Interjú Gyimóthi Zoltánnal az Universitas Szimfonikus Zenekar vezetőjével

Az elmúlt évet hogyan élték meg a zenekar tagjai?

A 2020-as évben minden úgy indult, ahogyan az egy normális évben indulni szokott. Alkalmazkodva az egyetemi naptárhoz, szemeszterenként egy koncertműsort szoktunk összeállítani. Ennek megfelelően február elején meg is kezdtük a munkát, de sajnos, amikor márciusban megérkezett az első hullám, le kellett állnunk. Egy ideig reménykedtünk, hogy hátha csak pár hét az egész, és meg tudjuk oldani valahogy, mert a személyes jelenlét a mi esetünkben elengedhetetlen egy zenekari, de még egy kóruspróba esetében is. Azonban ezt a korlátozások nem tették lehetővé, így - legnagyobb sajnálatunkra - azt a félévet el kellett engednünk.

Akkor még számítottak az őszi koncert megtartására?

Igen, szeptemberben újult erővel vágtunk bele az elmaradt tavaszi koncert felfrissítésébe, és kisebb kamaraformációkkal próbáltunk. Aki tehette, maszkban volt, tartottuk a megfelelő távolságot, és szellőztettünk a termekben. Tehát minden olyan intézkedést betartottunk, ami ahhoz volt szükséges, hogy ezek a próbák megtartásra kerülhessenek. Fontos volt számunkra, hogy egyrészt a hangszeri tudás ne kopjon el, másrészt pedig hogy a tagok találkozzanak egymással, hiszen a próba egy kikapcsolódás, ami kiszakítja az embert a munka és a tanulmányok világából. Így hát ez a heti egy, szerda esti próba, egy jó alkalom volt arra, hogy a többiekkel találkozzunk, beszélgessünk kicsit. Próbáltunk, amíg lehetett, de novemberben eljött az a pont, amikor ki kellett mondanunk, hogy újból le kell állnunk. A 2020-as év mindannyiunk számára szomorúan telt el, hiszen nagyon keveset tudtunk találkozni.

Hívtak vendégművészeket a tervezett koncertekre?

A repertoár kialakítása úgy szokott történni, hogy igyekszünk zenekarunk berkeiből is olyanokat felkérni, akik esetleg szívesen vállalnak szóló előadást, hogy egy-egy versenyművet előadjanak. Így lett volna ez a tavaszi, majd az átcsúszott őszi programban is. Az egyik kiváló kürtös kollégánkat, Farkas Brigittát kértük fel, aki a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázott, és emellett látta el az Universitas Szimfonikus Zenekarban a kürt szólam szakmai irányítását. Ő játszotta volna, és reményeim szerint majd játszani is fogja Mozart egyik kürtversenyét. A következő évadban tehát ő lesz az, aki pódiumra lép a zenekar elé, mint „vendégművész” vagy mint a versenymű szólistája.

Vannak remények, tervek erre a tanévre?

Csak remények vannak, de ahogy látom a helyzet alakulását, úgy gondolom, hogy a tavaszi félév még nagy eséllyel martalékává válik ennek a járványnak, legalábbis egy része biztosan. Viszont amint lehetővé teszik a személyes összejövetelt és a közös zenélést, mi egyből a húrok közé csapunk, és azt garantálni tudom, hogy azonnal elindítjuk a próbákat. Szeretnénk a lehető leghamarabb a közönség elé állni, hiszen reményeink szerint ők is nagyon várják, hogy ismét láthassanak minket.

Tartják jelenleg egymással a kapcsolatot a csoporttagok?

Nem felejtettük el teljesen egymást. Online fórumok keretében legalább havonta egyszer szoktunk találkozni, hiszen a mai 21. századi technika azt lehetővé teszi, hogy videó vagy hanghívások keretein belül lássuk vagy halljuk egymást. Úgyhogy igyekszünk tartani a lelket mindenkiben, hogy már nem tart sokáig ez az áldatlan állapot.

Online koncertet esetleg nem terveznek?

Nyilván felmerült ez a lehetőség is, mert láttuk, hogy sok helyen a profi zenekarok nagyon komoly, és jó minőségű, online hangversenyeket közvetítenek. Ezek abszolút élvezhető hang- és képtechnikával kerülnek a nézők szeme elé. A közösségünkre sajnos ez nem húzható át egy az egyben. Egy ilyen közvetítésnek mind az anyagi, mind a technikai feltételei hiányoznak. Így bármennyire is szeretnénk ilyen irányba elvinni a zenekart, ez most nem fog tudni megvalósulni.

Készülnek valamivel az egyetemi centenáriumra?

Még régebben beszélgettünk erről Tajti Gabriellával a Kulturális Iroda vezetőjével, hogy jó lenne a nagyobb művészeti csoportokkal, az Egyetemi Énekkarral, valamint a Szegedi Egyetemi Színházzal közös produkciókat készíteni a centenáriumra. Viszont amennyire most látom, a vírushelyzet ezt is átírta. Ugyanakkor még elég hosszú az év, és akár megvalósítható néhány kezdeményezés, de konkrétummal még nem tudok szolgálni.

Mennyire népszerű a zenekar a hallgatók körében?

Azt kell, hogy mondjam, nem panaszkodhatunk. Főleg azóta, hogy szabadon választható kurzusként felvehető az Universitas Szimfonikus Zenekar. A jelenlegi helyzetben azonban sajnos nem működik, már az előző félévben sem hirdettük meg, hiszen az nem lett volna fair a hallgatókkal szemben, ha felveszik, és aztán nem tudjuk teljesíteni azt az ígéretet, hogy próbálunk. Ettől eltekintve azóta, hogy ebben a formában is meghirdetésre került a zenekar tevékenysége – azt hiszem, már 6-7. éve zajlik így – szerencsére nincsen problémánk az utánpótlással. Mindig vannak olyan szólamok, amelyekre túljelentkezés van, ilyen például a fuvola. Ugyanakkor jellemzően vannak olyan szólamok is, amelyek úgynevezett hiányszólamok.

Melyek ezek?

A vonósoknál mindig hiány van, így azokból mindig szívesen látjuk a jelentkezőket. Főleg a mélyvonósokra lenne szükség, ilyen például a brácsa, a cselló, a bőgő. Ezekben a szólamokban mindig elkél az erősítés, illetve a fúvósoknál jelenleg a rézfúvósok körében kellene az utánpótlás. Ez azonban időről időre változik. Visszatérve az előbbiekre azonban az, hogy a zenekar felvehető egyetemi kurzusként, nagy segítség, hiszen korábban nem biztos, hogy eljutott minden olyan hallgatóhoz, aki hangszeres tudással rendelkezik. Most azonban ez egy kölcsönös lehetőség, hogy rátaláljunk egymásra.

SZTEinfo - Császár Dorina

Fotó: Universitas Szimfonikus Zenekar