A klíma változik - Te változtatsz? – interjú Csernus Dóra környezetvédelmi tanácsadóval

Az élő közvetítésben, ennél az eseménynél követhető előadáson, Dr. Gál Tamás egyetemi docens és városklimatológus, Csernus Dóra környezetvédelmi tanácsadó és Antal Éva, azaz a YouTube-ról ismert „Vászonzsákoslány” beszélget majd klímaváltozásról, zero waste-ről, megoldásokról.

Rövid interjúnkban Csernus Dórával beszélgettünk a munkájáról, környezetvédelemről és a koronavírus klímavédelemre gyakorolt hatásairól.

- Mit csinál pontosan egy környezetvédelmi tanácsadó?

- Főként környezetvédelmi politikával foglalkozom, szakpolitikai elemző vagyok. Ez azt jelenti, hogy a környezetvédelem különböző – főleg az éghajlatváltozás – területein elemzéseket végzek azzal kapcsolatban, hogy egy jogszabálytervezetnek vagy stratégiának milyen hatása lenne a környezetre, illetve, hogy ahhoz, hogy bizonyos hatásokat elérjünk, milyen szabályozást kellene bevezetni.

- Milyen szakra jártál egyetemen? Mit kell ahhoz tanulni, hogy valaki ezzel foglalkozhasson?

- Röviden: bármit. Ezen a területen annyira minden mindennel összefügg, hogy tulajdonképpen lehetsz jogász, közgazdász, természettudós, kertész vagy építész, szinte bármivel tudsz kapcsolódni a környezetvédelemhez. Én közgazdaságtant tanultam Szegeden, európai integrációs szakirányon és marketing mellékszakirányon végeztem. A másoddiplomámat Franciaországban szereztem, egy geopolitikai elemzésekkel kapcsolatos mesterképzésen.

- Hogyan, mikor jött a gondolat, hogy környezetvédelemmel szeretnél foglalkozni?

- Szeretném azt mondani, hogy én már kiskoromban tudtam, hogy ezt szeretném csinálni, de igazából nem így volt. Igazság szerint én úgy mentem egyetemre, hogy írtam egy listát, hogy hol lehet tovább tanulni és kihúztam azokat a dolgokat, amiket valamiért nem akartam. A végén maradt a közgáz. Úgy voltam vele, hogy jó, akkor elmegyek közgazdásznak, majd lesz valami. Az első pár évben fogalmam sem volt, hogy miért tanulok közgazdásznak. Aztán jött a környezetpolitika és a környezetgazdaságtan, akkor jöttem rá, hogy ez az, ami igazán érdekel.

- Az Alumni Uni előadás témájára áttérve: mik azok a dolgok, amikkel a hétköznapi emberek a legtöbbet tehetnek a környezetükért?

- Úgy gondolom, nagyon fontos hinni abban, hogy van értelme az egyéni cselekedeteknek is: például a hétköznapokban odafigyelni az otthoni energiafelhasználásra, a közlekedésre. Utóbbi most nehezebb, hiszen a koronavírus okozta helyzetben – érthető okokból – többen elfordulnak a tömegközlekedéstől. Viszont a biciklizés továbbra is jó megoldás lehet sok mindenkinek. Ami igazán fontos szerintem, hogy ne higgyük el, hogy az ember egyedül úgysem tud tenni semmit, és mindent úgyis a politika dönt el, ugyanis, ha a megfelelő számú egyén változtatja meg a hétköznapi szokásait, és ezzel együtt az értékrendjét, az egy olyan szavazóbázist jelent majd, amivel a politikának is érdemes foglalkozni. Így tudunk közvetetten hatni a döntéshozókra, afelé terelni őket, hogy merjenek a klímavédelemmel összhangban lévő lépéseket tenni, hiszen van mögöttük elég ember, aki támogatja őket.

- Mit gondolsz, milyen szinten állunk most Magyarországon a környezetvédelemben?

- Úgy gondolom, hogy a környezet- és a klímavédelem szempontjából nagyon előnyös, hogy EU tagállamok vagyunk. A magyar környezetvédelmi szabályozás hátterében nagyrészt EU szabályozás áll, aminek köszönhetően valószínűleg szigorúbb szabályaink vannak, mint ha nem lennénk uniós tagállamok. Ez a környezetnek jó. Viszont hazai szinten, az uniós jogon felüli szabályozásban lehetne még proaktívabbnak lenni.

- A koronavírus-járvány milyen hatással van és lesz a környezetvédelemre, klímavédelemre?

- Jelenleg azt látom, hogy milyen hatása lehet a klímavédelemre – mert ez a járvány tulajdonképpen egy lehetőség is. A vírushelyzet alatt olyan tevékenységek kerültek korlátozás alá, amik egyébként csak konfliktusosok árán befolyásolhatók – így például a légi közlekedések. A kérdés az, hogy ezt a változási lehetőséget meg tudják-e, meg akarják-e ragadni a kormányzatok, vagy pedig amint lehet, a „normalitáshoz” rohanunk majd vissza, hogy ugyanazt a szintű fogyasztást érjük el, mint ami a járvány előtt is volt. A példához visszatérve, a repülőgépek tömeges használata helyett nagyobb hangsúlyt lehetne fektetni például a vasúti közlekedésre. Mert persze, nagyon sokan imádjuk azt, hogy lecsökkentek a távolságok, ki lehet ruccanni hétvégére Párizsba, Berlinbe – ez szuper! De sajnos az nem normális, hogy ilyen olcsón lehet ezt csinálni, nem arányos a repülőgépek okozta környezeti terheléssel. És nyilván, a váltás áldozatot követel az emberektől, hiszen vasúttal nem tehetik meg azt, hogy pénteken indulnak Párizsba és vasárnap már vissza is érnek, viszont erre az áldozatra mindenképpen szükség van. Az élet számos területén van szükség változásra, ami nem lesz feltétlenül kényelmes, ugyanakkor megfelelő kommunikációval, tájékoztatással elfogadhatóbbá lehet tenni az emberek számára. Azt hiszem, el kellene már szakadni attól, hogy a növekedést, a GDP-t a jólét egyetlen mérőszámaként használjuk. Számos más tényező van, ami megmutatja egy társadalom jóléti és jólléti színvonalát. Összességében úgy gondolom, hogy a járvány egy lehetőség lehet a változásra, amivel mindenképpen élnünk kellene.

Ha az interjú felkeltette az érdeklődésed, csatlakozz a szeptember 22-én, kedden délután 17:00 órakor kezdődő beszélgetésre, amit az SZTE Alma Mater Facebook oldalán érhetsz el.

SZTEinfo: Kósa Boglárka