Több évtizedes hagyományokat ápol a Szegedi Egyetemi Színház

– A rektor az egyetem feje és így a hallgatóság apja; fő gondja az kell, hogy legyen, hogy fiai az egyetemen otthonukat leljék, ott magukat kiélhessék, kiformálhassák lelküket, és szellemüket megtöltsék egy egész életre való tartalommal – írja Szent-Györgyi Albert, az universitas egykori rektora a Szegedi Egyetemi Ifjúsági Színjátszó Társaság (SZEISZT) ismertető füzetének köszöntőjében. Ifj. Horváth István híres társulatáról esik itt szó, amellyel az – akkor még Horthy Miklós Tudományegyetemként működő – intézmény országos elismerésre tett szert haladó kezdeményezéseivel kultúrabarát vezetőjének köszönhetően. Azonban az 1941-es diadalmenet tragikus véget ért István és párja, Tóth Kata számára. A SZEISZT nagy sikerű Hamlet előadását hiába mutathatták be a Szegedi Városi Színházban – ami ma a nagyszínház –, s vívták ki a kolozsvári közönség elismerését. A tehetséges rendezőt zsidó származása miatt eltanácsolták, házasságát ellehetetlenítették, így Gertrudist alakító kedvesével öngyilkosságot követett el. Haláluk véget vetett a SZEISZT működésének is.

A Szegedi Egyetemi Ifjúság Színjátszó Társasága 1941. április 1-jén a Szegedi Városi Színházban óriási sikerrel adta elő a Hamletet. A próbákon gyakran jelen volt Szent-Györgyi is, a felvétel egy ilyen alkalommal készült. Jobb szélen ifj. Horváth István rendező, Szent-Györgyitől balra Tárnok Éva (Ophelia), jobbra Tóth Kata (Gertrud), a rendező mögött Szász Károly (Hamlet)

Kísérletező munka

Majd két évtizedes „intermezzo” után került csak egy társulatot összefogni képes rendező a Tisza-parti universitasra. Paál István 1962 és 1974 között – egy kaposvári kitérőt követően – vett részt, később pedig vezette a Szegedi Egyetemi Színpadot, amely a kortársak szerint „egyszemélyes kreatúrájaként” működött. A Grotowski módszereit idéző technikákkal, Paál híres és hírhedt előadásaival az akkori politikai rendszer számára már-már provokátorrá vált: az Örök Elektra és az Óriáscsecsemő az elnyomásban élő ember sorsát emelte a színpadra, míg a Petőfi rock a „felgyúlt szívek lobogó lángját”, azaz a forradalmat hozta el az Auditórium Maximumba 1973. március 15-én. Azonban ez az egyetemi színpad sem folytathatta lázadó-kísérletező munkáját: az örök „partizánnak” titulált Paál István a rendszerváltás után az állami színházak kötelékében nem talált otthonra, s 1998-ban önkezével véget vetett életének. Később, az 1980-as években Kormos Tibor, Samu Attila és Czeizel Gábor rendezéseivel szintén értek el sikereket, a 8:15-ös – az előadások kezdő időpontjáról elnevezett – társulat a városi kőszínházban vendégeskedett. Majd a 2000-es évek elejéig elcsendesedett az egyetemi színházi „front”.

A JGYPK alagsorából az „arany” minősítésig

Egyetlen darabra állt össze csupán 2003 nyarán egy társaság Czene Zoltán vezetésével, a Szerelmem, Elektra politikai témát dolgozott fel, s nagy sikerrel játszották. – Amikor megszületett a társulat ötlete, akkor már 10-15 éve nem volt egyetemi színjátszó csapat a városban. A hiány mellett egy közösség létrehozása is fontos szempont volt, a társulatot emellett az igény hívta életre, mert már az első előadásokon tele volt az akkori Tamási Áron Klub (TÁK) a pedagógusképző karon – így Czene Zoltán.

A fogadtatás meghozta a kedvet a folytatáshoz: a nagyjából 10-12 főt számláló csapat második produkciójára már a Szegedi Egyetemi Színház (SZESZ) néven készült. – Paál Istvánék Szegedi Egyetemi Színpadként léptek a deszkákra. Mi nem pont az ő munkájukat folytattuk, hiszen több évtized telt el az óta, de ugyanabban a szellemiségben tevékenykedtünk, ezt próbáltuk jelezni a névadással – emlékezett vissza a kezdetekre a SZESZ alapító művészeti vezetője.

A társulat első éveiben – csakúgy, mint napjainkban – kortárs magyar szerzőket előnyben részesítve alkotott, s ért el jelentős eredményeket – elnyerte többek között az Országos Szín-Játékos Szövetség „arany”, később az „ezüst” minősítését vagy a VII. Nemzetközi Egyetemi Színházi Fesztivál Alkotói Díját. Színpadra állította Darvasi László drámája nyomán az Argentínát, sikerre vitték a Kell egy csapat című színházi önéletrajzot és végrendeletet Sándor Pál és Mándy Iván művei alapján, s tarolt Csokonai Vitéz Mihály Karnyónéjával. 2010-ben azonban Czene Zoltán rendezőként és társulatvezetőként Simai Mihály zenés mesejátékával, A félszárnyú tündérek völgyével elbúcsúzott a Szegedi Egyetemi Színháztól.

Több mint 10 évad „felelősséggel és elhivatottsággal”

A 2017-ben XV. évadát ünneplő társulat 2010 óta Varga Norbert irányításával működik. – Felelősséggel és elhivatottsággal érdemes színházat csinálni. Számunkra az a legfontosabb, hogy a középiskolás és egyetemista korosztály színházszerető közönséggé váljon – vallja a jelenlegi művészeti vezető. A főként egyetemistákból álló társulat igyekszik kísérletezni, izgalmas, lendületes, fiatalos előadásokat létrehozva, elsősorban kortárs magyar szerzőktől. A Szegedi Egyetemi Színház a kísérletező, lendületes előadásain túl fejet hajt nagy elődei előtt is. A Rohadt az államgépben valami című drámával az ifj. Horváth Istvánnak és Tóth Katának állított emléket a társulat. Az előadás a 2012-es Szent-Györgyi emlékévhez is kötődött, hiszen az ő rektorként eltöltött időszakát idézte meg a Szegedi Egyetemi Ifjúsági Színjátszó Társaság (SZEISZT) történetén keresztül. A társulat úgy a munkafolyamatban, mint az előadásban számtalan történelmi dokumentumot és kortárs beszámolót használt fel, hogy hitelesen idézze meg a szegedi egyetem múltjának nagy alakjait, s elevenítse fel nemcsak a tragikus sorsú fiatal pár történetét, hanem a kor társadalmi-politikai folyamatait is.

Siker és hírnév országszerte

A SZESZ rövidtávú céljai között szerepel továbbra is a helyi közönségbázis megteremtése és megfelelő anyagi támogatás biztosítása, mely a rendszeres működés feltétele. Eddigi előadásaiknak szép számmal volt helyi és országos sajtóvisszhangja, s több vendégjátékon, fesztiválon vettek részt produkcióikkal országszerte. Emellett rendszeresen vállalnak fellépést irodalmi esteken, gálaesteken, rendezvényeken, szórakoztató műsorokon. A Szegedi Tudományegyetem Kulturális Irodájával közösen 2019 áprilisában rendezték meg a IV. Szegedi Egyetemi Színházi Találkozót magyarországi és határon túli színházi társulatok részvételével. A program a Debreceni Egyetemi Színpadi Találkozó (DESZT) és a Janus Egyetemi Színház (JESZ) testvértalálkozója.

A 2019-ben XVI. évadát megkezdő Szegedi Egyetemi Színház 3 éven keresztül játszotta Pintér Béla: A Démon gyermekei című darabját, amelyet 35 alkalommal láthatott a közönség. A SZESZ repertoárjában Jagos István Róbert: Evangélium című darabját és Závada Péter: Reflex címet viselő drámáját is megtaláljuk. Az egy felvonásos hisztériumjáték megtörtént esemény alapján íródott és 1956-ban játszódik, a Lipótmezei Elmegyógyintézetben. Főhőse, Szemerédi Mária az intézet dolgozója, a korban elfogadott tanokkal szembemenő pszichoanalitikus módszertana és ehhez való heves ragaszkodása okán hirtelen az ápoltak közt találja magát, a felsőbb érdekek pedig egy korábbi konfliktusát felhasználva igyekeznek ott is tartani. A társulatról és az aktuális műsorról további információ itt: Szegedi Egyetemi Színház

Forrás: Jubilál a Szegedi Egyetemi Színház

Fotó: SZTE Képtár és Médiatéka