Minden élet számít – Lajtár Lili biológia szakos hallgató a rovarászásról

Mióta foglalkozol bogarászással? Biológia szakra emiatt jöttél?

Nagyjából hat éve fordult a figyelmem a rovarok felé, az egyetem előtt madarászattal foglalkoztam. Aztán rájöttem, hogy izgalmasabb olyan területen kutakodni, ahol sok a felfedezendő faj. Rengeteg ismeretlen rovar van, amelyre rá lehet csodálkozni; ez a csodálat fordította a figyelmem feléjük.

Milyen gyakori a te hobbid? Hányan foglalkoznak a térségben rovarászással?

Hálós rendszerrel az országban senki sem rovarászik, ez egyedi fejlesztés. Azért jó módszer, mert egyrészt a hálón a látogatók jobban látják a rovarokat, nem úgy, mint egy lepedőn, amelynek a másik oldala nem látszik, és az ember úgy érzi, be van zárva egy függöny mögé. Másrészt a nagyobb fajok, például a nagy hőscincérek vagy a nagy szarvasbogarak szépen meg tudnak a hálón kapaszkodni anélkül, hogy bajuk esne, nem koppannak neki és esnek le. Ez a rendszer akkumulátoros, jönnek a fényre a bogarak, és persze a melegre; ezért vannak most is a lepkék a higanygőzlámpa alatt.

Lajtár Lili a Budzsáki erdőben

Kamerát is hoztatok a kitelepülésre, egy tévén pedig élőben látszik, amit édesapád vesz. Miért jó, hogy képernyőn is láthatjuk, amit közvetlenül?

A kamera felnagyítja a rovarokat, és olyan részletek is látszanak itt a tévéképernyőn, amelyek szabad szemmel nem. Szőrök, barázdák, és a miniatűr mozgásaik. Izgalmas az a parányi élet, amelybe így betekinthetünk, közelről láthatjuk, ahogy tisztálkodnak, mozgatják a csápjaikat, fejüket.
A gyerekeknek pedig különösen tetszik, felvillanyozódnak, ha tévét látnak; rögtön mennek oda, hogy biztos valami jó van benne. Olyan ez számukra, mint a mágnes.

Milyen gyakran jársz bogarászni?

Ez függ az időjárástól is. Ha esik az eső, akkor a programok is elmaradnak, nem tudjuk a felszerelést beüzemelni. Azonban egyedül minden este bogarászok, sokszor hajnalig, akárcsak itt. Otthon fixen felállított hálók vannak az udvarban, csak kimegyek, felkapcsolom a villanyt, és tudom is figyelni a rovarokat. Már hozzászoktam ehhez a ritmushoz. Van valamennyi fajismeretem, de ha valamit nem tudok beazonosítani, mindig utánajárok, micsoda, és megjegyzem.

Itt eddig szinte minden rovart be tudtál azonosítani. A biológiaszakon szerezted meg ezt a szintű tudást? Az egyetem keretein belül foglalkozol rovarokkal, vagy ez hobbi?

Egyetemen kívül fejlesztem magam, ez egy nagyon erős hobbi. Természetesen az egyetem adja az alapot, megtanuljuk, anatómiailag milyen egy rovar, néhány fajt megismerünk, és ezt a tudást mélyítem aztán el. Minél jobban belemerülök, minél többet kutakodok, annál inkább azt érzem, hogy keveset tudok még a rovarok világáról.

A gyalogcincér a legtöbb cincérrel ellentétben nem tud repülni

Miért érzed fontosnak ezt a fajta tudománynépszerűsítést?

Mindenképpen meg szeretném mutatni az embereknek, hogy a rovarok tudnak szépek lenni. Főleg kamera alatt látjuk, milyen csodálatos plüssállatok vannak közöttük. Szeretném, ha tudnák, hogy minden élet számít és hasznos. A rovarok megismertetése során az állatok épsége a legfontosabb, mindig megmutatom a gyerekeknek is, hogyan vehetik őket kézbe. Csodálatos, amikor egy gyerek felismeri, hogy egy veszélyesnek tűnő valami valójában milyen ártalmatlan, és óvatosan meg is fogja.

Nagyon jól bánsz a gyerekekkel, mindig megdicséred őket, még ha nem is jól válaszoltak. Tudatosan csinálod, vagy ez ösztönös?

Ez így jön, úgy vagyok vele, hogy ha én lennék a helyükben, nem szeretném hallani, hogy nem jó a válasz; inkább rávezetem őket a megoldásra. A legjobb azt az örömöt, csillogó szemet látni, mikor eltalálta a gyerek, milyen bogár van nála. Egyébként a tesóm tíz évvel fiatalabb nálam, rajta meg tudom figyelni, mi az, ami megragadja a gyerekek figyelmét.

Lajtár Lili: Olyan részletek is látszanak a tévéképernyőn, amelyek szabad szemmel nem

Itt van veled a családod. Mindig közösen bogarásztok?

Igen, itt van apukám, anyukám és a tesóm is. Nekik ez hobbi, szeretik. Hozzák nekem a bogarakat, kérdezik mi micsoda. Egyszer ráeszméltem arra, hogy rovarokkal szeretnék foglalkozni, ők pedig jöttek velem és támogattak. Ezt a rovarbemutatót is az ő segítségükkel tudom csinálni, a felszerelést egyedül nem tudnám beállítani.

Szoktál más formában is ismereteket terjeszteni?

Igen, meg szoktak hívni iskolákba is, tantermi előadásokat tartok; a Tömörkény István Művelődési Ház is meghívott gyerekeknek előadni a madarakról és fákról. Biológusként nekem más téma is fekszik, nem csak a rovarok. Madarászok is, a növényeket is imádom, határozgatom; rengeteg növényfaj van, a gombafajokról nem is beszélve. Ez egy végeláthatatlan tanulási folyamat. Általános iskolás korom óta van egy weboldalam, ott is igyekszem inspirálni az embereket a természet szeretetére.

Lili bemutatta madárpókjának levedlett bőrét is

Ilyen korán tudtad, mivel szeretnél foglalkozni? Már akkor természettel kapcsolatos tartalmat gyártottál?

Körülbelül hároméves korom óta tudom, hogy természettel szeretnék foglalkozni, a szüleim kezdeményezték, hogy csináljak weboldalt, ahol közvetíthetem a természetben szerzett élményeimet. Azért jó a weboldal, mert a közösségi médiától független, és bárki megtalálhatja, az is, aki nincs fent ilyen platformokon. A régi bejegyzéseimet visszanézve sokszor fogom a fejemet, de jó látni folyamatában, hogyan formálódott az arcom, a szemléletem. Lenyűgöző visszanézni a gyerekkort, amely többször nem ismétlődik meg.
Egyébként ez a weboldal legfőképpen abból áll, hogy kimegyek a természetbe, ott látok valamit, és azt el akarom mesélni mindenkinek, hogy micsoda, miért jó és érdekes, miért kell megvédeni, megóvni. Próbálom arra motiválni az embereket, hogy meglássák a csodát maguk körül. De nem csak a természetről írok bejegyzéseket, készítek interjúkat, nemcsak ökológusokkal, hanem például művészekkel. Mindig érdekeltek mások gondolatai, szeretnék minél több nézőpontot bemutatni az olvasóimnak a természetvédelemmel és más témával kapcsolatban is.

Balog Helga