását. „Ahhoz azonban, hogy valóban eredményes munkát végezhessünk, szükség van az egyetem erkölcsi és anyagi segítségére. Nagyon örülnénk például, ha néha egy-egy próbán meglátogatnának bennünket és megnéznék, hogy milyen komolyan dolgozunk. Az is segítséget jelentene, ha ezt a munkát az egyetem jobban értékelné” – fogalmazta meg gondolatait Nagy Albert.


72_ezusterem

 

 

Gyöprugi – vissza a forrásokhoz!

 

A Szegedi Egyetem 1974-es évbeli 12. kötetének 11. számában jelent meg egy cikk a népdal és néptánc korabeli népszerűégéről, mely szerint az efféle forráshoz való visszatérés kiemelten divatosnak számít a magyar fiatalok körében. „A JATE KISZ Klub Gyöprugija nem új dolog, de mindenképpen eredeti. Nem új, mert régóta jelentkezik rendszeresen, eredeti, mert nem tart igényt a szorosabb értelemben vett nézőkre. Résztvevőket kíván, botlábúakat, vagy remek ritmusérzékűeket, akikben egy közös találkozik: a Játék őszinte szeretete. Táncolni tanulnak, lassút, csárdást, sárközi karikázót, magyar négyest, közben énekelnek igazi szép népdalokat.”


Szolo_72_UI

1975-ben a JATE Móra Ferenc Kollégiumának időszakosan megjelenő lapjában, Dobozi Eszter interjújából megtudhatunk néhány érdekességet az egyetemi néptánccsoportról és finnországi fellépésükről. „Az elsőéves lányok közül sokan érdeklődnek a munkánk iránt, még a bölcsészek is! /a csoportban jelenleg egyetlen BTK-s van/. A fiúk annál inkább elkerülik a tánccsoport foglalkozásait. Nincs fiú utánpótlás. így van ez most is, igy volt régebben is” – mesélte Süli István. Kiderült, hogy akkoriban hetente kétszer, 3 órán át próbáltak. „Az ember nem tölti minden idejét tanulással. Van, aki a Gödörbe jár, mi táncolunk...” – mondta Krajcsó Tibor. „Előtte mindenki úgy biztatott bennünket, hogy ne várjunk a finnektől tombolást. Nem így történt. Többször kaptunk vastapsot is. Legjobban a lányok üveges tánca, a száki és a kocsoti nyerte meg a tetszésüket. Az ő néptáncuk egészen más jellegű: sok benne a játékos elem. Nagyon meglepte őket a mi kemény, pattogós produkciónk” – mesélte a finnországi élményeket Széder Ildi.

 

 

Folklór az Aud.Max.-ban

 

A szegedi egyetem legnagyobb előadótermében, az Auditórium Maximumban 1976-ban a folklór kategória bemutatóján néptánc együttesek, zenekarok és szólisták vettek részt. „A SZOTE együttese végzett az első helyen, különösen a rábaközi táncok előadása révén teljesen megérdemelten. Kitűnően felkészített, sajátos előadói stílussal rendelkező együttes benyomását keltették, táncuk magával ragadta a nagyszámú közönséget. Külön elismerés illetheti meg mindezekért Nagy Albertet, a csoport művészeti vezetőjét” – jelent meg az összegzés a Szegedi Egyetem 14. kötetének 4. számában.


szote_proba_78_j


Az Egyetemi és Főiskolai Folklór Fesztivált 1978-ban április elején Szarvason rendezték meg. A SZOTE és a JATE néptánccsoportja is ezüst fokozatot szerzett. Kiemelkedő sikereiket elsősorban vezetőiknek, Nagy Albertnek és Maróti Györgynek köszönhették, akik a munkát nem kímélve segítették, hogy csoportjuk még feljebb kerüljön a ranglétrán. Különös siker lehetett ez a JATE-nak, mert az ottani táncosok ilyen szinten csak több évvel ezelőtt hallattak magukról.


szote_proba


1980 lett a szegedi nagy siker éve: „A JATE néptánc csoportja Csendes Tibor vezetésével a fesztivál nagydíját és arany fokozatot kapott. Az országos zsűri a tánccsoport teljesítményét a III. országos minősítéssel értékelte. Kopasz István és Trabalka István szóló-táncosok páros számukért arany fokozatot kaptak, csakúgy mint Kispéter Júlia — Kiss Pál és Kozma László— Kozma Lászlóné. (…) A Szegedi Orvostudományi Egyetem tánccsoportját bronzfokozottal jutalmazták. Zsíros Márta főiskolai hallgatót pedig arany fokozattal művészien előadott népdalaiért” – tudósított a Szegedi Egyetem 1980. évi 18. kötet 6. számában.


Neptancos_kerestetik_81_UI

A táncházmozgalom az 1970-es évek végétől kezdett már spontán terjedni, és egyre nagyobb népszerűségnek örvendett. Nagy Albertet 2001-ben Harangozó Gyula-díjjal tüntették ki. A Borica-Bálint Sándor Néptáncegyüttes, ami korábban JATE, majd JATE-Bálint Sándor táncegyüttesként működött az egyetem kulturális csoportjaként, ma is fő céljának tekinti a Kárpát-medencei magyar és nemzetiségi néptánchagyomány ápolását, megőrzését és megismertetését a hallgatókkal.


.Cikkek, források:

Délmagyaros fotó és cikk: https://www.delmagyar.hu/helyi-ertek/anno/a-tanchaz-spontan-orome-anno-1978-4942779/

SZTEinfo – Császár Dorina

Fotók: SZTE Klebelsberg Könyvtár, delmagyar.hu

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Letöltés

SZEM_2019_HUN_borito SZEM_2019_ENG_borito

AlmaMater_Magazin_2019_telAlma_mater
Szteminarium_2019SZEM_klinika_2020_01