Kétszer is címlaposak lettek a D1-es szaklapban az SZTE Agyi Keringés és Metabolizmus Kutatócsoport cikkei

Az SZTE SZAOK és az SZTE TTIK Sejtbiológia és Molekuláris Medicina Tanszék Agyi Keringés és Metabolizmus Kutatócsoport munkatársainak két publikációja is címlapra került rövid idő alatt a Journal of Cerebral Blood Flow & Metabolism című rangos szaklapban.

Az agyi életfolyamatokkal és érrendszeri kutatásokkal foglalkozó D1 kategóriájú lap 2024. októberi számában egy olyan publikáció ábrája jelent meg a címlapon, amely a stroke utáni reperfúziós elégtelenség okaként az agykérgi terjedő depolarizáció hatását vizsgálja (a jelenség magyarázata lentebb). A cikk első szerzője Dr. Törteli Anna volt, aki nemrég ebben a témában védte meg doktori értekezését, a levelező és szenior szerzői helyen pedig Dr. Menyhárt Ákos adjunktus, valamint a kutatócsoport vezetője, Prof. Dr. Farkas Eszter szerepelt.

Prof. Dr. Farkas Eszter, az SZTE Agyi Keringés és Metabolizmus Kutatócsoport vezetője. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

A lap 2025. februári számának címoldalán pedig olyan ábra jelent meg, amely Prof. Dr. Farkas Eszter és német kollégája, Prof. Dr. Christine Rose összefoglaló cikkében az agyszövetben létrejövő savasodás, szakkifejezéssel a szöveti acidózis és a terjedő depolarizáció összefüggését tárgyalja.

A nyomtatott szakfolyóiratok címoldalán való megjelenésre általában a kutatócsoportok nevezhetik egy adott közleményük ábráját. A cikkek ábráinak címoldali megjelenése rendszerint a kutatási téma fontosságát, a rá irányuló tudományos figyelmet is jelzi. Az szokásostól eltérően az SZTE Agyi Keringés és Metabolizmus Kutatócsoportjának publikációit mindkétszer pályázat nélkül, a szaklap szerkesztősége maga választotta, ami különleges visszajelzés a mindössze 6 tagú csoport kutatóinak.

- Sok újságnál meg lehet jelölni, hogy valamelyik ábrát címlapra nevezzék, de ez meg sem fordult a fejünkben. Egyszer csak írtak, hogy a szerkesztő kiválasztotta a közlemény ábráját az októberi címlapra. Nagy volt a büszkeség. Aztán januárban visszajöttem a téli szünetről, kinyitottam az e-mailt, és újabb értesítés várt. A Journal of Cerebral Blood Flow & Metabolism általában éves rendszerességgel közli cikkeinket, most viszont fél éven belül 2 közleményünk is megjelent, ami egy kis létszámú kutatócsoporttól szép eredmény – idézte fel Dr. Farkas Eszter.

A lap frissen megjelent februári számának címlapján látható ábra az agyszövetben létrejövő savasodás folyamatait mutatja be; Dr. Farkas Eszter szerint ebben a jelenségben központi szerepe van az általuk kutatott agykérgi terjedő depolarizációnak:
- Az agyban a stroke utáni állapotban gyorsan kimerül a pH-változások pufferelésének képessége. A szöveti oxigénhiány az aerob anyagcseréről az anaerob anyagcserére való áttérést, valamint a tejsav és a protonok felhalmozódását okozza. A terjedő depolarizációs eseményeknek jelentős szerepe van ennek az oxigénhiányos szöveti acidózis meghatározásában. A publikációnkban azt foglaltuk össze, hogy ez a savas környezet milyen sejthalál útvonalakat indít el. Ezen a tématerületen több eredmény is megjelent egymástól függetlenül, és a kutatók nem feltétlenül ismerik egymás munkáját. Ennek az összefoglalónak az volt a célja, hogy olyan tématerületeket hozzon össze, amelyek egymással párhuzamosan futnak, vannak kapcsolódásaik, de csak nagyon kevesen ismerik fel őket – mondta az SZTE stroke-kutató egyetemi tanára.

Fotó: Kovács-Jerney Ádám

A kutatócsoport a stroke-os állapotot súlyosbító agykérgi terjedő depolarizáció hatását ismerte fel abban a publikációjában is, amely a Journal of Cerebral Blood Flow & Metabolism októberi számának címlapján szerepelt:

- Amikor valaki stroke-ot kap, az egyetlen terápiaként, amit jelenleg el lehet végezni, feloldják az agyi eret elzáró vérrögöt vagy pedig fizikailag kihúzzák onnan. Az előbbit trombolízisnek, az utóbbit trombektómiának hívják. A vérrög eltávolításakor azt várná az ember, hogy az ér újra átjárható lesz, és az agyterületen, amit táplál, helyreáll a keringés. Ezt úgy hívják, hogy reperfúzió. Az esetek több mint felében azonban a vérrög eltávolítása után mégsem áll helyre a keringés; ezt reperfúziós elégtelenségnek vagy no-reflow-nak hívja a szakirodalom. Nem teljesen világos, hogy ez miért van, hiszen helyreállították az ér átjárhatóságát, a mikrokeringésnek helyre kellene állnia azon az agyterületen. Az okok között több tényezőt feltételeztek már az elmúlt időszakban. Előfordulhat, hogy gyulladásos folyamatok zajlanak, felszaporodik a fehérvérsejtek száma, ezek aktivált állapotban könnyebben kitapadnak, és megrekednek, elzárják a kis erek átjárhatóságát. Egy másik elképzelés szerint a vérrög eltávolítása után az erek valamilyen oknál fogva összehúzott állapotban maradnak, és ez akadályozza a keringést. Van egy sejttípus a kapillárisokban, amelyet pericitának hívnak, egyes kutatók azt feltételezik, hogy ez a lábas, nyúlványozott sejt, körülveszi és összehúzza a kis ereket; ez nem hagyja azt, hogy a véráramlás helyreálljon a trombektómia után. Mi viszont arra jöttünk rá, hogy az agykérgi terjedő depolarizáció jelensége predesztinálja az érhálózatot erre a reperfúziós elégtelenségre. Kísérletesen stroke-ot alakítottunk ki rágcsálókban, egy óra hosszáig elzártunk egy agyi eret. Ez alatt az egy óra alatt előfordult, hogy kialakult terjedő depolarizáció, más esetekben pedig nem. Azt vettük észre, hogy miután kialakult a terjedő depolarizáció, a későbbiekben, amikor már feloldottuk az érelzáródást, akkor alacsony szintű, elégtelen volt a reperfúzió. Viszont amikor a terjedő depolarizáció elmaradt, a stroke után 100 százalékosan helyreállt a vér áramlása. Így jöttünk rá, hogy a terjedő depolarizáció a reperfúziós elégtelenség okozója lehet – fejtette ki Dr. Farkas Eszter.

Panek Sándor

A borítóképen: Prof. Dr. Farkas Eszter, az SZTE Agyi Keringés és Metabolizmus Kutatócsoport vezetője. Fotó: Kovács-Jerney Ádám