Híres elődök, tragikus sorsok

– A rektor az egyetem feje és így a hallgatóság apja; fő gondja az kell, hogy legyen, hogy fiai az egyetemen otthonukat leljék, ott magukat kiélhessék, kiformálhassák lelküket, és szellemüket megtöltsék egy egész életre való tartalommal – írja Szent-Györgyi Albert, az universitas egykori rektora a Szegedi Egyetemi Ifjúsági Színjátszó Társaság (SZEISZT) ismertető füzetének köszöntőjében. Ifj. Horváth István híres társulatáról esik itt szó, amellyel az – akkor még Horthy Miklós Tudományegyetemként működő – intézmény országos elismerésre tett szert haladó kezdeményezésivel kultúrabarát vezetőjének köszönhetően. Azonban az 1941-es diadalmenet tragikus véget ért István és párja, Tóth Kata számára. A SZEISZT nagy sikerű Hamlet előadását hiába mutathatták be a Szegedi Városi Színházban – ami ma a nagyszínház –, s vívták ki a kolozsvári közönség elismerését. A tehetséges rendezőt zsidó származása miatt eltanácsolták, házasságát ellehetetlenítették, így Gertrudist alakító kedvesével öngyilkosságot követett el. Haláluk véget vetett a SZEISZT működésének is.

Majd két évtizedes „intermezzo” után került csak egy társulatot összefogni képes rendező a Tisza-parti universitasra. Paál István 1962 és 1974 között – egy kaposvári kitérőt követően – vett részt, később pedig vezette a Szegedi Egyetemi Színpadot, amely a kortársak szerint „egyszemélyes kreatúrájaként” működött. A Grotowski módszereit idéző technikákkal, Paál híres és hírhedt előadásaival az akkori politikai rendszer számára már-már provokátorrá vált: az Örök Elektra és az Óriáscsecsemő az elnyomásban élő ember sorsát emelte a színpadra, míg a Petőfi rock a „felgyúlt szívek lobogó lángját”, azaz a forradalmat hozta el az Auditórium Maximumba 1973. március 15-én. Azonban ez az egyetemi színpad sem folytathatta lázadó-kísérletező munkáját: az örök „partizánnak” titulált Paál István a rendszerváltás után az állami színházak kötelékében nem talált otthonra, s 1998-ban önkezével véget vetett életének. Később, az 1980-as években Kormos Tibor, Samu Attila és Czeizel Gábor rendezéseivel szintén értek el sikereket, a 8:15-ös – az előadások kezdő időpontjáról elnevezett – társulat a városi kőszínházban vendégeskedett. Majd a 2000-es évek elejéig elcsendesedett az egyetemi színházi „front”.

A JGYPK alagsorából az „arany” minősítésig

– Egyetlen darabra állt össze csupán 2003 őszén egy társaság Czene Zoltán vezetésével – a Szerelmem, Elektra politikai témát dolgozott fel, s nagy sikerrel játszották. – Amikor megszületett a társulat ötlete, akkor már 10-15 éve nem volt egyetemi színjátszó csapat a városban. A hiány mellett egy közösség létrehozása is fontos szempont volt, a társulatot emellett az igény hívta életre, mert már az első előadásokon tele volt az akkori Tamási Áron Klub (TÁK) a pedagógusképző karon – így Czene Zoltán.

A fogadtatás meghozta a kedvet a folytatáshoz: a nagyjából 10-12 főt számláló csapat második produkciójára már a Szegedi Egyetemi Színház (SZESZ) néven készült. – Paál Istvánék Szegedi Egyetemi Színpadként léptek a deszkákra. Mi nem pont az ő munkájukat folytattuk, hiszen több évtized telt el az óta, de ugyanabban a szellemiségben tevékenykedtünk, ezt próbáltuk jelezni a névadással – emlékezett vissza a kezdetekre a SZESZ alapító művészeti vezetője.

A társulat első éveiben – csakúgy, mint napjainkban – kortárs magyar szerzőket előnyben részesítve alkotott, s ért el jelentős eredményeket – elnyerte többek között az Országos Szín-Játékos Szövetség „arany”, később az „ezüst” minősítését vagy a VII. Nemzetközi Egyetemi Színházi Fesztivál Alkotói Díját. Színpadra állította Darvasi László drámája nyomán az Argentínát, sikerre vitték a Kell egy csapat című színházi önéletrajzot és végrendeletet Sándor Pál és Mándy Iván művei alapján, s tarolt Csokonai Vitéz Mihály Karnyónéjával. 2010-ben azonban Czene Zoltán rendezőként és társulatvezetőként Simai Mihály zenés mesejátékával, A félszárnyú tündérek völgyével elbúcsúzott a Szegedi Egyetemi Színháztól.

10. évad „felelősséggel és elhivatottsággal”

Az idén jubiláló társulat két éve Varga Norbert irányításával működik, aki bejelentette: a Szegedi Egyetemi Színház az ünnepi évadban kísérletező, lendületes előadásain túl fejet hajt nagy elődei előtt is.

– Felelősséggel és elhivatottsággal érdemes színházat csinálni – vallja a jelenlegi művészeti vezető, aki ifj. Horváth Istvánnak és Tóth Katának állít emléket a társulat következő bemutatójával, a Rohadt az államgépben valami című drámával. Ez a premier azonban az Őszi Kulturális Fesztivál mellett – hiszen november 7-én debütál a Pinceszínház színpadán – a Szegedi Tudományegyetem egy másik, jelentős programsorozatához is illeszkedik. – A SZESZ új előadása a Szent-Györgyi emlékévhez szintén kötődik, hiszen az ő rektorként eltöltött időszakát idézi meg a Szegedi Egyetemi Ifjúsági Színjátszó Társaság (SZEISZT) történetén keresztül. Nagyon örülünk, hogy a társulat ezeket a hagyományokat felkutatta, mert így nemcsak kapcsolódik, de kiemelt eseménye is lesz az őszi rendezvénysorozatunknak – magyarázta Tajti Gabriella, az SZTE Kulturális Iroda vezetője a dráma jelentőségét az universitas életében.

A társulat úgy a munkafolyamatban, mint az előadásban számtalan történelmi dokumentumot és kortárs beszámolót használ fel, hogy hitelesen idézze meg a szegedi egyetem múltjának nagy alakjait, s elevenítse fel nemcsak a tragikus sorsú fiatal pár történetét, hanem a kor társadalmi-politikai folyamatait is.

– Tavaly debütáltam a SZESZ-szel Müller Péter bűnügyi komédiájában, a Szemenszedett igazságban – emlékezett vissza a csapat egyik tagja, Hadzsy János. Az SZTE kommunikáció szakos hallgatója az új bemutatóban is szerepel. – Nagyon komoly témákat dolgozunk fel a társulattal, ami formál engem. A premierre készülve úgy érzem, a dráma ma ugyanúgy aktuális, mert nem voltunk mindig biztonságban, sőt, napjainkban is számtalan ember él önhibáján kívül kirekesztve a társadalomból, amire fel kell hívni – Istvánék történetén keresztül – a figyelmet – árulta el a darabról.