A koncerten ott van az egész lényem – vallja Várjon Dénes Kossuth-díjas zongoraművész egyetemi fellépése előtt

– Ön 19. századi klasszikus és romantikus zongoradarabokat ad majd elő szegedi koncertjén. Ha belegondol, hogy a 19. század embere az utcára kilépve egész más zajokat hallott, mint a maiak, akkor is felfedezhetőnek tartja e művek eredeti hangzását?

– Azt hiszem, igen, mivel végül is embereket foglalkoztató kérdésekről szólnak, és számomra a zene maga folyamatos evolúció, egyik láncszeme kapcsolódik a másikba: a múlt ismerete nélkül a mai kor zenéjét sem tudjuk megérteni, miközben a múlt műveiben pedig visszatükröződik a mai kor. A múlt és a jelen nagy szerzői elválaszthatatlanul felelnek egymásra. Ha csak ezt a négy szerzőt vesszük, akiket játszani fogok, Beethoven, Brahms, Liszt és Chopin akkora zsenik voltak, hogy minden korhoz szólnak. Minden korban újak. Az előadóművésznek pedig feladata is, hogy amennyire tudja, a régi korok zenéjét úgy mutassa be, mintha az akár újonnan születne. Ennek a kettősségnek a felfedezése a darabban legalább olyan fontos, mint az előadás. Mindig döntő kérdés, hogy tud-e az előadó friss szemmel ránézni a műre, és ugyanakkor megérezni benne azt, hogy a régi korban mit jelenthetett.

– Miközben a művet tanulmányozza, historikusságra is törekszik, vagy pedig saját élményeit vetíti vissza?

–Ez nagyon összetett; nem törekszem, kifejezetten a korhűségre, de nyitott szemmel élek, és mélyen érdekelnek a művek. Érdekelnek a régi hangszerek, a források is, és a legújabb Urtext kiadású kottákból játszom. Dolgoztam is együtt a Henle Urtext kiadóval. Ezek a kották kizárólag a zeneszerző szándékait tükrözik, nem tüntetik fel rajtuk a későbbi előadóművészek változtatásait, kiegészítéseit. Hanem, ez nem feltétlenül dönti el a kérdést, amit feltett! Most, amikor hívott, épp Jörg Widmann, korosztályombeli zseniális klarinétos zeneszerző hegedű-zongora szonátáját gyakorolom, amit májusban játszom majd a londoni Wigmore Hallban - és ez a kortárs darab elmondhatatlanul romantikus! Mégis érzem, hogy ma született. A kettő egymásba folyik. Ugyanakkor pedig Brahmsnak, akiről elmondhatjuk, hogy ő tényleg a romantikus kor klasszikus művésze, annyira jövőbe mutató harmóniai megoldásai vannak időnként, hogy Arnold Schönberg 1933-as esszéjét juttatják eszembe, amelynek az a címe, hogy „Brahms the progressive” (Brahms, a haladó). Egyszóval, nem elválasztható folyamatok ébresztik fel a régi és az új érzését. Azt a zenét viszont, amelyik egy későbbi korban nem állja meg a helyét, alighanem minőségi okok miatt érezzük egyoldalúnak.

– Ön hiszi, hogy a zenei nyelv abszolút? Önmagában alkalmas a kifejezésre, nem kellenek hozzá alkalmak, magyarázatok, szövegek – csak hangok?

– Igen, a zene lehet abszolút. De persze, mint ahogy többfajta nyelv van, a zene is nagyon sokféle nyelvezet és dialektus, és ezek gyakran egymásból is táplálkoznak. Ahogyan az ember érzi, hogy amit hall, más nyelven van, ugyanúgy érzi, hogy Debussy és Beethoven zenéje másképp hangzik. A zene sajátosságait, lejtését, ritmusát ugyanúgy érteni lehet, akár egy nyelvet. A hangszeres Mozart-daraboknál még azt is érezni lehet, hogy melyik szól inkább olaszul, és melyik németül. A zene hangjai olyanok, akár a betűk, önmagukban még bármit jelenthetnek, de a darab kontextusában, összetartozásukban egyedi lesz a jelentésük; és ebben a közegben kell vizsgálni a zenét.

– Amikor előadóként készül egy darabra, a saját hétköznapi történetei is közrejátszanak zongorajátékában?

– Ezt nem tudom megmondani, de nem kizárt, hiszen mindent magamon keresztül hagyok átfolyni. Az előadóművész kinyitja a kottát, és megpróbálja tudásához képest a lehető legpontosabban megérteni a zeneszerzői szándékot, megpróbál belehelyezkedni a darab logikájába, belső életébe. Ezáltal lesz egyre több élményanyaga a darabról és a szerzőről, és ezt adja vissza egy koncerten. Miután azonban mindez rajtam keresztül folyik, nem tudom, mert nem is akarom kikapcsolni magam. Ami velem történik, az biztosan tükröződik a játékomban is valahogyan; nem tudatosan persze. Egy megírt művet szólaltatok meg, de bármit is teszek, a koncerten nyitottan ott van az egész lényem. Az előadóművész semmit nem tud letagadni egy koncerten.

- A belső logika megértését is említette, és a beleélést is. Ez azt jelenti, hogy a muzikalitást és a racionális értelmezést nem érzi ellentétben?

– Belső logika alatt azt értem, hogy egy darabnak van egy belső formai szerveződése, az időbelisége például, és ez nem elválasztható a mű úgynevezett mondanivalójától. Ezt az adott darabot kell mozgásba hoznom. Persze, végül is én döntök, bár mégsem teljesen. Thomas Mann-nak azt a cikkét szoktam példának felhozni, amelyben arról beszél, hogy a Varázshegyet eredetileg novellának akarta megírni, és írás közben, a mű döntött arról, hogy két kötetes nagyregény lesz. Az előadóművésznek ezekbe a folyamatokba kell valahogyan beletalálnia, és így működésbe hozni a darabot. Amikor viszont fölfedeztem valamit ebből a belső szerveződésből, emóciók jönnek a felszínre, ami a muzikalitás egyik forrása. Igen egy darabnak van belső logikája és csodálatos erre rálátni; ez maga érzelmi élmény! Ezért nincs ellentétben a muzikalitás és az előadói megértés.

– Más előadók más zenei ízlésű előadásmódját hallgatva mit érez?

– Nagyon tudok örülni, ha jó minőségű előadás hallok. Ha nem, hát azt nem mondom, hogy akkor kritikátlanul hallgatok. El tudom fogadni egy másik művész különbözőségét. Bevallom, valójában a zenéhez hozzáállás érdekel a legjobban. Ha azt érzem, hogy valaki nincs egészen ott, vagy túl könnyű megoldásokat választ, azt nem tudom szeretni. Egyébként nagyon érdekelnek a kollégáim, és az ember tanul is mindig, persze.

– Miközben beszélgetésünkre készültem, Kroó András remek portréfilmjét néztem meg önről. Többen is hangsúlyozták benne, hogy az elmúlt évtizedben különleges és folyamatos fejlődésen ment át az ön játéka. Hogyan érzékeli ezt a fejlődést?

– Óh, hát ezt nem az én dolgom megítélni. Azt remélem, hogy a művek felfedezése, a művekhez való hozzáállásom járt ezzel a hatással.

– Ön feleségével, Simon Izabella zongoraművésszel közösen rendezi a Zeneakadémián a Kamara.hu tematikus kamarazenei fesztivált. Elárulja, melyik regény lesz a következő Kamara.hu témája?

– A Kamara.hu minden évben novemberben kezdődik, most készítjük elő új műsorát, Milan Kundera regénye, A lét elviselhetetlen könnyűsége lesz a központjában. Rendkívül fontos nekünk a fesztivál. Idén jubileumot ülünk, ez lesz a tizedik Kamara.hu. Eddig is mindig egy általunk választott irodalmi műre építettünk; az Elsők és utolsók, a Fordulópont, a Varázshegy, az Üveggyöngyjáték, az Utas és holdvilág, A kis herceg, Az eltűnt idő nyomában, a Saját szoba után tavaly a Doktor Faustusból indultunk ki. Így is jelezzük, hogy a társművészetek átjárhatók. Minden, amit elmondtam a zenére, azt a festészetre, az irodalomra, az építészetre is el lehet mondani, ezeket az egymást segítő, egymásnak felelő jelenségeket keressük a fesztiválon. Átgondoljuk, hogy egy regény olvasása milyen asszociációkat kelt bennünk, a regény által kifejezett témák, gondolatok mellé milyen zenei motívumok társíthatók, és ezekből tervezünk kamarazenei programokat. Minden évben számos filozófiai, emberi attitűdbeli kérdés merül föl, és a fesztivál az éppen aktuális helyzetekre is reflektálhat.

– Hol lesz fellépése a szegedi koncert után?

– Szegedi után amerikai turnéra indulok. Májusban játszom Londonban a Wigmore Hallban, majd Lengyelországba megyek. Ezután várnak Zürichbe zsűrizni az Anda Géza zongoraversenyre, majd a budapesti Bartók házban lesz két koncertem június közepén, és aztán végre öt hét szünet következik, majd megyek újból Amerikába.

Panek Sándor

A borítóképen: Várjon Dénes Kossuth-díjas zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneakadémia egyetemi tanára. Foto: Pilvax Studio

Várjon Dénes zongoraművész koncertje
2024. április 24-én 19 órakor az SZTE rektori épület dísztermében.

Műsorán:
Beethoven: c-moll („Pathétique”) szonáta, op.13.
Brahms: Fantáziák, op.116.
Szünet.
Liszt: 104. Petrarca szonett
Liszt: A Villa d’Este szökőkútjai
Chopin: h-moll szonáta

A koncert ingyenes, a résztvételhez regisztráció szükséges a torok.edina@szte.hu címen.