Bezár

SZTE Magazin

Prof. Dr. Szakonyi Zsolt egyetemi tanár, az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar dékánja

Empátia a beteg iránt, szakosodás a kutatásban - Prof. Dr. Szakonyi Zsolt dékán beszél a gyógyszerészkar kihívásairól

Empátia a beteg iránt, szakosodás a kutatásban - Prof. Dr. Szakonyi Zsolt dékán beszél a gyógyszerészkar kihívásairól

2024. december 16.
14 perc

A gyógyszerésztudomány egyszerre hagyományos és új kihívásokkal teli, a gyógyszerész szakmának egyszerre kell a legobskúrusabb tévhitekkel és a legújabb felfedezésekkel foglalkoznia, miközben igazi fókusza a beteg ember ellátása marad. Merre fejlődik ennyi hatás között a gyógyszerészeket képző egyetemi kar? Prof. Dr. Szakonyi Zsolt egyetemi tanárt kérdeztük, aki idén július óta a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszertudományi Kar dékáni tisztségét tölti be.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

– Professzor úr, a gyógyszerészképzés egyike a Szegedi Tudományegyetem hagyományos képzési területeinek, ugyanakkor ezt a szakmát teljesen új kihívások érik tudományos vonalon is, a betegek részéről is. Új dékánként hogyan látja ezt a kettősséget?

– Szegeden az egyetem megalakulása óta folyik gyógyszerészképzés, 1957 óta önálló kari keretek között. E képzés hagyományai a gyógyszerkészítésből indulnak ki, és mi büszkén vállaljuk őket. Mostanra azonban a gyógyszerészi hivatásban új kompetenciák is megjelentek, amelyeknek meg kell jelenniük a képzésben is, hogy versenyképes diplomát adjunk hallgatóinknak. A mai gyógyszerész számára sokkal fontosabb lett a beteggondozás feladatköre. Egy-egy lakossági fórumra ellátogatva látjuk igazán, mi mindent kell pótolnunk az emberek ismereteiben a gyógyszerekkel kapcsolatban. A hivatásunk egyik fontos feladata, hogy túl a gyógyszerkészítés és gyógyszerkiadás hagyományos feladatain, a beteget támogatnunk kell, el kell oszlatnunk a tévhiteket, figyelmeztetnünk a helytelen gyógyszerszedés veszélyeire. Új kompetenciákat vár el az is, hogy az elmúlt évtizedekben változásokon ment át a szakma. Teljesen új irányvonalak alakultak ki a klinikai gyógyszerészet vagy a gyógyszertechnológiai fejlesztések terén. A klinikai gyógyszerészek feladata korábban az osztályok gyógyszerellátása volt. Ma már ők is tagjai a gyógyító csapatnak, az orvossal és a főnővérrel együtt jelen vannak a reggeli konzíliumokon, szavuk van a terápiák során alkalmazott gyógyszerek meghatározásában és az utókövetésben, vagyis részesei a kórházi kezelés megszervezésének. A klinikai gyógyszerészet szinte önálló tudományággá fejlődött, és ennek a terápiás szempontok mellett nagy jelentősége van gazdasági szempontból is. Egy kórház gazdaságos működését alapvetően dönti el az, hogy a klinikai gyógyszerészet milyen terápiás irányelveket támogat gyógyszerelési szempontból, mi az, ami beszerezhető, mik az újdonságok, az orvosnak milyen alternatívái vannak a kezelésben. A gyógyszerfejlesztésben is új technológiák jöttek ki, ezek szintén új kompetenciák megszerzését teszik szükségessé. A nanotechnológia például teljesen új gyógyszerformulálási és terápiás lehetőségeket nyitott meg. Ezeknek a fejlesztése szintén gyógyszerészek dolga az iparban, a klinikumban vagy a kutatóhelyeken.

Ön szerint mi a gyógyszerész feladata a beteggel szemben, túl azon, hogy kiadta neki a gyógyszerét?

– A gyógyszerészi esküben is benne van, hogy segítően kell hozzáállnunk a betegekhez. Rá kell érnünk, hogy a beteget hiteles információval lássuk el, hiszen a gyógyszerész az utolsó kapu, ő felelős azért, hogy kinek és milyen gyógyszer kerül kiadásra. Mivel a gyógyszerész tudja, mit ad ki a betegnek, tudhatja azt is, hogy a beteg miért viselkedik nyugtalanul a patikában. Amikor valaki kábító fájdalomcsillapítót visz ki a patikából, a gyógyszerész tudja, hogy abban a családban nagy valószínűséggel rákos beteget kezelnek, sok esetben a dózisból a szakembernek az is tudható, hogy esetleg végső stádiumú betegről van szó. A hozzátartozóját tehát megfelelő empátiával kell kezelnie. Az empátia és a gyógyszerészi gondozás nemes és fontos része a szakmánknak. Ez nem csak szép beszéd: karunk gyógyszerészi képzésében kommunikációs készségfejlesztési és gyógyszerészi gondozás előadások vannak erre. Sajnos sokszor a beteg felvilágosítására a patikában nincs elegendő idő, pedig a felelős öngondoskodásra tanítás hasznos feladat. Ennek hiányában azonban az öngondoskodás visszájára fordulhat. A szüleink sok hallomásból szerzett gyógymódot ismertek, de ez ártatlan helyzet volt ahhoz képest, hogy manapság a fiatalok is a legkülönbözőbb terápiákat nézik ki maguknak a netről. Ez rendkívül kockázatos, mert nagyon sok a megbízhatatlan, ellenőrizetlen információ, önjelölt gyógyító. Hamar el lehet jutni olyan csoportokhoz, amelyekben súlyos egészségügyi problémához vezető „terápiákat” javasolnak. Ezért nekünk, gyógyszerészeknek is lakossági fórumokon, ismeretterjesztő előadásokon, lapokban, műsorokban, blogokban kell alkalmat találnunk a felvilágosításra.

Prof. Dr. Szakonyi Zsolt egyetemi tanár, az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar dékánja.

Prof. Dr. Szakonyi Zsolt egyetemi tanár, az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar dékánja.. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

A gyógyszerekhez kapcsolódó tudományos tévhitekkel azért nehéz bánni, mert rendszerint tudományosan is tárgyalt témához kapcsolódnak. A fitoterápiás gyógynövény alapú módszereket például keverik a homeopátiával. Hogyan lehet hatni az emberekre?

– Az egyetemi képzésben racionális megismerési módszereket és természettudományos ismereteket kapnak a gyógyszerészek. Aki az egyetemről kikerül, az tisztában van az észszerű és bizonyítékon alapuló terápiák alkalmazásával, és tisztában van ezek korlátaival is. Később lehetnek erről az útról letérő személyek, de a szakképzések, továbbképzések révén próbáljuk helyes mederben tartani ezt a témát. Sajnos, az interneten sok áltudományos információ kering, időnként olyan előadóktól, akik a laikusoknak logikusnak tűnő dolgokról beszélnek, pedig valójában messze vannak az igazságtól. Amikor a homeopátiás szerek sokmilliárdos hígítású oldatairól hallok, mindig eszembe jut, hogy ilyen hígítás mellett egyszerű matematikával is kiszámolhatóan biztos, hogy van olyan készítmény, amibe egyetlen molekulányi „hatóanyag” sem jut. Karunk oktatója, Csupor Dezső professzor úr közismerten tevékeny az ilyen tévhitek helyrerakásában, és ez mindannyiunknak feladata. Néha nehéz a meggyőzés, mert makacs ellentétek vannak: a tudomány tényeken, racionális bizonyításokon alapuló terápiákat támogat, a problémás kezelési módok pedig rendszerint hiten alapulnak. Ami a fitoterápiát illeti, számos gyógynövényes gyógymódnak van hagyományokon alapuló alkalmazása, de ezeknek klinikán vizsgálható, jól mérhető, reprodukálható adatokkal bizonyították a hatásukat. A közkeletű tévhitekről viszont legfeljebb csak sokan mondják, hogy hatásosak, de az attól még tévhit marad. A lakosság önkezelésével az a probléma, hogy bár sokszor a tévhiten alapuló kezelés önmagában nem okoz betegséget, de ha a valós kezelés helyett alkalmazzák, akkor azt kockáztatják, hogy a beteg már későn jut valóban hatásos terápiához.

Kevés olyan tudományterület van, aminek annyi határterülete lenne más tudományokkal, mint a gyógyszerkutatásnak. Hogyan érvényesül ez az interdiszciplináris szemlélet a gyógyszerészkari képzésben?

– Valóban elengedhetetlen, hogy a gyógyszerész tovább lásson saját szűkebb kutatási területén. Ha belegondolunk, mit jelent ez a szép magyar szó, hogy gyógyszerész: az az ember, aki a gyógyszereknek minden szakterületével tisztában van és a gyógyszereket minden szempontból jól ismeri. A gyógyszerek kutatása, előállítása, analitikája, hatásvizsgálata, formulálása, klinikai alkalmazása, ezeknek a vizsgálata, sőt még a gyógyszertermékek marketingje is határos más tudományterületekkel, ez is a gyógyszerész kompetenciájába tartozik. Ennyire széles körű ismeretekre ma már egyetlen ember önmagában nem lenne képes, ezért szükséges specializálódni. Arra bíztatjuk hallgatóinkat is, hogy időben döntsék el, melyik terület érdekli őket, és bár a gyógyszerészképzés osztatlan képzés, az utolsó egy-két évben már az őket érdeklő szakirányba orientálódjanak az egyes kurzusok felvételével. Ha valakit a farmakológia, a gyógyszerhatástani kutatás érdekel, akkor olyan kurzusokat vegyen fel, amelyek közelebb vannak ehhez a tématerülethez; akit a klinikai gyógyszerészet érdekel, neki is az oktatási rendszerben kell először olyan szaktantárgyakat felvenni, amelyek őt elviszik ebbe az irányba. 3-4 éven belül a szakképzés, illetve a doktori képzés révén pedig valamelyik szakirány specialistájává tud válni. A gyógyszerészképzés komplex volta miatt a Kar által adott diploma nagyon piacképes, az egészségügy, a gyógyszergyártás, de még a kozmetikai ipar és az államigazgatás számtalan területén is el lehet vele helyezkedni.

A nemrég lezajlott mRNS-konferencián több előadásból kitűnt, hogy egyre inkább a személyre szabott terápiákhoz kutatnak gyógyszereket. Változni fog a gyógyszerkutatás alapszemlélete?

– Folyamatosan helyeződik át a gyógyszerkutatások súlypontja. Mára a 100-500-as molekulatömegű klasszikus kismolekulás kémiai kutatás visszaszorulóban van, elsősorban a közepes, nagymolekulás kutatások és a biológiai rendszerek kutatása látszik a mai trendeken irányadónak. A legtöbb hagyományos rákellenes gyógyszer, vagy az aszpirin, vagy például a gyulladáscsökkentő lázcsillapítók többsége kis molekula. A hagyományos kutatás a kis molekulákkal indult, aztán valamikor a peptidkémia fejlődésével, az 1950-es évektől kezdve, az inzulin és az antibiotikumok készítésén keresztül, eljutott a közepes és nagy molekulákig. Az újonnan kutatott mRNS-hatóanyagok például ez utóbbi, nukleozid típusú vegyületek közé tartoznak. A rákos daganatok vagy a vírusos betegségek kezelésénél jól látszik, hogy a személyre szabott terápia egyre inkább előtérbe kerül. Ezek a komplex fejlesztési folyamatok már nem egy-egy embert, hanem kutatócsoportokat igényelnek, és rendkívül komoly kutatási bázisra van szükség hozzájuk. Az alapvető molekulák előállításától több szakaszon át jut el a folyamat addig, hogy betegnek beadható formátumú gyógyszer készüljön. Az mRNS-terápiás vakcinák esetében sem volt például elegendő szintetizálni a hatóanyagot; úgy kellett formulálni, becsomagolni, hogy eljusson a megfelelő helyre.

Prof. Dr. Szakonyi Zsolt egyetemi tanár, az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar dékánja.

Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Szeptembertől a karon gyógyszerfejlesztési kutatás menedzsment MsC-szakot indítottak. Ezt mi indokolta?

  Az ipari partnerek részéről komoly igény van arra, hogy a náluk dolgozó gyógyszerészek hatékonyak legyenek a kutatási projektek menedzselésében is. A kar oktatói ehhez megfelelő tudással rendelkeznek, ipari partnereinktől vagy a klinikumból érkező szakemberek révén pedig külső szakértői előadókkal is megerősíthetjük ezt a képzést. A hazai nagy gyógyszergyáraknál, klinikai képzőhelyeknél van igény ilyen menedzsment beállítottságú szakemberek alkalmazására, ezért is indítottuk az új szakot és hozzá kapcsolódó szakirányú képzéseket.

Mit gondol arról, hogy a profit határozza meg a gyógyszergyártást?

– Ebben sok igazság van, bár azért a kép nem ilyen egyszerű: a gyógyszerfejlesztés profitorientált és rendkívül tőkeigényes folyamat. Egy új gyógyszer kifejlesztése jelenleg körülbelül 2 milliárd dollárba és 10-15 éves fejlesztőmunkába kerül. Ha pedig az utolsó fázisban kiderül, hogy mégsem hozható forgalomba a gyógyszer, az addigi befektetés veszteség lesz, amit egy másik, sikeresebb gyógyszeren kell visszahozni. A befektetők elvárják a gyógyszeripari cégtől, hogy magas osztalékkal honorálja a részvények vásárlását. Viszont manapság ez rendkívül szigorúan szabályozott rendszer. Nem lehet például újabb hasonló gyógyszert fejleszteni, csupán a haszonért. Ez ma már nem kapna szabadalmi védettséget és nem lehetne forgalomba hozni. Csak akkor lehet új gyógyszert bevezetni, ha bizonyítottan előnye van a meglévőkhöz képest: erősebb hatású, kevesebb a mellékhatása, hosszabb ideig hat vagy új területre tudják alkalmazni stb. Sejthető, hogy a gyógyszerfejlesztés így egyre költségesebb és egyre nagyobb kockázattal jár.

Csakhogy a közönség ezt úgy fordítja le, hogy a patikában azért nincs egyik-másik gyógyszer, mert így jobban megéri.

– A közforgalmú gyógyszertárakról szóló hírek egy-egy szegmensében időnként valóban elhangzik a lakosok részéről, hogy a gyógyszerész a pénzt nézi, és azért hiányzik egy gyógyszer a patikából, mert ők hasznot remélnek egy drágábból. Holott ez szigorúan szabályozott terület, ráadásul a hiány oka sokszor nem a gyógyszertáron, hanem gyártó/gyártási probléma vagy nagykereskedői beszerzési nehézség. A gyógyszerész felelős azért, hogy milyen gyógyszert ad ki. Meg kell felelnie a hatályos jogszabályoknak is, ha nem megfelelő gyógyszert ad ki, akkor megbüntetik, a gyógyszertár pedig elesik a társadalombiztosítási támogatástól, vagyis anyagi vesztesége lesz. Ha pedig kábító hatású szert, vagy más speciális gyógyszert ad ki szabálytalanul, az büntetőjogi felelősséggel is jár. Ezekből a szakmai megkötésekből egyszerűen nem lehet engedni.

Ha fölsorolnánk a gyógyszerekkel kapcsolatos legnagyobb lakossági problémákat, az antibiotikumok szedése körüli bizonytalanság közöttük lenne?

– Igen, bizonyosan; itt is van teendő a laikusok edukációjával. A legnagyobb probléma, hogy a betegek sokszor türelmetlenek. Az első néhány szem gyógyszer után, amikor kicsit jobban érzi magát a beteg, azt mondja, drága volt az antibiotikum, nem szedi be az egészet, jó lesz az legközelebb is. Ilyenkor megtörténhet, hogy két hét múlva visszaesik ugyanabba a betegségbe, és még ki is nevelhet magában egy antibiotikumnak ellenálló törzset. Sőt, ez a törzs elterjedhet, és az antibiotikum ezután már más betegeknél sem lesz hatásos. A kórházban is az ilyen multirezisztens törzsek okozzák a kórházi bakteriális fertőzések egy részét. A nem megfelelő terápia vagy a nem megfelelő gyógyszerezés is közrejátszhat abban, hogy egyre nehezebb lesz új antibiotikumokat kifejleszteni. Ugyanakkor az is gondot okoz, ha az emberek olyan betegségre is antibiotikumot szednek, amelyekre egyáltalán nem kellene. Higgyék el orvosuknak, hogy ha nem bakteriális, hanem virális fertőzésük van, arra csak felülfertőzés veszélye esetén kell antibiotikumot szedni!

Prof. Dr. Szakonyi Zsolt egyetemi tanár, az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar dékánja.

Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Térjünk át a gyógyszerészkar fejlődésére. Kétségkívül imponáló, hogy a 2024 tavaszi QS World University Rankings listáján a kar a 231-250. helyen végzett világviszonylatban. Mit készülnek tovább fejleszteni ezen a képzésen?

– A helyezés komoly kutató- és oktatómunka eredménye. A kar oktatói gárdája rendkívül magas színvonalon képzett, 95%-ban minősített oktatók alkotják, akik legalább PhD-doktori fokozattal rendelkeznek. Az oktatók több mint fele habilitált képesítéssel rendelkező szakember, 9 nagydoktor és 10 egyetemi tanár van közöttük. Ez jelentős oktatói és kutatói potenciál, amit nagyon igyekszünk megtartani és megbecsülni. Az egy főre jutó tudományos publikációk száma az SZTE karok közül itt az egyik legmagasabb az egyetemen. Emellett jól szervezett doktori iskolánk van jelenleg 80 PhD-hallgatóval és motivált témavezetőkkel. Az angol nyelvű gyógyszerészképzés 1986-87-ben indult el a karon, jelenleg körülbelül 110 hallgató vesz részt a graduális képzésben, 40 hallgató pedig a doktori posztgraduális képzésben. Idén a nemzetközi képzés további fejlesztését tűztük ki, csatlakoztunk az egyetem keretében már működő Study International beiskolázási platformhoz, 12 célországot neveztünk meg, ahonnan fizetőképes angol nyelvű képzésben résztvevő hallgatókat szeretnénk idevonzani. Erőfeszítéseket teszünk egy francia partnercéggel is, hogy Franciaországból hozzunk hallgatókat az angol nyelvű képzésbe. A francia állami képzés ingyenes, így a gyógyszerészképzés is, de az egyetemeken a nagy számban felvett hallgatók felét első év után kiszórják. Esélyt tudunk nyújtani azoknak, akik folytatni szeretnék, hogy egy közepes költségű gyógyszerészképzésben tanuljanak egy megbízható uniós országban, ahol nincs akkora lemorzsolódás. A kar célja, hogy egy stabil, 40 fő körüli angol évfolyamot alakítsunk ki. Ezek a hallgatók azután elviszik jóhírünket a világba. A legjobb példa erre alumnusunk, Sami Ahmed Khalid farmakognóziai professzor a Szudáni Tudományos és Technológiai Egyetemről, aki az idei Egyetem Napja rendezvényen kapott díszdoktori kinevezést: 1972-ben itt végzett Szegeden a magyar nyelvű képzésben, magyar a felesége, gyermeke is kiválóan beszél magyarul és remek kapcsolatokat ápol karunkkal.

Hogyan jellemezné egészen röviden a kart egy külföldi hallgatónak?

– Talán úgy, hogy az oktatói gárdánk a tudomány iránt mélységesen elkötelezett, és tudásközpontú, modern képzés folyik a karunkon. Diplománk a gyógyszerészet és a gyógyszerkutatás minden területén, a világ minden részén jól hasznosítható tudást garantál. Ugyanakkor rendkívül hallgatóbarát a képzésünk, az oktatók szinte személyre szóló kapcsolatokat ápolnak a hallgatókkal. Odafigyelünk a hallgatói véleményekre, és a hallgatók életútjára az egyetemen, egyszóval olyan légkört próbálunk nekik biztosítani, ami tényleg egy nemzetközi barátságos légkör.

Készültem, és utánanéztem, hogy vajon a hallgatók mit beszélnek a karról a neten, fórumokon. Amit elmondott, azt gyakran visszaigazolják a vélemények, de elhangzik az is, hogy az első évben matekból és élettanból megszórják a hallgatókat. Igaz?

– Karunk két évvel ezelőtt a többi gyógyszerészkarral egyetértésben átdolgozta a képzési tervet, és abból indultunk ki, hogy a társkarok alapozó, oktató tevékenysége összpontosuljon az első két évre. A matematika, fizika, fizikai kémia, biológia, az orvosi tárgyak a TTIK-n és a SZAOK-on folynak, és való igaz, az elején nehezek. A problémában része lehet annak is, hogy az elmúlt időszakban a középiskola képzés szintje a természettudományos területeken jelentősen esett, egyre nehezebb megfelelő képzettségű hallgatókat felvenni. Eddig a biológia-kémia volt az elsődleges felvételi irányvonalunk, nem fektettünk nagyobb hangsúlyt arra, hogy milyen a jelentkezők matematikai alapképzettsége. Ez változik, a kar vezetése az elmúlt években úgy döntött, hogy tágabbra nyitja az ajtót, és emelt szintű érettséginek a matematikát, az egészségügyi képzettséget, a vegyipari képzettséget is befogadja. Azoknál a hallgatóknál, ahol probléma van, megpróbálunk felzárkóztató kurzusokat beiktatni, és ezzel a lemorzsolódást csökkenteni. Harmadévtől kezdve a hallgatóink már úgymond a karon belül tanulnak, akkor még jobban tudunk vigyázni rájuk. Az elvárásainkból természetesen később sem engedhetünk, hiszen láttuk, hogy a gyógyszerészettel szemben támasztott elvárások is magasak.

A gyógyszerészkari hallgatók kedvelik, hogy a kar főépülete a belvárosban van, de megfelel még ez az épület az új kihívásoknak?

– Hosszú távú tervként ideális lenne egy új kari épület, hiszen a jelenlegi épületet már kinőttük, főleg ami a kutatás-fejlesztési tevékenységet illeti. Technológiai fejlesztő gépsorokat ide már nem lehetne engedélyeztetni. Rövidebb távon azonban, a következő 5-10 évre a mostani kubatúrafejlesztésekkel meg tudjuk oldani az oktatás fejlesztését. A külföldi beiskolázás stabil anyagi hátteret tud biztosítani a kar megújulására, ezért idén elindítottunk egy sor felújítási munkát: az főépületünk alagsorában új tantermeket alakítunk ki, a Szentháromság utcában, a SZAOK Magatartástudományi Intézetében a kar új részkubatúrát kap, ahol tangyógyszertárat és szemináriumi helyiségeket tudtunk terveink szerint kialakítani. Arra is lehetőséget kaptunk, hogy az újszegedi biológiai épületben új laborokat létesítsünk.

Panek Sándor

A borítóképen: Prof. Dr. Szakonyi Zsolt egyetemi tanár, az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar dékánja. Fotók: Kovács-Jerney Ádám

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Aktuális események

Rendezvénynaptár *

    Kapcsolódó hírek